Bárka Színház

Kun Fruzsi kiállítása a Bárka Kávézóban

2012-01-25T19:00:00.008+01:00

,,Illusztrátor vagyok, illetve lettem, eredetileg ugyanis képzőművész lennék, és sokáig kettős életet éltem: saját magamnak rajzoltam, festettem és mellette illusztráltam, hogy keressek némi pénzt is (mert az ugye nem árt), majd amikor megszületett a fiam, egyszer csak jelentősen megcsappant mind az időm, mind a terem, így kénytelen voltam kiélni magamat az illusztrációimban. És kiderült, hogy ez működik, sőt még élvezetesebb is így a munka, a kiadók pedig azért keresnek (ha keresnek), mert az én stílusomban képzelnek el egy adott könyvet. Persze a kettős élet azért megmaradt, csak inkább az illusztráción van már a hangsúly.
Ezen a kiállításon két legutóbb megjelent, általam illusztrált mesekönyvből láthatóak képek."Kun Fruzsi

www.fruzsi.hu

Kutyaszorítóbban: a -011- csoport előadása a Bárka Színházban

2012-01-22T17:49:00.017+01:00

Tíz színész egy füstös kocsmában azon morfondírozik, hogy hogyan tovább. Nincs tovább. De van tovább. Nincs tovább. Miért nincs? Mert nincs pénz. Az nem kell. De kell. Akkor szerzünk. De hogy? Majd lesz. Nem lesz. Akkor kirabolunk valakit. Kit? Akinek van. Hogy? Kitaláljuk. Azután? Ha túléltük, akkor utána jobb lesz. Ha nem, akkor itt a vége.

A Bárka Színházban a - 011 - csoport előadásában februárban kétszer:
február 03. és február 05. 21 óra

Szereplők:

Kovács Ádám
Rusznák András
Klem Viktor
Rada Bálint e.h.
Simon Zoltán e.h.
Kovács Gergely e.h.
Király Dániel e.h.
Fehér Benő e.h.
Borbély Alexandra e.h.
Pálos Hanna e.h.
Anger Zsolt

Dramaturg: Fekete Tamás e.h.
Látvány-média: Cseh Renátó e.h.
Koreográfia: Fejes Kitty
Hang: Belényesi Zoltán
Fény: Mervel Miklós
Produkciós vezető: Ságodi Ildikó
A rendező munkatársa: Tóth Péter

Rendező: Radnai Márk e.h.

Külön köszönet: Ránky Ernő Miklós, Törő Mona, Pálos Kata, Hortobágyi Gábor, Varga Judit, Kelemen Tamás, Farkas József

Az előadás hat fiatal budapesti srác története, akik nem ismerik egymást. Azt tervezik, hogy Andy Vajna születésnapi party-ján kirabolják a producer házát, és a filmtámogatási pénzzel elmenekülve új életet kezdenek egy másik országban. Az akciót az egyik fiú apja szervezi, aki álneveket ad a fiúknak: Fehér, Szőke, Narancs... A tervek szerint a rablás után egyenesen egy raktárba hajtanak, hogy szétosszák a pénzt.
Az akció vérfürdőbe torkollik: az egyik fiú nem tud uralkodni magán és lövöldözni kezd. A rendőrség rajtuk üt a helyszínen. Mindegyikük különböző utakon menekül a házből, nem tudnak egymásről semmit. A megbeszélt búvóhelyen, a raktárban, kétségbeesetten igyekeznek rekonstruálni a házban történt eseményeket. Mindenki bizalmatlanná válik, vádaskodik, félti a saját életét. Senki nem hisz senkinek, miközben nem mernek sem kimozdulni a raktárból, sem odabent maradni. Kutyaszorítóban vannak, amikor is rádöbbennek, hogy van egy besúgó közöttük.

,,Quentin Tarantino azonos című filmjének színpadi átiratát a színészekkel közösen dolgoztuk át. A realitás, a mesevilág és az abszurd találkozik egy történetben. Tarantino ma már klasszikusnak számító kultuszfilmjét úgy dolgoztuk át, hogy az minden humorát és eleganciáját megőrizve egy új megvilágításban, komplexebb formában kerüljön színpadra. Az átdolgozott anyagban olyan jelenetek is megelevenednek, amelyek a filmtől elrugaszkodva, magyarországi viszonyokban mutatják be a szereplőket, akik a bizalmatlanság, a hitetlenség és a tehetetlenség mintái. Frusztrált fiatalok, akik egész életükben nem akartak mást, mint jól élni." Radnai Márk rendező

Fotó:Trokán Nóra

Támogatók: SZFE, NKA, Zsámbéki Színházi Bázis, MU Színház, Szputnyik Hajózási Társaság, SÍN Műhely, PROPCLUB, Katona József Színház, CHIO

Az előadás erős fény- és hanghatásokat tartalmaz, 16 éven aluliaknak nem ajánljuk.

Festett arcok - Novák Erik festőművész kiállítása

2012-01-03T15:34:00.012+01:00

"1999-ben már volt egy kiállításom a Bárkában és emlékeim szerint jól sikerült. Általában ha kiállítok, törekszem arra, hogy a tér, ahová a képeim kerülnek ne steril galériai környezet legyen, hanem olyan közösségi tér, ahol amúgy is élet van, és a Bárka színház ilyen. A mostani kiállításon festett arcok, kifestett, megfestett, befestett, lefestett, odafestett portrék láthatóak barátaimról, magamról. Nagyon festői feladat egy eleve kifestett arcot megfesteni, az arcot a festék mögött, festékkel. Remélem sikerült."
(Novák Erik)

A kiállítással színházunk Cseh Tamás emléke előtt tiszteleg.
PANORÁMAKÉP A KIÁLLÍTÁSRÓL

Ararat-díj 2011

2011-12-30T19:54:00.026+01:00

Átadták az év legjobb alakításáért járó közönségdíjakat színházunkban. Az Ararat-díj várományosaira idén is interneten szavazhattak a nézők.

A legjobb férfi alakításért járó Ararat-díjat idén Kálid Artúr kapta Michael West Szabadesés c. színdarabjában nyújtott alakításáért. A második helyet Ilyés Róbert, a harmadik helyet pedig Kardos Róbert szerezte meg. Kálid Artúrhoz hasonlóan, ők is a Szabadesésben nyújtott színészi játékukkal érdemelték ki a közönségdíjat.

A közönség a színésznők közül Varga Anikót tartotta idén a legjobbnak, aki a Szabadesésért kapta meg a 2011-es Ararat-díjat. Második helyen a Párkák c. meseopera Andikája, Spolarics Andrea végzett. A harmadik helyért járó díjat Szorcsik Kriszta kapta Mildred megformálásáért a Fahrenheit 451 c. színműben.
Az Ararat-díjak mellett december 30-án adták át a színházban a Mesterember-díjakat is. A díjjal a Bárka Színház művészei jutalmazzák minden évben a társulat ,,nem színész” tagjait. A Mesterember-díjat Seress Zoltán igazgatótól Kiss Mónika művészeti titkár (I. hely), Várda Zoltán gondnok (II. hely), valamint Belényesi Zoltán hangtár vezető és Petrik Zsolt ügyelő (III. hely holtverseny) vehette át.
A Bárka társulata gratulál a díjazottaknak!
Fotó:www.kepregeny.com

A Szabadesésről az Új ember című hetilapban

2011-12-19T10:25:00.005+01:00

Brandl Máté írása itt olvasható.

Ilyen volt az idei Bárka-Minyata Karácsony

2011-12-18T15:58:00.002+01:00

Képbeszámoló a vasárnapi ünneplésről.

2011. Bárka-Minyata Karácsony

Idén is sikerrel zárult a Bárka-MINYATA karácsonyi program

A józsefvárosi Bárka Színház és a MINYATA (Mindenki Nyaraljon Tábor) Egyesület rászoruló gyerekeknek rendezett karácsonyi programot a Bárka Színházban vasárnap Budapesten. A MINYATA Egyesület, a Bárka Színház, a VIII. kerületi önkormányzat és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János karának összefogásával megvalósított, most már hagyományosnak mondható karácsonyi kézműves- és színházi foglalkozás keretében mintegy 60 budapesti gyermek készülhetett a karácsonyra díszek készítésével, vidám játékokkal és az interaktív színházi programmal, a Meseladikkal. A színház aulájában összegyűjtött nézői felajánlásokból készültek a gondosan összeválogatott ajándékcsomagok, amelyeket december 18-án adtak át a szervezők és a Bárka művészei a rászoruló gyerekeknek. Délelőtt kézműves foglalkozás keretében karácsonyfadíszeket készültek, amivel a helyben felállított, és a Szent László Kórháznak felajánlott fenyőfát díszítették a gyerekek.

A rendezvényt támogatta a a Józsefvárosi Önkormányzat Humánszolgáltatási Ügyosztálya, Szabóné Fónagy Erzsébet és Bodor Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János kara, Bánfi Éva és az Oázis kertészeti Kft. Köszönet az adományokért!

Kálid Artúr kalandos élete

2011-12-18T11:34:00.002+01:00

A Bárka Színház népszerű színésze az RTL Klub Reggeli című műsorának vendége volt.

Hujber Ferenc beszélgetett Artúrral a nevéről, a származásáról, a családjáról és egyéb kalandos dolgokról. >>>>>>

Váczy András interjúja Tasnádi Istvánnal

2011-12-14T16:04:00.000+01:00

A teljes interjú a pepitamagazin.com oldalán olvasható. >>

Tompa Andrea kritikája az East Balkánról

2011-12-14T15:52:00.004+01:00

A teljes írás a szinhaz.net oldalán olvasható. >>

Kétezertizenegy, január tizenöt

2011-12-14T14:41:00.001+01:00

Varga Zsófia próbanaplója - utolsó bejegyzés

December 2.

Kicsit szentimentális-nosztalgikus hangulatban érkezem az utolsó próbára, de hamar ki kell billennem belőle, mert itt csírája sincs a szomorkás kedvnek, mindenki pörög, mintha egy hete le sem álltak volna. A nézőtéren foglalok helyet, s elhatározom, hogy az avatatlan néző pozícióját választom, úgy nézem végig az előadást (ma először látom egyben az egészet), ahogy a Kortárs Drámafesztivál vendégei, akik eljöttek a mai próbára. Egész jó, gondolom magamban, sőt: izgalmas, érdekes… milyen is még?Nem is veszem észre, hogy én már rég nem néző vagyok, nem tudok az lenni.

Ahelyett, hogy esztétikai kategóriákban gondolkodnék vagy az előadás mögött húzódó „koncepciót” keresném, kezdetben sokkal „földibb” dolgok miatt izgulok: sikerül-e előhozni a próbákon eltalált hangokat, sikerül-e éppen jó szüneteket tartani, átjönnek-e majd a poénok? Persze mindig máshol nevetek, mint a mögöttem ülő vendégek – Réka épp meséli, hogyan vitte haza részeg barátnője az éjszaka végeztével mindkettőjük kabátját a szórakozóhelyről, erre véletlenül azt mondja: „mind a két kabátomat”, Lali ahelyett, hogy azt mondaná, összejött az egyik osztálytársával a kiránduláson, így fogalmaz: „Petrát az osztálykiránduláson ismertem meg…”

Megállapítom, mennyivel összeszedettebb lett a buli-jelenet, hogy milyen jól funkcionál a díszlet – a feje tetejére állított háztető jelzi a megbillent viszonyokat, a talajvesztettséget, de az összetett szimbolika mellett játéktérnek is izgalmas. A már látott, ismert jelenetek azután lassan mégis beszippantanak, egyre kevésbé tudom kivonni magam a játék hatása alól. A röhögcsélésből pedig elakadó lélegzetek lesznek, ahogy a címtelen, minden-szombat-esti-partik sorában hirtelen ott van 2011. január 15, a West Balkánban.

„Hirtelen begyorsult a dolog. A biztonsági őrök mondták, hogy csak tegyük le a pénzt az asztalra, és mehetünk is be...” „A szervezők üvöltöttek velük, hogy engedjétek, engedjétek őket...” „...a tömeg elindult lefelé. Valaki eleshetett a lépcsőn, vagy nem tudom, mert pillanatokon belül egymás hegyén-hátán fetrengtünk…” „…a sodródásra emlékszem. A testek sodrására…” „Elkezdtem ordítani, hogy mindenki álljon meg a lépcsőn, mert valaki elesett, de csak azok álltak meg, akik látták, hogy mi van, a mögöttük jövők viszont nem. Rányomták a többieket a lányra. Keresztben feküdt a lépcsőn…”

Az óriási tetőszerkezet pedig feltartóztathatatlanul nyomul előre, közeledik felénk és a tömeggé vált játszók lassan a nézőtérhez szorulnak. Ránk néznek, nekünk mondják, nem tudjuk elkapni a tekintetünket. S ha megoldást nem is kínálhat egy előadás, annyit elérhet, hogy, ha mégis félrenéznénk, talán lesz ott valaki mellettünk, aki majd előre néz.

VÉGE

Tasnádi István: East Balkán - Garamvári Gábor fotói

2011-12-14T13:58:00.001+01:00

Kívül - belül

2011-12-13T14:12:00.003+01:00

Még nincs vége...! East Balkán próbanapló. Varga Zsófia írása.
November 27.

Idegesen dobolok a bőrülésen. Három perc múlva tíz, és a Kálvinon áll a metró. El fogok késni, gondolom, amikor hirtelen egy torokszorítóbb félelem kerít hatalmába: két napja lejárt a bérletem. Miután lepereg előttem az életem, számba veszem a lehetséges kiutakat. Eszembe jut az érzés, amit valamelyik próbán Gyuri magyarázott a Petrát játszó Sipos Vikinek: „Tudod, hogy ott a helyed, be akarsz menni, be kell menned!” Csak akkor van esélyem átjutni a karszalagos cerberusok sorfalán, ha tökéletes magabiztossággal sugárzom, hogy jogom van hozzá. A Nagyvárad téren aztán nem áll ellenőr.

Bár pár perccel tíz után érkezem, mégsem kések el, erről a próbáról nem lehet elkésni. Mintha ősidők óta tartana, valami halk időtlenség lengi be a termet. Nincsen teátrális vagy vicces-bájos kezdőgesztus, egyszerűen zajlik a munka. Szövegkönyvekkel mormoló színészek járkálnak fel-alá, a jobb sarokban talán a világításról folyik a vita, Bea a hárfa húrjait pengeti a színpad másik szélén. Úgy tűnik, ez már nem egy kitüntetett négy órás alkalom, amikor elkezdődik, azután befejeződik a kísérletezés, így, a főpróbahéten már minden pillanat a bemutatóról szól. Hogy valaminek el kell készülnie.
Ahogy a próbáé, az előadás kezdete is kijelöletlen, zavartan találgatjuk, a beszállingózó színészek már szerepben vannak-e, s vajon a várakozó tekintetek, a leheletfinom gesztusok már a nézőnek szólnak-e. Az bizonyos, valahogyan összetartoznak ezek a fiatalok. Nemcsak együtt vannak ebben a térben, de hasonló ruhát is viselnek, árnyalatok, szabásvonalak jelzik a különbségeket. Bár mindegyik kicsit más, a jelmezek mégis valamilyen uniformis hatását keltik. A divat lényege a szabadság, az egyéni kreativitás – sugallják a diktátorok – mégis, mintha minden követőjük elvárások közé szorulna, játékszabályok közé, amik megsértése a csoportból való kizárást vonja maga után.
Sokáig úgy tűnik, senki nem lóg ki a csoportból. Azután feltűnik: van valaki, aki végig kívülálló marad. Janka (Hermann Flóra) nem szív, nem iszik és nem tud hozzászólni a szétcsapós partikról szóló beszámolókhoz. Akkor mi keresnivalója a történetben? Őrangyalként vigyáz Somára (Dér Zsolt), aki még inkább a belül-kívül határán egyensúlyoz. Részt kell-e venni ebben a világban vagy ki lehet lépni belőle és lehet élni rajta kívül is?
Ma látom először, ahogy Soma reflektorral végigpásztázza Janka testét – az előadás egyik legszebb, legintimebb jelenete ez. Ahogyan a tér, a zene alakításába is beleszólnak a szereplők, a fényt is ők kezelik. Ma kell kitalálni, ez hogyan működjön. Ők irányítják egymásra a reflektorokat, ők jelölik ki a játék közegét, határait. Egyszer távoli, szűk vonatkupét látunk, amiben betépett, idiótán röhögcsélő társaság halad reménytelin az agárdi diszkó felé, máskor egy hirtelenközel világított arcot, aki kilép a történetből, hogy valamit nekünk mondjon el.
A próbának még nincs vége, nem is lesz, azt hiszem. Páran elszállingóznak, de hárman itt maradnak; Gyuri, Anikó és Réka az anya-lánya jeleneten dolgozik – valamit még meg kell találniuk. Ezzel a képpel indulok haza.

A Szabadesésről a gyerekszinhaz.hu oldalon

2011-12-13T13:33:00.001+01:00

Gabnai Katalin írása a Szabadesésről itt olvasható.

Az East Balkánról a gyerekszinhaz.hu oldalon

2011-12-13T13:30:00.003+01:00

Gabnai Katalin írását itt olvashatják el.

A Kikötő Online kritikája az East Balkánról

2011-12-12T13:34:00.001+01:00

Tomcsányi Árpád …hogy buliznak a fiatalok a Bárkán… című írását itt olvashatják el.

East Balkán az MTV-n

2011-12-09T14:22:00.001+01:00

December 7-én a Ma reggel vendége volt Tasnádi István, Császár Réka és Juhász Lajos.

A videó itt megtekinthető.

EAST BALKÁN - PREMIER

2011-12-08T14:11:00.001+01:00

A videót Virágh Barbara készítette a Bárka Színház megbízásából.

Fülöp Edina írása a KÁTÉ-ban a Szabadesésről

2011-12-08T12:32:00.001+01:00

„Szabadesés” avagy egy haláli darab az életen át tartó zuhanásról

Adott egy kisebb színház, 5 színész és szellemes színpadi megoldások garmadával. Szórakoztató darab a békés eltávozásról és az azt megelőző zaklatott életről, ami – bár a folyamatos küzdelem közben nehéz szem előtt tartani, – mégsem hiábavaló. A Bárka Színház Göttinger Pál rendezésében tűzte műsorára Michael West első magyarországi bemutatóját.
A „Szabadesés” cím minden kommentár nélkül még tág értelmezési tartományt kínál. A kortárs ír író Michael West munkája nem hordoz univerzálisan meg nem emészthető, kizárólagosan ír jegyeket – olyat legalábbis nem, ami egy magyar gyomornak kihívást jelentene. Ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk a budapesti előadáshoz talán célszerűbb az ismerkedést a cím, a szerző vagy maga a darab helyett inkább egy olyan alkotással kezdeni, amely azon túl, hogy önmagában klasszis értékű, rendkívül érdekes viszonyítási pontként szolgál. Ez az „All that jazz”, magyarul „Mindhalálig zene” c. filmmusical, ami véleményem szerint mutat bizonyos hasonlóságokat – a cikkem fő tárgyát képző – „Szabadesés” c. darabbal. Ezért az alábbiakban olvasható a filmmusical rövid ismertetése, összevetése a darabbal, majd a darab előadásának részletesebb leírása.

Mindhalálig zene vs. Szabadesés
Az 1979-es – eredeti címén – „All that jazz” a show-business világában játszódik. Az önéletrajzi ihletésű filmmusicalt az a Bob Fosse írta, rendezte és koreografálta, akinek a nevéhez nem kisebb színházi produkciók fűződnek, mint például a később megfilmesített Chicago.
Főszereplője a sikeres rendező, nőcsábász és apuka, aki tudja, mitől döglik a légy, és akit hibáival együtt szeretünk. Ehhez képest a „Szabadesés” főszereplője mindent a társadalmi elvárásoknak megfelelően, vagyis jól csinál, mégis tehetetlen az őt körülvevő világgal szemben.
<3. kép. Képaláírás: A Szabadesés hőse (Kálid Artúr)>
A film magyar címe halványan jelzi a különbséget és a hasonlóságot a két mű között. Míg a mi jóravaló – Kálid Artúr által megformált – szabadon eső karakterünk a darab első 10 percében aktív csak – a darab jelenidejét tekintve- és hallucinációi során derül ki élete története, addig a mindhalálig zenélő Mr. Joe Gideon közel a film végéig tudatánál van. Éppen fordított mennyiségekben jelenik meg a két műben az aktív és passzív rész, ami igencsak jól alátámasztja a két főhős erősen eltérő jellemét is.
Mindkét történetben, mint ahogyan minden ember életében, ugyanazok a lélektani szakaszok zajlanak le a halál feldolgozásával kapcsolatban. A vázmomentumok ugyanazok. A tálalás szinte ellentétes. A lehető legnagyobb mértékben különböző két figura ugyanabba az általános emberi létbe ültetve egészen másként éli meg a – végeredményét tekintve megegyező – folyamatot, ami a búcsú magától az élettől.

Ha mindkét produktumot a maga nemében, objektív módon vetjük össze – műfaji sajátságaik figyelembevételével –, akkor a következő állapítható meg. Meglepő módon éppen az amerikai Fosse-é a – szó pozitív értelmében – fanyarabb megvalósítása a témának, amely olyan természetes, hogy szinte lehetetlen nem közhelyesen megfogalmazni.

Szabadesés

A „Szabadesés” nagyszerűségének lehetősége a kivitelezésben búvik meg. Számos kreatív ötlet egyenértékű variációja üti fel a fejét az előadás alatt egyenletesen kiosztva, s ezzel minden – például az eszközhasználatban tapasztalható – visszafogottsága ellenére telítettség érzetét keltheti a nézőben. Szimbolikus térben vagyunk, ami mindig éppen annyi konkrétummal van fűszerezve, amennyi a megértéshez szükséges. A néző számára jól követhetően prezentálják a múlt emlékeiből való csipegetést a térelosztást jelző függönyökön megjelenő évszámok felvillanásai. A jelenetek közt gyakran burleszk snittek váltanak.
Indokoltnak tekinthető, hogy ugyanaz az 5 színész több szerepkörben is megmutatkozik, éppen csak egy köpenyt felvéve, vagy más ruhát öltve egyik pillanatról a másikra, akár egy jeleneten belül is, amikor annak jelentése van. Ám előfordulnak olyan pontok, ahol a kívánatos puritanitással karöltve a praktikum is szerephez jut. Hasonlóan arányosan adagolt, üdítő csillanások tapasztalhatók a színészi játékban, a karakterek megjelenítésében, meglehet egy-egy cizelláltabb megoldás kellemesebben hatott volna.
Nem eldöntött kérdés, hogy főhősünk egy speciálisan érzéketlen közegben van, vagy a szerző üzenete szerint világunkra általában jellemző a tapasztalatoktól megfásult attitűd, amiben az egymással nemtörődés állandó. Mindamellett, hogy az előadás alatt egy nem igazán boldog élet hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, mégis az önfeledt szórakozás tölti ki az est nagy részét azok számára, akik ellátogatnak a Bárka Színházba.

Szándékosan kerültem a színdarab sziporkáinak és a történet részleteinek tárgyalását, mert a darab hatásának szerves része az információk fokozatos feltárása a néző számára. Remélem sikeres volt rébuszos kedvcsinálóm mindkét műhöz és azok összefüggéseinek kereséséhez. A Bárka Színház október 15-én bemutatott premierjétől kezdve játssza a „Szabadesés”-t az Üllői út 82. szám alatt. Diákjegy: 1900 Ft. További információ a darabról a www.barka.hu-n.

Forrás:
http://www.barka.hu/2011/08/michael-west-szabadeses.html
http://www.port.hu/ -Bob Fosse
http://www.imdb.com -All that jazz
Britannica Hungarica – szabadesés szócikk

Fülöp - KÁTÉ újság – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar

„There's a lady in Chicago, man,
wrote a book - Dr Kübler-Ross, with a dash
This chick, man, without
the benefit of dying herself,
has broken the process
of death into five stages.
Anger, denial, bargaining, depression and
acceptance.” - All that jazz

Kritika az East Balkánról a 7óra7 oldalán

2011-12-08T11:38:00.001+01:00

Zsedényi Balázs teljes írása a 7óra7.hu oldalán olvasható el. >>

Szentség-törés

2011-12-07T13:46:00.000+01:00

Kovács Gabriella festményeit láthatjuk decemberben a Kávézóban, a Kády Galéria támogatásával.

Megnyitó: 2011. december 7. 18 óra

Néha hiába nyúl az ember a gyermekkor idilli képéhez.

A valóságot az imagináció teremti. Szent képek az emlékezetben. Nők, lányok és néha férfiak. Szereplők, szereplői az emlékezetnek. Családtörténet a 60-as évektől, egy játék összeilleszthető és szétszedhető darabokból. A variációk száma végtelen.

A történet kideríthetetlen.

Tasnádi István a Reggeli Gyorsban az East Balkánról

2011-12-06T12:25:00.001+01:00

A Klub Rádió Reggeli gyors című műsorában Tasnádi István írót kérdezték az East Balkánról. Az interjút itt meghallgathatják. >>

Fehér Elephánt kritikája az East Balkánról

2011-12-06T12:04:00.001+01:00

A teljes írás a toptipp.hu oldalon olvasható. >>

Kritika az East Balkánról a MOHA online oldalán

2011-12-05T11:56:00.001+01:00

Halász Áron teljes írása itt olvasható! >>

Milyen a jó malter?

2011-12-05T08:36:00.001+01:00

November 21.

Varga Zsófia, a Hajónapló Műhely tagjának próbanaplója

A terembe lépve a megszokott társaság helyett váratlanul nagy csapat fogad; díszletezők, kellékesek, világítók hoznak-visznek, pakolnak ki-be mindenféle ismeretlen kütyüt. Ami a legfontosabb: áll a díszlet. Még csak „hímestojás-állapotban” van, rendeltetésszerűen használni nem lehet, de már nem csak jelzésben zajlik a próba. Egy-egy vállalkozó szellemű színész felmerészkedik az óriási mászókára (a fiúk ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy öt méter magasban újra felidézzék Superman hősi pózát). Mi pedig a mélyből figyeljük szorongva, hogyan leng-hajlik-mocorog az óriási szerkezet.

Az építményben bizonytalan, veszélyes minden mozdulat, deszkáról deszkára egyensúlyoznak a szereplők. Ez az ingatag gerendaháló az életterük, itt minden pillanat szüntelen kötéltánc, játék a gravitációval. Néha kitartóan küzdenek ellene: a magasban kapaszkodó lány az Anya egyetlen biztató gesztusára, mozdulatára vár, amire támaszkodhat. Az anya biztos léptekkel jár a talajon, de csak a lába elé néz – a felette billegő lányt már nem látja. Máskor engednek a mélység vonzásának: ernyedten lógva-leesve hagyják magukat sodortatni.

Ahogyan az elején gondoltuk, folyamatosan frissül, átíródik a darab – a történet és a szerkezet töredezettsége alkalmassá teszi a sakkozásra. Ma két jelenet helyet cserél, s ettől lendületet kap a próba. Kiderül, hogy a zenével kapcsolatban még rengeteg a kérdés: tisztázni kell, mikor van szükség rá, mikor hallunk kísérő, aláfestő vagy belső zenét. Eddig a szereplők választották ki, milyen szám szóljon alattuk, de a színpadon álló laptop kezelése megakasztja a jeleneteket, a technikai malőrökről nem is beszélve. Így koncepcióváltás történik: mától az előadást hárfán kísérő Ivánovics Bea ül a dj-pult mögött, már csak azt kell kitalálni, mi legyen a kapcsolata a színészekkel, bevonják-e a játékba?

Ma valahogy tétje van a játéknak. Mindenki pörög, helyt akar állni, ott lóg a levegőben a közeledő bemutató izgalma. „Próbálni próbáljatok, ne csak teljesíteni”- hangzik a rendezői utasítás egy elkapkodott jelenet után, amit ahelyett, hogy a színpad előterében játszottak volna végig, szép lassan a nézőtértől legtávolabb eső pontra toltak ki a színészek. Közel jönni nem egyszerű. Az elmúlt hetekben mikrofolyamatok zajlottak: késztetéseket, indulatokat, okokat, személyes és hiteles hangokat kerestünk. Most viszont fel kell nőni a tér méretéhez – mozogni, tudatosan kilépni a biztonságos pozíciókból. Szemtelenül, provokatívan még egy lépést tenni a közönség felé.

A próba alatt azon gondolkodom, milyen fura helyzet az enyém: az építkezés folyamatának mindig csak egy-egy részletét látom. Ha szerencsém van, ott vagyok, amikor kikeverik a maltert és látom, mitől áll vagy omlik a fal. A próbák halk lépegetései vagy bátor lóugrásai közepette kiderül, milyen a jó malter: összetartja a téglákat. És áll az épület, ki tudja, meddig.

Kritika az East Balkánról a kultura.hu oldalon

2011-12-05T08:34:00.001+01:00

Mikes Éva Betépett generáció c. írását itt olvashatják. >>

100 ezer forint fölött jár Harcsa Veronika jótékonysági árverése

2011-12-04T15:24:00.000+01:00

Lélekemelő, különleges hangulatú dupla koncertet ad december 10-én a Bárka színházban a Harcsa Veronika Quartet és vendégük, Kulka János. A Kossuth-díjas színművész szerepe az lesz a Lámpafény verskoncerten, hogy a dalok között életrajzi részleteket olvas fel költőkről. A koncertek előtti hetekben a zenekar jótékonysági árverést is indított, amelynek bevételét a Bátor Tábor Alapítvány kapja meg.

A Harcsa Veronika Quartet tavasszal mutatta be negyedik albumát Lámpafény címmel. A lemezen XX. századi magyar költők, Weöres Sándor, József Attila, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Tóth Árpád verseit dolgozták fel. A személyes hangvételű dalokat december 10-én, szombaton kétszer, 18:30-tól és 21 órától hallhatja a közönség a budapesti Bárka Színházban. A koncert vendége Kulka János színművész.
- Egy szép, élményekben gazdag este lesz a Lámpafény koncert. Örülök, hogy részt vehetek az előadásban, mert Veronika egy olyan küldetést vállalt, amit kevesen csinálnak, és amit én nagyon tisztelek. Megpróbál újra a köztudatba emelni egy lassan elfeledett műfajt, a verset. Érzékenységével, kivételes énektudásával képes rá, hogy életre keltse a költeményeket – mondta Kulka János. – Magam is éneklek sanzonokat, szeretem azt, amikor egy irodalmi szövegre születik dal. Hiszek ebben, mert így reményeim szerint a költők és a versek tovább élnek. Az én szerepem az lesz a koncerten, hogy a dalok között írásokat olvasok fel a költőkről. Ezek többségében életrajzi részletek lesznek, vagy az adott szerző egy másféle írása. A szövegekkel tulajdonképpen körbejárom a költőket, és közelebb viszem őket a közönséghez. Az összes megzenésített vers közül a Lámpagyújtó énekel című költemény a kedvencem Kosztolányitól – árulta el.
Mint ismert, a Harcsa Veronika Quartet jótékonysági akcióba is kezdett. Az énekesnő honlapján licitálni lehet, és aki a legnagyobb összeget írja, egy exkluzív Harcsa Veronika Quartet ajándékcsomagot kap. Ennek része, hogy együtt vacsorázhat a teljes zenekarral. Emellett a nyertesé lesz egy névre szólóan dedikált CD-csomag az eddig megjelent lemezekkel, egy kétszemélyes, 2012-es Harcsa Veronika-bérlet, amely valamennyi előadásra érvényes, valamint két jegy a december 10-i Lámpafény koncertre a Bárka Színházba. Az árverés bevételét az idén tíz éves Bátor Tábor Alapítvány kapja, amely súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak szervez ingyenes élményterápiás táborokat. Az ajándékokat a Lámpafény koncertek előtt ünnepélyesen adják át a nyertesnek. A licit december 5-én, hétfőn, 12 órakor zárul, december elsején reggel 116.000 forintnál tartott.

Kedvcsináló videó a koncerthez:

Bővebben:
www.harcsaveronika.hu
www.facebook.com/harcsaveronika
www.barka.hu

Hírek: Interjú Vidovszky Györggyel a Kossuth Rádióban

2011-12-02T15:14:00.001+01:00

Hallgassák meg a Történet hangszerelve című beszélgetős, zenés műsort szombaton (december 3-án), a Kossuth Rádióban, a déli krónika után. Bálint István beszélgetett Vidvoszky Györggyel az East Balkán aporpóján.

EAST BALKÁN (2)

2011-12-02T14:27:00.000+01:00

A december 3-i bemutatóra minden jegy elkelt.
További előadások: december 4., 13., 22.

Gyűjtés rászoruló gyerekeknek a Bárkán!

2011-12-01T16:05:00.000+01:00

fotó: Cinta

A MINYATA Egyesület ebben az évben is gyűjtést szervez a Bárka Színházban. Az ajándékokat a december 18-i karácsonyi MeseLadik program keretében kapják meg a gyerekek.

Ehhez kérjük a segítségüket - várunk minden gyerekjátékot, meleg ruhát és cipőt a Bárka Színházban hétfőtől kihelyezett kosarunkba!

Köszönjük előre is,

A Bárka Legénysége

Hírek: Ray Bradbury e-könyves lett

2011-12-01T15:04:00.001+01:00

Megtört ő is: Ray Bradbury e-könyves lett

Engedélyezte Ray Bradbury, a most 91 éves szerző, világsikerű könyvének, a 451 Fahrenheit-nek az elektronikus kiadását.
Az 1953-ban írt regényt a hatvanas években tízmillió példányban adták el, harminchárom nyelvre – köztük magyarra – fordították le. Sikeres volt a filmváltozat is, a színházi variáns is folyamatosan jelen van Európa színpadain. Budapesten a Bárka Színház tartja műsoron.
Kerekes Pál hírét itt olvashatják >>

Legközelebbi Fahranheit 451 előadás a Bárkán: december 18.

És ha már e-könyv...

2011. november 24-én, csütörtökön – sikeresen megrendezésrekerült a Kindle-varázs blog első születésnapi összejövetele.

Miután megérkeztünk a Bárka Színházba, izgatottan vártuk,vajon hány érdeklődőt tudunk elcsábítani egy kis Kindle-s, e-könyves, DRM-es,vetélkedős beszélgetésre. Bár az előjelentkezések alapján voltakelképzeléseink, de az mégiscsak egy “előzetes” szám. Viszont, ha megjelenik egyhelyen annyi ember, az már tömeg. Örömmel mondhatjuk, hogy körülbelül 40-envoltak kíváncsiak ránk!

Farkas Márta teljes beszámoló itt olvasható >>

És végül: e-könyvről – egy képben elbeszélve

„Nem kell más…”

2011-11-30T10:53:00.001+01:00

November 9.
Varga Zsófia, a Hajónapló Műhely tagjának próbanaplója

A kialvatlan tekintetekből és az elkapott félmondatokból következtetek: tegnap este csapatépítőleg kocsmázott a társaság. Amíg mindenki besétál, eltelik vagy negyed óra. Gyuri megpróbálja összerántani a társaságot: „Srácok, a tegnap esti bulinak vége! Mindenkinek megvan a helye? Akkor menjünk!”. „Hol is vagyunk?”- kérdezi valaki bizonytalanul. „Az biztos, hogy nem ott, ahol a pizzás fiú tésztát gyúr…”- kapja meg a pontos választ.
Lassan mindenki megtalálja a helyét, elindul a jelenet, én pedig csak ámulok, mi minden épült fel egy hét alatt. Hosszú utat járunk be ma: a mindent betöltő, önfeledt extázis állapotától a teljes nihilig, a totális fölöslegességig - a várva várt buli éjszakájától a kiábrándult ébredésig és a mindig újra kezdődő, végtelen várakozásig.

A darab egyik kulcsjelenetét próbáljuk, azt az estét, amikor véget ér a hosszú napok óta tartó visszaszámlálás és a fiatalok megérkeznek a Helyre, belépnek az éjszaka világába. Ezen az estén kell élni, ma kell mindennek megtörténnie, ami aztán erőt ad, hogy elviseljék a következő hetet. Eleinte csak józanul-szégyenlősen topogó gyerekeket látunk a táncparketten, de fokozatosan hullanak a gátlások. Távolodunk a realitástól, s lassan a szubjektivitásé és az érzékeké lesz a főszerep. „Nem kell más, csak táncolni”- skandálják a révületben lebegő tömegben, mintegy saját maguk meggyőzésére is, miközben egyre inkább csúszik ki a talaj a lábuk alól. Azt gondolják, a markukban az egész világ – valójában csak kiszolgáltatott marionett-bábuk, akik úgy ránganak, ahogy a zene dobálja a tagjaikat, arra mennek, amerre a színes reflektorok terelik őket, és azt veszi magukhoz, amit a Helyen adnak nekik. Legyen az pia, piába kevert drog vagy épp fizetség a pulton táncolásért. Itt egyvalaki irányít: a Hely tulajdonosa, aki ott használja ki a gyerekeket, ahol csak alkalma nyílik rá. Eltorzult szülő-karakter: látszólag figyelmes, törődő és védelmező, megtestesíti mindazt, amire a gyerekeknek égető szüksége lenne, miközben a védelmezés gesztusával kizárólagos jogot formál magának a lányok fogdosására. De legalább figyel rájuk.

„Én kitalálok tíz százalékot, de a kilencvenet ti kell, hogy mellérakjátok.”- mondja Gyevi-Bíró Eszter a koreográfiáról. Ő csak irányokat mutat, utakat, amiken aztán mindenkinek egyénileg kell elindulnia. A kreativitásnak pedig felszabadító ereje van, a sok saját világ egymás mellett nem kioltja, hanem erősíti egymást. Bár egységes koreográfiára táncol a tömeg, mégis egy-egy gyerekre figyelünk, egy-egy életre és egy-egy tragédiára.

A JazzMa beszámolója a szombati MAO koncertről

2011-11-30T09:50:00.001+01:00

Szerepcsere, avagy Subicz Gábor a Modern Art Orchestra élén a Bárka Színházban 2011. november 26-án Szöveg: Mártom Attila, Fotók: Csécsi Attila

A teljes írás a jazzma.hu oldalon olvasható. >>

Lángoló kerékpár

2011-11-19T00:00:00.043+01:00

Magyarországi ősbemutató 2012. január 21. Bárka Színház – Stúdió

Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című darabját átdolgozta: KABAI LÓRÁNT
Az eredeti művet fordította: PÁSZT PATRÍCIA

A darab szereplői egy három generációból álló család:
Fásult Nénike tolókocsiban, a nagymama,
a mechanikus igavonóállat anya, Aranka
és a Pici Jégkislány, aki mindent most tölt le a netről,
valamint Edina, a szomszédasszony, aki egy dagadt disznó,
egy Rendező, akinek A lovagló ló című filmje az összes díjat besöpörte, bár még el sem készült,
egy show Programvezetőnője, aki reméli, hogy ki tud menteni valakit egy folyóból vagy egy égő házból, csak legyen ott a stáb,
és a süket és vak Mónika, akinek a leomló pixelek között eltávolították a köldökét.

Mindegyikük egy más-más párhuzamos valóság által formált külön világban él. Vagy nem...

Mit jelent szembenézni történelmi örökségünkkel? Vagyis mit jelenthetne, ha megtennénk, ha mernénk szembesülni egykori tetteinkkel, döntéseinkkel, múltunkkal? A Lángoló kerékpár című előadás tényeket kíván felmutatni a mai magyar helyzetről és ennek közvetlen előzményéről, a második világháborúról. Mindezt olyan érzékenységgel és iróniával, hogy észre sem vesszük és kicsordul a könnyünk a nevetéstől vagy éppen a meghatottságtól...

Dorota Masłowska 17 évesen írta meg Lengyel-ruszki háború című regényét, amellyel egyből hatalmas nemzetközi sikert aratott. A Megvagyunk egymással (2009) című darabját a berlini Schaubühne vezetője, Thomas Ostermeier rendelte meg. A darabot a lengyel Teatr folyóirat a 2009 év legérdekesebb kortárs lengyel drámájának választotta. Az eredeti darab a társadalomban jelen lévő teljes értetlenséget és elidegenedést a XX. századi lengyel történelem tükrében mutatja be, mely számtalan párhuzamosságot és megfelelést mutat a magyar történelemmel. Így a magyar változatban, melyet Kabai Lóránt dolgozott át, megjelenik a II. világháborús és a 2011-es Budapest is.

A mű egyik legérdekesebb aspektusa a nyelvezete. Masłowska mesteri módon ötvözi a családon belül a három korosztály nyelvének jellegzetességeit: a popkultúra szlengjét a nemzeti szlogenekkel, ütköztetve a fogyasztói társadalom vágyait egy létminimum alatt élő család valóságával. Egyszerre rántja le a leplet a reklámok, a színes bulvárlapok, médiasztárok világának hazugságairól és az önigazoló, önáltató mítoszokról. A darab a nemzeti identitás, a múlthoz való viszony, illetve az attól való elhatárolódás rendkívül érdekes, humoros nyelvi fordulatokkal teli abszurd drámája.
A Megvagyunk egymással eddigi bemutatói:
• Scaubühne, Berlin (2008), rend.: Grzegorz Jarzyna
• Teatr Rozmaitości, Varsó, (2009) rend.: Grzegorz Jarzyna
• Teater Galeasen, Stockholm (2010) rend.: Natalie Ringler

Pici Jégkislány: Spolarics Andrea
Aranka: Varjú Olga
Fásult nénike: Szorcsik Kriszta
Programvezetőnő: Ónodi Eszter (a budapesti Katona József Színház tagja)
Edina: Ilyés Róbert
Rendező: Kardos Róbert
Mónika, a vak lány: Keskeny Anita
TV-Show stáb: Somogyi Anna, Tolnai Klári

Látvány: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Dramaturg: Garai Judit
Koreográfus: Gombai Szabolcs
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsi
Rendező: KAMONDI ZOLTÁN

Fotó: Garamvári Gábor

Próbafotók: Garamvári Gábor

East Balkán

2011-11-18T16:43:00.001+01:00

Bemutató: 2011. december 3. Jegyvásárlás >>

Hírek: Junior Prima Dijat kapott Göttinger Pál rendező

2011-11-18T13:03:00.003+01:00

Hét harminc évnél fiatalabb színész, egy rendező, egy táncos és egy díszlettervező kapta meg idén a Junior Prima díjat Magyar színház- és filmművészet kategóriában. Az ötvennégy jelölt közül tízen vehették át az elismerést. A díjazottak közt van Göttinger Pál, rendező. Szívből gratulálunk Palinak, akinek 4 rendezése is látható a Bárkán: Tengeren, Párkák, Szabadesés, Harminchárom változat Haydn-koponyára.

ÖDÖN VON HORVÁTH: A VÉGÍTÉLET NAPJA (munkacím)

2011-11-16T15:21:00.000+01:00

Szereplők:
Mucsi Zoltán
Gados Béla
Pásztor Tibor
Dévai Balázs
Varjú Olga
Spolarics Andrea
Parti Nóra
Szilágyi Csenge eh.
valamint a Keleti István Művészeti Iskola növendékei

RENDEZŐ: FORGÁCS PÉTER

Bemutató: 2012. március 24. szombat 19.00 | Bárka Színház, Cseh Tamás Terem

"Itt van feladatom"

2011-11-15T13:24:00.001+01:00

Papp Tímea interjúja Vidovszky György rendezővel, a fidelio.hu oldalon. >>

Vidovszky György, a készülő East Balkán c. előadás rendezője

Van idő

2011-11-15T10:56:00.001+01:00

Október 29.
Varga Zsófia, a Hajónapló Műhely tagjának próbanaplója

Ma mindenki keres – színeket, ritmusokat, állapotokat. A próba első felében a monológokkal foglalkozunk. Egymást követő villanások, fiatalok ontják a történeteket balul elsült osztálykirándulásokról, természetes tudatmódosító szerekről meg az édesapa Ozorán maradt ruháiról, csak, hogy elüssék valahogy az időt a következő buli időpontjáig. A tér, amiben mozognak, átmeneti, bizonytalan; a hétvégi felhevülések közti ideges, végeérhetetlen várakozás helyszíne, két péntek éjszaka közt nehezen elütött hétköznapok váróterme. A színészek feladata egységet teremteni ebben a térben, demonstrálni, hogy az általuk játszott fiatalok ezt a néhány négyzetmétert magabiztosan birtokolják, miközben mindenkinek addig van itt létjogosultsága, amíg feltűnő történetekkel - de szigorúan a felszínen hajózva - képes lekötni a többiek figyelmét. Látunk egy fiút, aki elmeséli, hogyan jártak rá a bátyjával az apja füvére másfél éven keresztül, amikor megfogyatkozott drogkészletéből az apa is tudomást szerzett fia létezéséről, és ráébredünk, hogy a valóság és képzelet határán táncoló történetek mögött ott a segélykiáltás: mentsetek meg a világtól, mentsetek meg magamtól…

A Sipos Viki által játszott figura is csak kilépni akar magából, elmenekülni a bizonytalan, kérdésekkel teli átmenetiségből, a kamaszkorból, ahol cél nélkül bolyong. Ki figyel rá? Ki ad neki feladatot? Senki. Talál magának. Angyali mosollyal újra és újra eljátssza a szülők megbízható csemetéjét, hogy aztán három mozdulattal búgó hangú femme fatale-lá váljon és már a biztonsági őrt vezesse meg a szórakozóhely bejáratnál. A mindent felülíró cél: bejutni, azonosulni azzal a képpel, amit felnőttnek hisz, magára ölteni a legálisan ivó és dohányzó, támogatásra nem szoruló, önálló egyéniség szerepét. És bejut.

Ma többször felmerül a hosszú próbák alatt sokszor elismételt monológok veszélye: hogy elvész belőlük a lelkesedés, a sürgető közlésvágy és ismerőssé, unalmassá, végül modorossá válnak. A színészek célja ledobni az „először vizsgázó színészhallgató” köpenyét és visszatalálni a „civil” hanghoz, úgy elmesélni a történeteket, mintha tényleg csak az iskolai büfében, két óra közt hangoznának el. Juhász Lali keres egy új, számunkra még ismeretlen sztorit és sikerül visszatalálnia „civil” hangjához. Eközben Koloszár Andris és Vitányi-Juhász Pisti egy gördeszkának tűnő tárggyal supermaneset játszik a színpad túlsó felén, aztán Koloszár Andris felakasztja magát a fogasra és jó ideig ott lóg.
Ebben a hangulatban szinte lehetetlennek tűnik Gyuri kérése, hogy „meneküljünk a poénoktól, mert elvonják a figyelmet”. Egy jó poénból máris beépíthető karakter születik: a pösze pizzásfiú.

Amikor a próba végeztével kissé bágyadtan, de feltöltődve kisétálok a színházból, meglepetten tapasztalom, hogy már sötét van, az Üllőin dudálnak az autók, ide-oda rohangálnak az emberek, szóval zajlik az élet. Mert bent mintha megállt volna az idő. Mi pedig megteremtettünk egy másik világot. Ebben a világban van idő a kérdések megválaszolására, és a válasz - ha kanyargós kerülőutakon is - mindig elvezet egy megoldáshoz. Mintha itt néhány óra alatt többet tudnánk meg magunkról, mint máshol évek alatt – csak mert van idő odafigyelni.

Amitől majd eltérünk

2011-11-14T16:09:00.001+01:00

Október 18. olvasópróba
Varga Zsófia, a Hajónapló Műhely tagjának próbanaplója

Kedd reggel, első olvasópróba. Gyűlik a tömeg a kávézónál, ma szinte mindenki itt van vagy itt lesz, aki az East Balkánban dolgozik. Két nemes nagyossal (Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola) beszélgetek, akiktől megtudom: itt egy egész színészképzős osztály, végig fogják követni a próbákat, talán fel is tűnnek majd az előadásban. A darab szereplői közül egyébként többen ebben az iskolában végeztek színész-kettőt. A két, felnőttet alakító színész a Bárka Színház tagja s jó néhány ismerős arcot látok Vidovszky György korábbi előadásaiból.

fotó: Hartai luca

Egy gyors ki-kicsoda után bele is vágunk, mehet a darab elejétől a végéig. Sokáig csak pislogok, hogy miről is van szó pontosan. Annyit tudok, hogy a West Balkánban történt tragédia után született meg a darab terve, de most derül ki számomra, hogy nem egy dokumentumdráma megírása volt a cél, sokkal inkább az okok megértése, amik a tizenévesek környezetükhöz, szüleikhez, családjukhoz való viszonyához vezetnek vissza. A darab megírását hosszas interjúzás előzte meg, s részben a felvett anyagokból, részben az előadásban részt vevő színészek történeteiből, improvizációiból alakult ki a ma olvasott szöveg – ami korántsem végleges, a próbák során formálódik majd a színészek, a rendező és az író, Tasnádi István keze alatt.

Megkapjuk a szövegkönyveket, amik mögül azért mindenki kikacsintgat. Egy-egy vicces félreolvasásnál bődületes vihogások, mindenki derül a saját sztorikon. A darab végéhez közeledve fokozatosan halkulnak el a nevetések, mindenki feszülten figyelni kezd. Képek villannak fel fiatalokról, izzik bennük a kényszer, hogy menni kell az éjszakába, hogy csinálni kell, akkor is, ha az előző tíz szombat este pocsékul sült el és ismerős a másnapok keserűsége. Ott kell lenni, ahol a parti van, ahol a haverok vannak. És dől, tódul a tömeg a belvárosba. Megtelnek a buszmegállók, az utcák az éjjel-nappalik előtt, zsúfolásig a szórakozóhelyek. A cél kilépni önmagunkból, oda, ahol tér és idő eltorzul és csak a korláttalan jelen számít. Minden képben ott a feszültség, az állandó veszélyérzet, hogy ebben a mámoros állapotban történik valami váratlan, visszafordíthatatlan. Vagy nem történik. Vagy történik, de nem velem. Pedig velem is történhetett volna.

A felolvasás után Tasnádi a darabbéli szülőkről beszél. „Ezek tulajdonképpen mi vagyunk”- mondja saját generációjáról, a most 30-as, 40-es éveikben járó „pléjsztéjsönös” apukákról, a korukkal megbékélni képtelen anyukákról, akik észre sem veszik, hogy épp felnő mellettük egy gyerek. Kifordulnak a viszonyok; naivitás, ugyanakkor agresszió és lehetetlen elvárások a szülők oldaláról, bizalmatlanság, cinizmus a gyerekek felől. És persze a minták követése.

Megismerjük a díszlet- és jelmezterveket - közben Juhász Lali indítványozza a partitudomány iskolai keretek közt való oktatását -, belehallgatunk Monori Andris zenéjébe - a dj-program hatalmas lelkesedést vált ki -, Sarah Jane Shields pedig a világításról beszél, szóval lassan összeáll egy lehetséges előadás képe. „Na ez az, amitől majd eltérünk.”- mondja Gyuri, és lezárja a próbát.

A fotókat Hartai Luca készítette.

„Kell-e (e)könyv?”

2011-11-14T13:23:00.001+01:00

2011. november 24. 17 óra
1 éves a Kindle-varázs Blog (kindlevarazs.wordpress.com)

A születésnap alkalmából érdekes programok várják az olvasni szeretőket.

17 órától
- A Kindle-varázs jelene és jövőbeli tervei (Dr. Fehér Péter)
- Kötetlen beszélgetés a szerkesztőkkel
- A self-publishing lehetőségei Magyarországon – Bemutatkozik a Publio Kiadó (Dr. Kerekes Pál)
- Írók, könyvek és olvasók a Kindle-varázs blogban! Játékos kvíz nyereményekkel!
- DRM-mel vagy nélküle? (meghívott vendégek)

19 óra
Bradbury: Fahrenheit 451
A rendezvényhez kapcsolódik a világhírű regény színpadi adaptációja, amelyet Anger Zsolt rendezett a Bárka Színházban, a tavalyi évadban.
Az előadás után további kötetlen beszélgetés lesz a színházi társalgóban.

Jelentkezni a Jelentkezési lap visszaküldésével lehet (kindlevarazs@gmail.com).

Kritika a Szabadesésről a Vasárnapi Hírekben

2011-11-10T14:18:00.001+01:00

Selmeczi Bea teljes írását az előadásról, itt olvashatják el. >>

Harminchárom - a bűvös

2011-11-08T14:46:00.001+01:00

Kedves Nézőink!

Búcsúzunk a Bárkának írt Esterházy-darabtól. Megkezdtük a visszaszámlálást, november 22-e után decemberben már csak kétszer látható a Harminchárom változat Haydn-koponyára c. produkciónk, amiben Lázár Kati, Benedek Miklós és Ilyés Róbert játssza a főszerepeket. Rendező: Göttinger Pál.
November 22-én tartjuk tehát a 33. előadást, ezért szeretnénk az első 33 nézőt 33% kedvezménnyel megajándékozni .
Ez a kedvezmény kizárólag levelezésünkön keresztül vehető igénybe. Várjuk leveleiket a jegyiroda@barka.hu e-mail címen. (Egy e-mailben több jegy is rendelhető a kedvezménnyel.)
Az utolsó előadás december 30-án lesz, amikor átadjuk az Ararát-díjakat is az Önök által legjobbnak ítélt színészünknek és színésznőnknek. Erről is hamarosan hírt adunk.

Kritika a Szabadesésről - Magyar Hírlap

2011-11-07T17:02:00.002+01:00

Zsigmond Nóra "Már csak mennie kell" című kritikáját itt olvashatják el. >>

Harcsa Veronika és Kulka János Lámpafénynél koncertezik

2011-11-03T12:48:00.000+01:00

Lélekemelő, különleges hangulatú dupla koncertet addecember 10-én, szombaton 18.30-tól és 21 órától a Cseh Tamás Teremben a HarcsaVeronika Quartet. Vendégük, Kulka János.

A Kossuth-díjas színművész a Lámpafényverskoncerten a dalok között életrajzi részleteket olvas fel költőkről.

A Kultúra.hu a próbán járt.

Akoncertről.

Ajótékonysági árverésről.

EUGENIA koncert az 50. De Sade pennája után

2011-11-03T12:46:00.000+01:00

December 9-én!

románobalkánikósírvavigadóspunk
(román, orosz, cseh dalok)

Fazakas Júlia ének
Miklusicsák Aliz ének
Rontó Lili szaxofon
Robert Dakowicz harmonika
Beöthy Árpád dob
Katona László basszusgitár (De Coulmier abbé a De Sade pennája c. előadásban)
Varga Péter mandolin

A zenekar 2008 nyarán született, miszerint az otthonukat elhagyó erdélyi színészek zenében elevenítsék fel gyermekkoruk pocsék ízű Eugenia (ejts: Eudzsénia) keksz zamatát. A dauerszer ízű, rózsaszín töltelékkel kent avas porlóst a rég elfeledett, anno „cikinek” tartott dallamokkal írja körbe a formáció: manele-sanzon-punk-latinsíratós etűdök hangulatával.

A két énekesnő Fazakas Júlia és Miklusicsák Aliz színészjányok előadásmódjukkal biztosítják a dallamok antidramatikusságát és a népdalok síratóspunkosítását, amivel rá- rácsúsznak a lengyel származású Robert Dakowicz harmonikaszólóira. Rontó Lili tehetséges fiatal képzőművész és remek muzsikus is - szaxofonon játszik még az Akt, Negyvenkettő, Csajka és saját zenekarában a Kvarkban.
Ugyancsak bevándorló és nem csak a hangulaton de a látványon is sokat dob a basszusgitárt pengető Katona László, aki Krétakör Színésztánczenekarban is zenél valamint több színházi produkcióban, mint színész játszik. A szintén betelepült státuszban lévő amerikai születésű Varga Péter mandolinon játszik, aki eddig Bostonban zenélt. Az együttes dobosa Beöthy Árpád, aki a Plutó zenekarban is játszott és jelenleg is több zenekarban ütős. Az Eugenia zenéje az alkotók kulturális, nyelvi, vallási sokszínűségéből táplálkozik sok vidámsággal fűszerezve.

A zenekar 2009-ben FRINGE díjat nyert.

Vladár Csaba képzőművész kiállítása

2011-11-02T19:28:00.000+01:00

Vladár Csabát megihlették a Bárka Színház előadásai. Jövőbeni tervei között szerepel egy kiállítás, melyben festményein, grafikáin keresztül reflektálna színházunk előadásaira. Ezt az anyagot a következő évadra tervezzük kiállítani.
15. önálló kiállításának anyagát azonban már november 7. és 30. között megtekinthetik Kávézó Galériánkban.
A kiállítás megnyitójára november 15-én, 17.30-kor kerül sor. Várjuk Önöket!

Vladár Csaba 1962-ben született Budapesten. 1988-ban végezte el a Képzőművészeti Egyetemet.
Mesteri voltak: Sváby Lajos, Vécsey Csaba, Patay László, Gerzson Pál, Kokas Ignic és Dienes Gábor
1986-ban megkapta a Glatz Oszkár Alapítvány díját.
Mottója: "Ars Longa vita brevis est"

Hírek - Már kaphatók a jegyek az East Balkánra

2011-11-02T14:08:00.000+01:00

Többen érdeklődtek, hogy mikortól lehet jegyet vásárolni decemberi bemutatónkra, az East Balkánra. Megígértük, hogy a honlapra is kiírjuk a hírt. Tehát örömmel jelentjük, hogy most már online és a jegypénztárainkban is megvásárolhatók a jegyek.
(Online jegyvásárlásnál nincs lehetőség a kedvezmények érvényesítésére.)

Bővebb információ az előadásról itt.

Sándor L. István kritikája a Szabadesésről

2011-11-01T18:50:00.000+01:00

A kritika az előadásról az Ellenfény online oldalán olvasható. >>

Rosztov kritikája az Observer oldalán

2011-10-25T09:58:00.000+02:00

A teljes írás a Szabadesésről itt található. >>

A 7óra7 kritikája a Szabadesésről

2011-10-25T09:55:00.001+02:00

Nyulassy Attila teljes írása itt olvasható >>

Kritika a Szabadesésről az Ekultúra.hu oldalon

2011-10-19T16:07:00.001+02:00

"...A színészek átlényegülése egyébként is szót érdemel..."
Hegyi Zoltán teljes írása az ekultura.hu oldalon olvasható.

Szabadesés kritika a KultúrParton

2011-10-19T15:32:00.000+02:00

"Amikor megtörténik a katasztrófa és te visszatekintesz életedre, vajon tetszeni fog, amit látsz? Mentenéd a menthetőt, de lehet, hogy már késő…"

Gulyás Luca írása a kulturpart.hu oldalon olvasható.

SZABADESÉS - premier után

2011-10-19T14:57:00.001+02:00

Éjféli mesék E.T.A. Hoffmann nyomán - videóajánló

2011-10-19T09:55:00.002+02:00

Szabadesés kritika

2011-10-18T16:41:00.001+02:00

"Göttinger Pál negyedik bárkaszínházi rendezése tovább öregbíti fiatalos hírnevét..."

Fehér Elephánt kritikája a Szabadesésről a toptipp.hu oldalon.

"Még itt vagyok" - kritika a Szabadesésről

2011-10-18T14:02:00.000+02:00

"Emlékképek, zajok és illatok szürreális kavalkádja helyett, logikus felépítésben tárul elénk színház, film és zene koherens egysége egyetlen felvonásban."

Takács Ármin írása a Kikötő online oldalán.

Pont most? - Kritika a Szabadesésről

2011-10-18T13:22:00.001+02:00

"...a színészek játéka mindvégig frissen tartja az érdeklődést."
Sz. Deme László írása a szinhaz.net oldalon.

De Sade pennája - videóajánló

2011-10-17T15:23:00.000+02:00

Van, amit még nem mondtam el

2011-10-15T19:27:00.000+02:00

(Szabadesés próbanapló 6. – október 12.)

Mennyi idő kell egy világ megteremtéséhez? Van, akinek elég hét nap is, másoknak kell hozzá hét hét. És mennyi idő romba dönteni egy világot? Mostanában szép számmal akad rá példa, hogy ahhoz elég egyetlen pillanat is, és még különösebb tehetség sem szükségeltetik hozzá, bárkinek könnyedén sikerülhet. Göttinger Pali világteremtési folyamatának passzív, ámde ezzel együtt is szerencsés szemlélőjeként semmi sem ment meg attól, hogy ítélkezzem. Ezúttal azonban nem az előadásról, hanem majd a közönségről.

Október 12., szerda, 18 óra 02 perc. Szinte minden a helyén, a majdnem végleges formájában. Épp csak a nézőtér üres, azaz magamat is beleértve, páran már ülnek itt, a széksorok legtávolabbi pontjain, jó messze egymástól. Javarészt színházi dolgozók, és akik nem, azok is számon vannak tartva, az ügyelő feljegyzi a nevüket gondosan egy lapra, úgyhogy már rend is van. A lélek, az meg majd lesz fél óra múlva, amikor végre tényleg elkezdődik a próba.

Szoták Andrea valaminek keresi a helyét. Ahhoz fordul segítségért, aki mindet tud, ám az ügyelő csak ennyit mond: „Most találd ki hol legyen, mert mindig ott lesz.” Pali persze egyből lecsapja a magas labdát: „És azt is most mondd meg, ha esetleg szerepet szeretnél változtatni.” A hangulat tehát a megszokott, így az sem vált ki őrjöngést senkiből, hogy az előadás kezdetén a videó bejátszásnál el van csúszva a hang.

„Mi történik? Mi ez, amit most látunk?” - néz hátra Pali kérdőn a technikusokra. A reggeli próbán még minden rendbe volt, de kiderül, ez már nem az a felvétel. „Nem tudom, ezt a filmet még nem láttam.” – dübörög a messzeségből egy hang. Göttinger Palin azért már nyomokban látható a feszültség: „Akkor lehetne, hogy a reggeli filmet adjuk be?” És közben azért egy kis dörgedelem is belefér a felelős irányába, aki nincs jelen, de hát három nap múlva bemutató, a rendezői idegállapot még így is példásnak mondható.

A kellékek és a jelmezek is a végleges állapotot tükrözik. Bár Ilyés Róbert jókat derül, amikor Laurence atyaként a reverendája alól kilátszik a munkásnadrágja, de nincs mese, alatta kell maradnia, nem lesz idő a két jelenet között levenni, majd csak lesz valahogy. Nem sokkal később újabb röhögésre ad okot amikor „penészemberként” a ház pincéjét beborító gombafajtát keresi egy könyvben. Nagy Dénes kamerája kíméletlenül a lapokra irányul, amelyeken éppen egy női alak látható népviseletben. „Na, szép lesz, ha ezt mutatjuk meg a Serpula lacrymas helyett.” – poénkodik Ilyés Robi Kálid Artúrral egyetemben.

Újra és újra átrágják magukat néhány problémásabb részen, többször elhangzik valaki szájából, hogy de ezt én akkor is meg akarom csinálni. Magamnak, teszi hozzá. Tíz óra jócskán elmúlik, mire Kálid Artúr végre azt kérdezi: „Ennyi? Kész vagyok? Végeztünk?”, és nézzük a vetítővásznon a kimerevített mosolygó arcát. Összesen féloldalnyit, ha jegyzeteltem, de ez nem baj, azt jelzi, hogy fontosabb volt nézni, mint bármit is írni.

Október 14., péntek, 18 óra 38 perc. A főpróba előtt 22 perccel egyrészt végképp belátom, hogy el fogok késni, hiszen még mindig a próbanaplót írom, másrészt emésztem magam, hogy ennek nem lehet így vége. Az elmúlás miatt érzett melankólia, ez a lábamhoz egyre közelebb kúszó alattomos hiányérzet, bár próbálnám elrugdalni, de feltartóztathatatlanul közelít, és nem, egyáltalán nem vigasztal, hogy ez a feladat befejeződik. Vajon ha lesz egy apró tévesztés, az illető túl tud majd lendülni rajta? A kijelölt pontig lesz húzva a függöny az adott pillanatban? A nézők látják majd mindezt? Értékelik majd benne, mögötte a munkát, az időt, az energiát? Vagy inkább az a jó, ha mindezeket észre sem veszik, csak belefeledkeznek az egészbe, és ők is átélik majd az önmagukba zuhanás felszabadító érzését a főszereplővel együtt? És én mennyivel többet nézem majd az ő arcukat Kálid Artúré helyett?

Rengeteg kérdés maradt bennem, de azt hiszem ez már csak így szokott lenni. Valaki búcsúzik, valaki pedig majd érkezik a helyére, és ha belegondolunk, ez egészen megnyugtató.
Mármint, hogy ez a vége.
Mindenkinek.

Sós Eszter

MICHAEL WEST: SZABADESÉS - FOTÓK

2011-10-14T18:43:00.002+02:00

Garamvári Gábor képei.

MICHAEL WEST: SZABADESÉS - VIDEÓAJÁNLÓ

2011-10-14T11:00:00.000+02:00

Bemutató: október 15. szombat, Cseh Tamás Terem

Michael West: Szabadesés

2011-10-12T09:30:00.000+02:00

Cseh Tamás Terem

[Még itt vagyok.]

A dublini ősbemutató után Magyarországon először mutatják be Michael West darabját!

Magyarországi bemutató 2011. október 15.

Fordító: Várady Zsuzsa

Szereplők:
Kálid Artúr
Kardos Róbert
Varga Anikó
Szoták Andrea m.v.
Ilyés Róbert

Látvány: Kovalcsik Anikó, Tölli Judit, Omodi Gábor
Zene: Dinyés Dániel, Fekete-Kovács Kornél
Videó: Nagy Dénes / Becsey Kristóf

Rendező: GÖTTINGER Pál

Bemutató: 2011. október 15.
Michael West engedélyét a Judy Daish Associates Ltd. (London) és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.

Amikor már nem bírja hallgatni, hogy mi mindent mondanak róla, amikor már nem bírja, hogy nem tud védekezni a fejében egymást kergető emlékek ellen, amikor már nem visel el több szeretetlenséget, fájdalmat és önmarcangolást, amikor már az utolsó szál is elszakadni látszik. Akkor összeszedi minden erejét, egybegyűjt minden élniakarást és jót, összeszedi iszonyatos nagy erejét, amilyen csak a sorsát értő és attól rettegő, de azt legyőzni kész embernek van - és megmozdítja a lábujját.

Reméljük, lesz éppen valaki a kórteremben, hogy észrevegye.

Kritikák, írások az előadásról:

Káté Magazin - „Szabadesés” avagy egy haláli darab az életen át tartó zuhanásról - Fülöp Edina írása
Vasárnapi Hírek - Tekintete kiszáll a testéből - Selmeczi Bea írása
Magyar Hírlap - "Már csak mennie kell" - Zsigmond Nóra írása
Ellenfény - Ha ez az életünk - Sándor L. István kritikája
7óra7.hu - Észrevétlen része - Nyulassy Attila kritikája
Ekultúra - Szabadesés - Hegyi Zoltán kritikája
Kultúrpart - Szabadesés a Bárkában - Gulyás Luca írása
Observer - Még itt vagyok - Rosztov kritikája
toptipp - Szabadesés - Fehér Elephánt kritikája
Kikötő online - "Még itt vagyok" - Takács Ármin kritikája
Szinhaz.net - Pont most? - Sz. Deme László kritikája

Sós Eszter (Hajónapló Műhely) naplóbejegyzései a próbákról:
1. Mintha itt se lennék - augusztus 31.
2. Üllői úti csend - szeptember 7.
3. Hogyha egyszer szeretsz valakit - szeptember 13.
4. Ma megint végigrobogtunk egy életen - szeptember 19.
5. Meddig húzzuk még? - október 3.

"Pont most.

Nem akarom ezt túlbecsülni, mert a véletlen is, meg az évadok más előadásai is, meg a társulat ezerfelé széttartó (jó pillanatainkban találkozó) közös gondolkodása is, meg közben némi műfaji kitérő is befolyásolta az eseményeket – de mégis van kapcsolat a (most a Párkákat nem számítva) az eddigi bárkás rendezéseim között.
Az elszámoltatás problémája. A Tengeren is erről akart szólni. Hogy ha bármikor, bármilyen komplikált élethelyzetben, pont fordulóponton, pont, mikor az embernek nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, pedig tudja, hogy nem odázhatja el már sokáig, csak ne most, ne ma, mert nem érek rá – szóval pont a legrosszabbkor beállít az ördög, hogy elszámoltassa, akkor tud-e majd felelni. Hirtelen össze tudja-e adni az életét, és kijön-e valami értékelhető, igazolható végeredmény. A Haydn… is erről akart szólni. Erős vagyok, mondja az öregen, rég elkésve szerelembe eső mester – az erőm a gyöngeségem. Soha a legkisebb indítékom sem volt, hogy az örökkévalóságnak írjak. Mindig csak az idővel foglalkoztam. Hogy mi történik két időpont között – mondja nagyvonalúan, félmosollyal. Mintha a zenéről beszélne, de közben lehet tudni a nézőtéren, miközben nézzük Benedek Miklóst, hogy melyik két időpontra gondol itt – az elsőre és az utolsóra. Az elszámoltatás, amint kilép az időből, az utókorra marad.
Ez a két előadás az elszámolás, összegzés gondolata köré szerveződött. És minden köré, ami ezzel együtt jár. Félelem, gúny, tompaság, cinizmus, bölcsesség, irónia, pánik, nyugalom – vadul váltogatják egymást, ahogy az ember a kikötő felé közeleg, ahonnan majd indulnia kell. Esterházy a Hrabal könyve végén leír egy ilyen nagy “minden egyszerre megtörténik az utolsó pillanatban”-másodpercet, amikor minden, de minden egyszerre látszik. Az utolsó tagmondat: Látott mindent, és ettől olyan egyedül lett, mint az ujjam.
Ha ez az eddigi két előadás egy sorozat része, akkor annak harmadik darabja jön most, októberben. A téma a lényeges – az csak véletlen, hogy ez is ír szerzőtől van. A Szabadesés dísztelen, nem ünnepi, rosszkedvű szöveg. Nem jut hősének a felismerés és a nagy, semmibe nyúló hideg tenger fennkölt ígérete, vagy egyszerűen csak egy tiszta játszma, mint Sharkynak. Sem az örökkévalóság, az utókor, a nagy Teremtés akkordjai, mint Joseph Haydnnek. A Szabadesés hőse összeesik, kész. Kómában, magán kívül kell megértenie, hogy semmi, de semmi nincs még elrendezve, hogy az a teendősor, amit mindannyian csak odázunk, odázunk örökké – az nem odázható tovább, mert az idő hirtelen, figyelmeztetés nélkül: lejárt, elfogyott. Hogy mindez: igaz. Elvben fennkölt, hatásos, drámai dolog: azt kiáltani, pláne némán, kómában: még nem mehetek el, még dolgom van, még nem mondtam meg a fiamnak, hogy... de amikor történik, nem ünnepélyes, nem drámai. Csöndes és megállíthatatlan. A Szabadesés a visszacsinálhatatlan dolgokról szól, miközben az életünk döntései és az emberi kapcsolataink egyre nagyobb része virtuális, választható, visszavonható, átgondolható.
Nem, nem látom problémának, hogy csak huszonöt éves voltam a Tengerennél és huszonhat a Haydnnél. Hogy én nem tudhatok sokat az élet végén összeadandó tételekről, persze. Nincs még fiam, mit tudhatok én arról a félelemről, hogy esetleg nem lesz időm elmondani neki, hogy...
Van viszont édesapám. Az idő... sok dolgunk van még. És ez csak (hasonlóan a legjobb színdarabokhoz egyébként) egyetlen egy példa."
        Göttinger Pál, rendező

U.i.: És egy megjegyzés: nagy dolog a társulat. Az egy fedél alatt dolgozó alkotók ismételt, újra és újra próbára tett találkozásai. A Szabadesésben a tehetetlenül földre zuhanó ember Kálid Artúr, a Tengeren Mr Lockhart-ja. Az ördögi mesterember pedig, aki a hazugságtól, gyengeségtől, emberi kicsiségtől, piszokságtól elgombásodott pincét jön rendberakni: Ilyés Róbert, a hajdani Sharky. Alig várom, hogy lássam: van-e még mit mondaniuk egymásnak.

*

Szabadesés – Csak egy történet

A Szabadesés eredeti előadását megalkotó Corn Exchange az egyik legelismertebb ír színházi társulat. Művészeti vezetője, Annie Ryan férjével, Michael West drámaíróval dolgozik együtt a szövegeken. Ők így számolnak be az előadás keletkezéséről:

„Ritkán használunk kellékeket, ezért inkább az érdekel bennünket, hogyan lehet átalakítani a teret a közönség szeme láttára. Tudtuk, hogy az átalakulással akarunk kezdeni valamit: azt az érzést akartuk bemutatni, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj.
Amikor elkezdtünk dolgozni a Szabadesésen, véletlenül találtunk rá Jill Bolte Taylor, a Harvard neurológusának történetébe, aki, miután harmincas éveiben szélütést kapott, majd abból szerencsésen felépült, gyógyulásának megindító történetéről és élményeiről beszámolt a világnak. Csodálatos, felemelő, amerikai történet –mi viszont arra voltunk kíváncsiak, mi lenne, ha az áldozat egy hétköznapi ír ember lenne. Így született meg Gerry karaktere, akit egy szélütés álomvilágba emel, amelyben saját múltjának pillanatait éli meg újra.
A külvilág történései is beleszóltak a munkánkba. A próbafolyamat közben látott napvilágot a Ryan-jelentés, amely megállapította, hogy a huszadik század folyamán harmincezer gyermeket zaklattak szexuálisan a katolikus egyház által fenntartott árvaházakban. Ez az egész országot megrázta; tudtuk, hogy szólnunk kell erről a veszteségérzésről, egyfajta kulturális identitás elvesztéséről, a szörnyű múltról, amivel mindenkinek szembe kell néznie. És egyszerre csak ennek is lett helye a történetünkben.
Teljesen természetes volt az alkotói folyamat. Gerry történetét nem kitaláltuk, sokkal inkább rátaláltunk arra. Rengeteg eszközt használunk, kísérletezünk, hogy megnevezzük az érzést, amit ki akarunk fejezni. Ugyanakkor meglehetősen régimódi színházi társulat vagyunk, hiszen végül is csak egy történetet mesélünk el.”
    (részletek Susan Mansfield interjújából)

*

Kritikák az eredeti előadásról

A kortárs ír irodalom egyik legizgalmasabb vetülete az, hogy tükröt tart jelenlegi társadalmunknak. A kortárs ír irodalom jó részének egyik legzavaróbb vetülete az, hogy míg nagyobb témákat kellene átfognia és azokat felismerhetően ír kontextusba helyeznie, ezt többnyire nem teszi meg. Szeretjük nézni a színpadon ugrabugráló dublini figurákat – de nehéz elképzelni, hogy ezeknek nagy sikere legyen a világszínpadon, eltekintve attól, hogy provinciális kuriózumoknak számíthatnak.
A Szabadeséssel Michael West olyan egyetemes élményt hozott létre, ami bármely színpadon megállja a helyét. Függetlenül attól, hogy a főszereplő ír, semmi sem gátolhat meg egy berlini vagy burbanki nézőt abban, hogy azonosuljon az élményeivel. Egy középkorú ember szélütést kap, és a szemünk előtt látjuk leperegni az életét. Egyszerű ötlet, ami az írás érzékiségében és elsöprő erejében ölt testet.
(Herald HQ, Susan Conley)

Kristálytisztán elmesélt, meglepő, megindító, érzelemmel teli történet. (…) Vicces, szomorú, ijesztő, és egy percre sem hagyja lankadni az érzelmi és intellektuális figyelmünket.
(Irish Theatre Magazine, Harvey O’Brien)

*

Részlet a darabból

B    Hol van az a nővér? Nem találom a gyereket. Hagytam üzenetet a telefonján, a barátainál, de senki sem tudja, hol van. Tudod, milyen. El kellene már vinniük téged a másik CT-re. És a szakorvosnak is itt kell lennie, valahol. Nem tudom, mikor fognak megvizsgálni. Nagyon rossz téged így látni. Nem tudom, hallasz-e – talán jobb is, ha nem, azok után, amiket itt összehordtam.
A    Csak beszélj hozzám.
B    Egész nap rád gondoltam. Hogy milyen kedves voltál, amióta csak megismertelek. Olyan jó ember voltál.
A    Nem.
B    Olyan jó férj és apa. Én pedig szörnyű feleség voltam.
A    Nem, nem.
B    Olyan hideg lettem. Kiábrándult. Mindig többet akartam, mindig mást akartam, és ettől rosszul lettem, annyira rosszul, hogy elhatároztam: új életet akarok kezdeni. És tudom, hogy a jelenlegi körülmények között nevetséges ezt mondani, de nem kell, hogy így menjenek tovább a dolgok.
A    Fogd a kezem.
B    Mert ha most ezek vagyunk mi, ha ez a mi életünk, akkor szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok. Itt vagyok veled.
A    Maradj velem.
B    Segítek neked. Nem kell félned semmitől. Minden rendben lesz.
A    Igen.
B    Minden jó lesz. Azt szeretném, hogy ne aggódj. Azt szeretném, hogy ne szenvedj. Nem kell tovább gondoskodnod rólunk. És ha nem akarsz maradni… Ha el akarsz menni, menj, menj.
A    Nem, én…
B    Nem tartunk vissza.
A    Nem, én még nem végeztem.
B    Jól megleszünk.
A    Nem, figyelj. Még itt vagyok. Még itt vagyok.
B    Ez minden, amit el akartam mondani.
A    Nem vagyok kész rá, hogy bárhova elmenjek.
A nő felkel és indulni készül.
B    Megint megpróbálom Jack-et.
A    Ne menj. Figyelj rám. Segítség. Miért nem hallasz.
B    Nem fogja megtalálni…
A    Nézd! Mozgatom a lábujjam. Nézd! Mozgatom.
A nő meglátja az apró mozdulatot a lábán.
B    Ezt te csináltad?
A    Igen!
B    Hallasz engem?
A    Igen!
B    Értesz engem?
A    Értesz engem?
B    Ha értesz engem, mozdítsd meg a lábujjadat.
Nagy erőlködéssel megrezzenti a lábujját.
B    Istenem. Még itt vagy…
A    Igen. Meg fogok gyógyulni. Ki fogok kerülni innen.
B    Ide kell hívnom valakit. Nővér! Kell egy nővér. Orvos! Rögtön visszajövök.
Elmegy és elkezd a kórházi dolgozókra vadászni.
B    Nővér! Orvos! Segítség! Segítsenek! Valaki segítsen neki!
A    Elkezdhetjük elölről. Megmutatom. Újrakezdhetjük. Megmutatom.
                                    (Sztrókay András fordítása)

VISSZASZÁMLÁLÁS!

2011-10-10T21:06:00.002+02:00

Szabó Borbála - Dinyés Dániel: Párkák
(meseopera két felvonásban)

A Bárka Színház 2010. december 17-én mutatta be Szabó Borbála - Dinyés Dániel Párkák c. meseoperáját Göttinger Pál rendezésében. Az előadást 2012. február 26-én láthatja utoljára közönségünk. A meseoperában nyújtott alakításáért Spolarics Andrea 2011-ben a közönség szavazatai alapján az Ararat-díj legjobb női alakítás kategóriájában II. helyezést ért el.

A történet szerint az égben három párka (Klárika, Lenke, Andika) szövi az emberi életek fonalát. Klárika, a boldog végkifejlet megszállottja szeretne végre szép feleséget találni Küónnak, a jóképű nőcsábász nemes úrfinak. Az arra járó öreg tehenésznőt, Grüllét gyönyörű fiatal lánnyá változtatja, hogy méltó párja lehessen a fiúnak. Küónnak azonban szörnyű titka van: valójában ő már meghalt egyszer (párbajban szúrták le), és az alvilág istene, Hádész Henrik azzal a feltétellel engedte csak vissza a földre, hogy egy szép lányt leküld maga helyett - azaz: hogy megöli. A jóságos Klárika tehát akaratlanul is a halálba küldi a megszépült Grüllét, hacsak... Hacsak számtalan képtelen félreértés után az istenek meg nem tapasztalják saját bőrükön, hogy nem szabad a földiek sorsával játszadozniuk. Dinyés Dániel és Szabó Borbála meseoperáját gyerekeknek készítettük, és hatéves kortól ajánjuk.

Égiek:

Zeusz Zoli bácsi (főisten): Seress Zoltán
Héra Hédike (Zoli bácsi felesége): Szorcsik Kriszta

A három párka:

Klárika: Varjú Olga
Lenke: Varga Anikó
Andika: Spolarics Andrea

Földiek:

Küón (fiatal nemes fiú): Derzsi György m.v.
Grüllé (öreg tehenésznő): Szabó Emília m.v.
Haplusz (Grüllé öreg barátja): Kardos Róbert
Lainosz (szobrász): Ilyés Róbert

Alvilágiak:

Hádész Henrik (az Alvilág ura): Gados Béla
Abu (Henrik szolgája, bérgyilkos): Kálid Artúr
és a zenekar.

Báb: Hoffer Károly e.h.
Díszlet: Csík György
Jelmez: Kovalcsik Anikó
Mozgás: Katona Gábor

Karmester: Dinyés Dániel és Cser Ádám

Rendezőasszisztens: Ivánovics Beatrix
Rendező: GÖTTINGER PÁL

Meddig húzzuk még?

2011-10-07T12:03:00.000+02:00

(Szabadesés próbanapló 5. – október 3.)

Új univerzum nyílik meg számomra, amikor másfél hét kihagyás után ismét látogatást teszek a Szabadesés próbáján. Fehér függöny rejti el a játékteret. Suttogás és mozgolódás nesze szűrődik ki mögüle, görgőkön tárgyak gurulnak ide-oda, majd tornacipős lépések: Pali előbújik a háttérből és helyet foglal a nézőtér felé fordított tévé előtt. Nincs jel, a képernyő szürke, de egy pillanattal később Kálid Artúr arca tűnik fel: „Na jó, de úgyse fogok nagyon mondani semmit, mert nincs mit mondanom.” Aztán persze mégis mesél magáról, mintegy két órán keresztül.

Vetítővászon és fal, kórházi szoba és nappali, puritán mégis univerzális, tiszta ugyanakkor rideg. Néhány összevarrt lepedő, ennyi az egész, hol kifeszítve, hol hullámzóan elhúzva az egyik sarokba. Egyszerűen irányítja a figyelmünket. Mindig annyit láttat, amennyi akkor kell. Pontosan be kell lőni melyik percben éppen melyik szereplő húzza el, és legfőképpen meddig. A próba nagy részében ennek a begyakorlása zajlik. Ragasztószalag darabok jelzi az ideális távolságokat.
- Szifilisz, gonorrhoea, chlamydia, köszvény? – kérdezi a doktor a kivizsgálásra érkező főszereplőtől, és maga Kálid Artúr sem bírja ki nevetés nélkül, ahogy Kardos Róbert tudálékos aprólékossággal zár ki minden feltételezhető, illetve feltételezhetetlen betegséget.
– Sok! – kiált fel nevetve Pali is, ahogy a tévében nézi nagytotálban a szerepbéli hivatásától átszellemült Kardos Róbert arcát. Később előkerül a vizsgálóasztal alól a fúró, a pumpa, a csavarkulcs – a doktor gyermeki hevülettel próbálja megszerelni ami elromlott. Itt is az akaratos és önfejű Denis köszön vissza, akit szintén Kardos Róbert alakít a darabban, csak az Action Man helyett most sztetoszkópot fog a kezében, de ugyanúgy játszik, csak most épp a betege testével.
- Kindergarten – hangzik el a jelző ismét Palitól, aki látja, a videokamera jelenléte mit hoz ki a színészekből, majd elismerve azt, hogy őt is lázba hozza az új színfolt, a mellette ülőknek azért odasúgja: Ez már képzőművészet! Egyelőre még nem tudni, mely jeleneknél lesz videós vetítés is. Ezen a hétfő estén szinte végig bent marad a kamera játéktéren. Néha az a funkciója, hogy közelről mutasson egy-egy arcot, néha valamelyik szereplő perspektíváját hivatott prezentálni, máskor pedig pont úgy közvetít valamit, ahogy valóban látnánk, miközben például a függőleges síkot Pali egy helyen vízszintesre váltja, és így egy abszurd helyzetet még abszurdabbá tesz.
- Hogyan legyen elrendezve a nézőtér? – merül fel Paliban a próba egy pontján. Felül a legfelső sorba, kiül a nézőtér legszélső székére. Felméri honnan mit lát, honnan kéne esetleg elvenni székeket. Végül arra jut, hogy középre kell majd egy törés, mert nem elég meredek a nézőtér ahhoz, hogy mindenki lássa az egy helyütt földön fekvő Kálid Artúrt.
– Na jó, akkor csináljunk egy alámerülést, egy barlangot – kiált fel a cigi szünet után, összecsapja a tenyerét, és meg is jelenik Ilyés Róbert a vállára akasztott, szerszámos táskaként funkcionáló gyümölcsös rekesszel, fejlámpával (mint egy vérbeli szaki), és bemásznak Kálid Artúrral a nézőtér alatt elhelyezkedő a „pincébe”. A kamera is követi őket, látjuk a tévé képernyőjén, amint a gombaszakértő tudálékosan felfelé mutogat, csóválja a fejét, és a talpunk alól halljuk is komikusan dübörgő hangját: „Serpula lacrymans!”
Kupaktanács a gurulós orvosi ágynál. Jó látni, hogy emberek ilyen egyetértésben tudnak dolgozni. Közben azon gondolkozom vajon Palit ki lehet-e hozni valamivel a sodrából. Az egyik jelenetet például mindenki végigröhögi, de ő csak hátrafordul, és megjegyzi: „Csak nem elmúlt kilenc?” Semmi düh, mindössze egy halk és megértéssel teli észrevétel.
Omodi Gábor, aki egyike a látványért felelős csapatnak, rongyos szélű spirálfüzetbe jegyzetel végig a próba alatt. Egyszer-egyszer odapillantok, és megállapítom, hogy valószínűleg csak ő bírja elolvasni a beszerzendő dolgok listáját, csak ő láthat benne rendszert. Ám tévedek. Varga Anikónak az egyik jelenetben kellene a kezébe egy könyv. Gábor pont nincs ott, elveszi a füzetet.
- Nutella? – kérdezi csodálkozva, amikor belelapoz.
Szóval Nutella is lesz majd valahol.
Egy hét múlva már kereshetik önök is a színpadon.

Sós Eszter

Kiállítás a Magyar Festészet Napja alkalmából

2011-10-05T08:57:00.000+02:00

Október 1-től 30-ig

Kleinheincz Magdolna és mestere, Rádóczi Gyarmati Gábor festőművész közös kiállítása a Magyar Festészet napja alkalmából a Bárka Kávézóban.

www.radoczygyarmathygabor.com
www.magdikepek.hu

Rádóczy Gyarmathy Gábor - ars poetica

Gábor ízig-vérig művészlelke távol áll az általa oly mélységesen elítélt globalizációs folyamatok uniformizálás irányába ható, konstruktivista világától. A két világháború közötti időszak sebészkéssel szétkaszabolt társadalmainak gazdaságilag, ideológiai-lag és a művészi gondolkodás területén egyaránt kíméletlenül megosztott rétegei két fő irányban próbálják meglelni útjukat a köröttük dübörgő káoszban.
Az egyik a kialakuló, globalizált, internacionális művészet: bárhova behelyettesíthető, mindenütt elfér, mint a szürrealizmus, szimbolizmus, konstruktivizmus vagy az automatizmus.

A másik jellegzetes irányvonal humánus tartalmú: az ember lelke és munkája egyéniségének megtartását, - egyes társadalmi folyamatok keretében meg-mentését - tűzi ki céljául. Az embert egyedi jelleggel felruházó tulajdonságok markáns megjelenítésének igényével lépnek fel (fájdalom, indulat, oly ritka öröm), alapvető követelményként kezelve a megjelenítés rajzi megalapozását. Európa e művészeti irányzata a széles síkon működő, közismert nevén szecesszió, amely tartalmában mégsem internacionális: minden országban magán viseli nemzeti, azon belül művelője egyéni, sajátos jellegét.

Gábor művészete mélységes, filozofikus tartalmú, egészen egyéni sajátosságokkal bíró grafikák, szürrealisztikus festmények összessége, amelyek különös világ képeit örökítik meg. Szemlélete korszerű, modern, kompozícióinak szerkezeti vázára építi belső, mélyen emberi vonatkozású egyéni világát. Belülről látja s láttatja az embert.

Minden munkáján érződik az egyén szellemi individuumának szeretete, lelkének és lelki békéjének műveiben csodálatosan megfogalmazott védelme.

_________________________________________________________________________________

Kleinheincz Magdolna - ars poetica
Születtem 1949.okt.22-én Budapesten.
Művészeti tanulmányaim magán képzőművész iskolákba folytattam.
Tanáraim: Németh Ágnes festőművész, Horváth Tamás festőművész, Rádóczi Gyarmati Gábor festőművész, Véghseő Klára

Legjobban az ember maga és a zene foglalkoztat. Valamit el szeretnék mondani ami nem csupán materiális. Festményeimben tükröződik a zene csodálatos világa,ritmusa érzelmei, melyeket formákban és színekben festek meg. Amikor festek mindig zenei háttérrel, és fantasztikus érzés tölt el szinte megszűnik körülöttem a világ.

Köszönöm szüleimnek és a Teremtőnek, hogy megadatott az alkotás öröme.

Kedvenc technikám olaj, tus, grafika.
„Hitem a hitetlenség mozaikjaiból áll össze” Hemingway

A szív színei (Kleinheincz Csilla verse)

A prizma a színeket titokká oldja.
Lelkedben a szín: elrejtett szivárvány
- kifolyik olykor vígzölden, búsárgán.

Szépia csendje és földbarna komorja
fest neked életet kurta vászonodra:
lehetsz gúnyrajz, mást vidító nevetés,
vagy Dalí, Picasso, festhet színzenész;
de mint a prizma, mely a fényt szétbontja,

fordítva a színből fehér sugárt mos,
légy te is teljes, minden színnel gazdag,
kárminszerelmes és bíborharagos,

míg ecsetedből a szálak kiszakadnak,
s a mosoly arcodról a vásznadra hull:
szomorúbarna és boldogságazúr.

ZeneLadik Hajós Andrással!

2011-10-04T18:18:00.000+02:00

ZeneLadik minden hónapban a Bárkán! Hajós András, Fekete-Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra. Az időpontokat keresse a havi műsorban!

Színház az élete - Garamvári Gábor, a Bárka fotósa

2011-10-04T09:51:00.000+02:00

Az egyik legnagyobb fotós portál mutatta be Garamvári Gábor színházi fotóit.
Mi is örömmel osztjuk meg ezt a hírt, hisz Bárkás előadásokról készült fotókat is találunk benne szép számmal.
Gratulálunk Gábor!

Szegeden vendégszerepelt a Nehéz

2011-10-04T09:26:00.000+02:00

Szeptember 22-én a Thealter U21 Plusz program része volt a Nehéz.

"A darab egyébként éppen azért az egyik legjobb új magyar dráma, mert Háy már-már gyanús pontossággal rajzolja meg a talajvesztett férfi lélektanát."
Lénárt Ádám írása a fesztiválról és a Nehézről a Revizor online oldalán olvasható. >>

JAZZ-RAJONGÓ A GYERMEKEM?

2011-10-03T18:18:00.000+02:00

ZeneLadik – zenés ismeretterjesztő előadás Hajós Andrással, Fekete-Kovács Kornéllal és a Modern Art Orchestrával havonta a Bárka színház Cseh Tamás termében (Kb. 1,5 órás foglalkozás, 6 éves kortól ajánljuk, 99 éves korig)

JEGYVÁSÁRLÁS >>

18:08-tól kezdődik a ZeneLadikról egy összeállítás az MTV Fogadóóra c. műsorában

Ezen a rendhagyó „zeneórán” senkinek sem kell csöndben maradnia, sőt nem kell egyenesen ülve, ijesztő kérdésekre válaszolni sem. A ZeneLadikot Hajós András kormányozza, az első tiszt (Fekete-Kovács Kornél) és a legénység (a Modern Art Orchestra) segítségével. Erre az egy-két órára zeneszerzővé, dalszövegíróvá, vagy előadóvá válhat minden gyermek, aki ehhez kedvet érez. A hétvégi zenés délelőttökön úgy ismerkedhetnek meg egy komplett jazz big band hangszerparkjával, a hozzájuk tartozó muzsikusokkal, és a zeneszerzés kulisszatitkaival, hogy közben semmiben sem kell, de sok érdekes dologban részt lehet venni.

Ön például meg tudja állapítani, hogy gyermeke képes-e jazz slágert hangszerelni? Ha kíváncsi a válaszra, tartsanak velünk egy utazásra!

Ha az előadás után gyermeke továbbra is ellenáll, Ön akkor is eljöhet a Modern Art Orchestra egész estés koncertjeire. Figyelje műsorunkat! (Csak nehogy a baby sitter is értesüljön róla…)

JEGYEK A BÁRKA PÉNZTÁRAIBAN VÁLTHATÓK 1500 FORINTÉRT.

Támogatók:

Artisjus Zenei Alapítvány

Új színészek a Fahrenheit 451 c. előadásunkban

2011-10-03T14:20:00.000+02:00

A Vígszínházhoz szerződött Telekes Péter helyett Árvai Péter,a Keleti István Művészeti Iskola végzős hallgatója játssza Blackszerepét a Fahrenheit 451 c. előadásunkban, amit Anger Zsolt rendezésében mutattunk be a tavalyi évadban. Árvai Péter helyére Kovács Márton Koppány, szintén KIMI-s hallgató áll.

Réti Adrienn helyett, az érzékeny és lázadó Clarisse szerepében, a De Sade pennájában már bizonyítottSzabó Emíliát láthatjuk.

Az idei első előadás október 6-án, csütörtökön lesz. Online jegyvásárlás itt.

Bárka-Ringató Énekes Óvoda

2011-10-01T08:16:00.007+02:00

,,Az a jó a Ringatóban, hogy nem árt neki a világ..."

Új program gyerekeknek a Bárka Színházban!

Mit történik a Bárka-Ringatóban? Elringatjuk a babákat, ébresztgetjük a cicákat, kihajtjuk a tóból a kiskacsákat, csalogatjuk a napot és várjuk a gólyákat. Mackóbarlangot keresünk, táncolunk és térdig érő hóban járunk. Tüzet rakunk, hogy ne fázzunk. Aztán szekéren döcögünk, lovon vágtatunk, sütünk-főzünk, majd nagy csendet varázsolunk, hogy meghallgassuk a hangszerek hangját. Játszunk, énekelünk, nevetünk.

Szóval semmi komoly…no, de mégis, hiszen a gyerekek zenei képességét fejlesztjük az életkori sajátosságoknak megfelelően, játékos formában, Kodály útmutatásait, Forrai Katalin munkásságát követve.

A Bárka-Ringató Énekes Óvodába két és fél – három és fél éves gyerekek jelentkezését várjuk. Előny, ha viszonylag hosszabb ideig járt Ringatóra valahol.
A foglalkozások max. 25 fős létszámmal zajlanak. A foglalkozásokhoz bármikor lehet csatlakozni. Várjuk a régi ringatósokat és az új érdeklődőket is!

A foglalkozásokat heti rendszerességgel, szerdánként 16:00-16:30-ig tartjuk.
A Ringatóra 5 alkalomra szóló bérletek válthatók 5000 Ft-os áron a Bárka Színházban és a Ráday Jegyirodában. A bérletek 2 hónapig érvényesek.A bérlet megvásárlása mellett minden egyes alkalomra előzetes regisztráció szükséges a Bárka Ringató Facebook-oldalon vagy az mbea@barka.hu címen!

A jövő héten - február 1-jén, szerdán 16:00 órakor - kezdődik a BÁRKA RINGATÓ ÉNEKES ÓVODA!

Foglalkozásvezető: Gállné Gróh Ili

http://www.ringato.hu/

Ma megint végigrobogunk egy életen

2011-09-30T21:00:00.000+02:00

(Szabadesés próbanapló 4. – szeptember 19.)

Azaz csak robognánk, ha egy Action Man figura váratlan felbukkanása nem varázsolna rendezőből, színészből, asszisztensből egyaránt gyereket, és ezen még az sem változtat, hogy az az Action Man voltaképpen egy Transformers (vagy éppen Bolygó Kapitánya, Kardos Róbert szerint). Előkerül egy puzzle, egy Monopoly, egy sakktábla, jön hozzá egy kis szülői bűntudat, testvéri féltékenység, és jó adag szívatás. És már kész is az instant családi idill.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy halljuk egyre erősebben ketyegni az időzített bombát. Kint szakad az eső, lassan a faházba is beszivárog a víz. A tócsát nem látjuk, csak halljuk a cseppek földre érését a linóleumon. „Ha csak egyetlenegyszer is hibázik” - mondja a férj a feleségének az örökbefogadott fiúról, aki az előtérben hallgatózik, habár tudja ő enélkül is, hogy csak ez az egy esélye van, nem kell folyton a szemére vetni, főleg nem karácsony másnapján. Kálid Artúr kivert kutyaként somfordál el az egyik sarokba. Szívszorítóan hiteles. - Jó gyerek ő – mondja Göttinger Pál a fátyolos tekintetű Szoták Andreának, aki az ágyon ülve néz szomorúan Kálid Artúr felé. És tudjuk, mi is tudjuk, hogy jó gyerek, de nincs mit tenni, tudjuk mi lesz a vége ennek az egésznek.
Kardos Róbert egyszer Ilyés Róberttől, egyszer Szoták Andreától kap egy-egy fülest, taslit, hol csak szimplán tenyérrel, hol egy összegöngyölt Élet és irodalommal. Megérdemli, elvégre Denis ritka nagy görény (ezt írtam a jegyzetfüzetembe, és most sem találok rá jobb jelzőt, bármennyire is szeretnék). Ilyés Róbert néha igazi zsarnok, a következő jelenetben inkább humorosra veszi a figurát, ahol korábban ordított, később ugyanott az egészet elvicceli. Ettől a kettősségtől lesz Gus karaktere olyan amilyen: félelmetesen kiszámíthatatlan. Legalábbis egy gyerek számára.
„Most nyaralunk, úgyhogy jól fogjuk magunkat érezni.” – mondja később ellentmondást nem tűrően. Kényszerű családi üdülések emléke idéződik fel mindenkiben. Itt van ezt a négy ember összezárva egy szűkös lakókocsiban. Nincs hová menekülni, mindenki kiszolgáltatott a másik frusztrációjának, kénytelenek elviselni egymás lelki csömörét. A négy színész a terem négy különböző sarka felé tekint. Ki egy bögrét szorongat közben, és motyog, ki a szék támlájára támaszkodik, és az elektromos cigarettájába szippant mélyeket.
- Most megvárjuk mi lesz, mert ilyenkor jönnek a nagy dolgok – súgja oda Pali, és várunk, de nem történik csoda, csak mindenki újult lendülettel játszik tovább. Bár talán ez is csoda, így este kilenc tájban. Ha már újul az erő, akkor jöhet az iskolaudvaron játszódó jelenet. - Kicsit rosszalkodjunk, mert a múltkor olyan slendriánra vettük – szól az instrukció, és a tizenéves fiúkká visszavedlett színészek dobálják egymást a babzsák labdával, stikában bagóznak, nagyzolnak, és előkerül az a bizonyos fotó is. Egy meztelen nő, egy bambusz, és az ellenfény, amiben olyan jól látszanak a részek (na meg a rések, a fordító brillírozásának köszönhetően).
Elő-elő fordul közben pár szövegtévesztés. Egy idő után Pali fel is lázad. - Az író szakszervezet nevében kérem, hogy ragaszkodjunk a leírtakhoz – majd Ilyés Róbert rákontráz, hogy jó, oké, de az azért nem szentírás. - De tudod mit – teszi hozzá nevetve, – legyen egyszer úgy, ahogy te akarod! És úgy is lesz azután, bár a kedélyes hangulatban zajló próbának ma viszonylag korán vége szakad. Pali még elmondja a heti penzumot, majd mindenki rohan, hogy két zápor között hazaérjen szárazon. A játszótérként funkcionáló faház ajtajára rákerül a lakat. Ennek ma itt vége, de csak, hogy holnap kipihenten folytathassák az utazást a főszereplő koponyája körül.
Sós Eszter

A ZENE VILÁGNAPJA

2011-09-28T18:22:00.002+02:00

A Zene Világnapján, október 1-jén Modern Art Orchestra koncert 20 órától a Cseh Tamás Teremben.
Másnap, október 2-án szintén zenei program: ZeneLadik gyerekeknek és felnőtteknek Hajós Andrással és a Modern Art Orchestrával. 15 órától.

MŰSORVÁLTOZÁS!

2011-09-28T09:06:00.002+02:00

Az október 2-ára hirdetett Telefondoktor c. Manna Produkció elmarad!
Legközelebb október 30-án, vasárnap látható az előadás 21 órakor, a Bárka Kávézóban.

Október 4-én betegség miatt a Baltazár Színház nem a Kőválasz, hanem a Picasso A világ teremtése c. előadást játssza.

Jegyekkel kapcsolatos információk itt.

Lázár Kati és Mucsi Zoltán is elhozta a Színikritikusok díját

2011-09-26T09:18:00.002+02:00

A Színházi Kritikusok Céhe idén 31. alkalommal adta át az előző színházi évad legkiemelkedőbb teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját.

A tizenöt kategória mindegyikében három-három (vagy szavazategyenlőség esetén több) jelölt versengett, s hogy közülük ki kapta a díjat, az csak a tegnap este derült ki a Magyar Színházban rendezett ünnepélyes díjátadón.

A tizenöt kategóriából kettőben a Bárka Színház Nehéz c. előadása is érdekelt volt.

Ma reggel már örömmel tudatjuk, hogy Mucsi Zoltán kapta a legjobb férfi főszereplő díjat, és Lázár Kati a legjobb női mellékszereplő díjat a kritikusoktól.

Szívből gratulálunk!

Ezúton szeretnénk Vidovszky Györgynek is gratulálni, ugyanis az általa rendezett Cyber Cyrano c. produkció nyerte a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díját. A Kolibri Színház előadása megtörtént esetet dolgozott fel, melynek írója Tasnádi István.
Ez azért is érdekes számunkra, mert a Bárka Színház decemberi bemutatóját szintén Tasnádi István és Vidovszky György hozza létre. A feldolgozásra váró sztori pedig a West Balkán tragikus története.

Két új szereplő a De Sade pennájában

2011-09-22T17:28:00.000+02:00

Most azoknak is érdemes lesz újranézni az előadást, akik már látták Doug Wright meghökkentő darabját.

A produkcióba ugyanis Telekes Péter és Réti Adrienn távozása miatt két új szereplő áll be.

De Coulmier abbét Katona László, a varrónőt és az intézet igazgatójának a feleségét pedig Szabó Emília vendégszínészek játsszák ebben az évadban.

Az első előadás az új szereplőkkel szeptember 23-án, pénteken lesz.

Az előadást közönségtalálkozó követi, ahol megismerkedhetünk az új és a régi szereplőkkel, valamint a rendezővel, és megkérdezhetjük tőlük, milyen változásokat okozott az előadásban a két új színész beállása.

A közönségtalálkozót Upor László dramaturg vezeti.

Még több információ az előadásról.

TASNÁDI ISTVÁN: EAST BALKÁN

2011-09-20T16:21:00.000+02:00

JEGYVÁSÁRLÁS>>

JANKA: Herman Flóra
SOMA: Dér Zsolt
TIMI: Császár Réka
ATESZ: Balla Richárd
PETRA: Sipos Viktória
TÖKI: Koloszár András
SZABINA: Könczei Anna
ZEKE: Juhász Lajos
TIBI: Vitányi-Juhász István
ANYA: Varga Anikó
BOB: Dévai Balázs
HÁRFA: Ivánovics Beatrix

Díszlet: Heike Vollmer
Fény: Sarah Jane Shiels
Jelmez: Szabó Gergely
Zene: Monori András
Mozgás rendező: Gyevi-Bíró Eszter
Dramaturg: Egri Bálint
Rendezőasszisztens: Gábos Katalin
A rendezőasszisztens munkatársa: Kovács Henrietta

Rendező: Vidovszky György

Köszönet Bárdi Gergő, Bodnár László,Kenderes Csaba, Hartai Petra, Szilvási Dániel,

Márton Betty, Pomlényi Attila, VargaLili, Nemes Anna, Varga Bence, Salamon András,

valaminta Nemes Nagy Ágnes Színészképző segítségéért!

"Ha jó közel állok a hangfalhoz, az ujjaim bizseregnek. Minden szervem külön frekvencián mozog. Érzem külön a vesémet és a májamat, érzem, hogy hol a méhem. Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot igazi intimtorna. 140 bpm felett kezdődik az élet."

Ősemutató:2011. december 3. Cseh Tamás Terem

Kritikák, írások:
7óra7 - Az East Balkán feltartóztatható felemelkedése - Zsedényi Balázs
toptipp.hu - East Balkán - Fehér Elephánt
MOHA online - Szombat este van, be kell baszni, érted? – East-Balkán a Bárka színházban - Halász Áron kritikája
Kultúra.hu - Betépett generáció - Mikes Éva kritikája
Klub Rádió, Reggeli gyors - Interjú Tasnádi Istvánnal
Fidelio.hu - Papp Tímea interjúja Tasnádi Istvánnal

Kikötő Online - …hogy buliznak a fiatalok a Bárkán… - Tomcsányi Árpád
gyerekszinhaz.hu - Gabnai Katalin
szinhaz.net - 17-esek klubja - Tompa Andrea kritikája
Pepita Magazin és pepitamagazin.com - "Háromszáz ember nem reagálhat rosszul" - Váczy András interjúja Tasnádi István íróval

A mai magyarszínházzal szemben gyakran hangoztatott, részben jogos vád az, hogy kerüliazokat a problémákat, amikkel a hétköznapokban találkozunk, nem szembesíti anézőt mindazokkal, amik élesen, sűrűn és nyomasztóan meghatározzák életünket,elsősorban a jövő generációjának életét. Nem egyszerűen a Zeitstück múlandóaktualitásáról van itt szó, sokkal inkább az élő, a nézőt valóságosanmegszólító szerepének kereséséről, és e szerep remélt megtalálásáról: Vidovszkyés Tasnádi korábbi közös munkája, a CyberCyrano azt bizonyítja, van esély arra, hogy a színház újra fontos szerepetjátsszon a fiatalok életében. Erre teszünk újra kísérletet az East Balkánbemutatásával.

PRÓBANAPLÓ
A beszámolókat Varga Zsófia, a Hajónapló Műhely tagja írja.
1. Amitől majd eltérünk - október 18. olvasópróba
2. Van idő - október 29.
3. "Nem kell más..." - november 9
4. Milyen a jó malter? - november 21.

VIDEÓK

(talált történet)

A West Balkánban január közepéntörtént tragédia felnyitotta a mai tinédzserek szüleinek szemét, hogy valójábanfogalmuk sincs, gyerekeik mivel töltik a szombat estéket. Fogalmuk sem volt,hogy egész iparág épült arra, hogy a tizenhárom-tizennégy éves korosztályt aközös ízlés és értékrend illúziójával (gyakorló alkohol- és drog-) fogyasztóvátegye.

Mi a helyes hozzáállás, ha fiunkvagy lányunk hétvégenként el akar menni a barátaival egy kicsit „bulizni”? Atiltás? Az életkori sajátosságok miatt – szülői értékrendtől való elszakadás, asaját identitás „öregekkel” szemben való meghatározása – a tiltással csakronthatunk a helyzeten. Ezzel még kívánatosabbá tehetjük a Noise Partykat, aholaz egyívásúak egy zajos és tömött térbe zsúfolódva megkaphatják a közösséghezvaló tartozás illúzióját.

Két évvel ezelőtt, amikor egyeurópai színházi együttműködés keretében (Plattform 11+) közösen hozzáláttunk akereséshez, hogy olyan történetet, témát találjunk, ami ma igazán fontos éslényeges lehet a fiatalok számára, véletlenül bukkantunk arra az interneteskalandra, amiből a Cyber Cyrano című előadás született a KolibriSzínházban. Az East Balkán esetében is „talált történetből” fejlesztünkelőadást. Beszélgetünk, interjúzunkszülőkkel, pedagógusokkal és mindenekelőtt olyan fiatalokkal, akik résztvettek, részt vesznek Budapest tinédzserekre szakosodott éjszakai életében.Kegyeleti okokból nem a WB-tragédia rekonstruálása a célunk, hanem az egyesbenjól elemezhetően kitapintható általános. A belecsúszás folyamatának dramatikus ábrázolása.

Budapest szívében pár évvel ezelőttmég működött egy diszkó (épp az egykori West Balkánnal szemben), amihétvégenként kora estére „light partit” kínált tinédzsereknek. Ide csakisdiákigazolvánnyal lehetett belépni a 12 (!) -18 éves fiataloknak, hogy aztánbent mindent kipróbálhassanak, azt ehessenek-ihassanak-szívhassanak, mint a„nagyok”. Táncolhattak a kurrens tini-slágerekre, cigizhettek, és akinek voltpénze, akár whisky-t is ihatott, vagy valami cuccot is kipróbálhatott. Atánctér mellett felállított emelvényeken kiskorú, fürdőruhás lányok táncoltak.Ezek a lányok egykor szintén vendégek voltak, akik jól mozogtak a parketten,viszont pénzük nem nagyon volt italra, ezért a tulaj felajánlotta, hogy ha egykicsit „sztrippelnek” az emelvényen, azt és annyit ihatnak, amennyit akarnak.Volt, aki visszautasította az ajánlatot, de volt, aki poénból vagy a többiekelőtt való villogásból vagy csak az italért elvállalta. Először csak egy-kétórát, később egész műszakot is végigtáncolt, főleg, mikor „fehér port” iskapott, hogy jobban bírja. Délután 5-től este 10-ig tartott a light parti,akkor a gyerekeket kiterelték, és jöttek a felnőttek. A táncos lányok perszemaradhattak…

Évekig üzemelt ez a hely Budapestbelvárosában, és senkinek nem tűnt fel semmi. A hatóságoknak sem, pedig mindenhétvégén kijött a mentő, és bevitt onnan pár szétesett, túladagolt vagyalkoholmérgezéses kiskorút. A szülőknek sem, igaz, a gyerekek már 10 körülotthon voltak, ahogy ígérték…

Mindezt olyan fiatalok mesélték, akik egy-egy ilyen lightpartin szerezték első alkoholos, drogos vagy épp szexuális élményüket.

A darab szereplőinek különbözőtörténetei, hazugságai, otthonról való kimaradásaik törvényszerűsége, aszexualitás felfedezésének kalandjai kavarognak a történetben. Miközben afelnőttek a saját maguk módján keresik naiv válaszaikat gyermekük és a világmegértésére, és úgy képzelik, „képben vannak”, talán meg is nyugodnak, hogysemmi gond. Ezek a szilánkok adják ki annak a képnek a körvonalait, amelyettávolról mindenki ismer, aki hétvégén későn este látja a 4-6-oson műanyagflakonokból feltankoló fiatalokat, vagy elsétál egy tömött Hely mellett,ahonnan kiszűrődik a zene, és ami előtt valami miatt kígyózó sorok állnak. Mintaznap éjjel is.

A mi szereplőinket csak egyetlen dolog köti össze: mind ottvoltak aznap éjjel.

Minden mindennel összefügg: ugyanaz a felfoghatatlan és megállíthatatlanhömpölygés viszi, szippantja be a fiatalokat az éjszakába, amely önkéntelenülakár halálra is tapossa némelyiküket, és amely végeláthatatlan hullámokbanátgondolatlanul „kommentel” és „kommentel”.

Hogyan lesz egy általános iskoláslány egyetlen éjszaka alatt go-go táncos? Hogyan próbál ki egy tizennégy évesfiú egyetlen éjszaka alatt négyfajta szintetikus drogot? Előző közös munkánkhozhasonlóan nem az ítélkezés a cél ezúttal sem, hanem a kísértések és akísértésekre adott válaszok elemzése, hogy – amennyire lehet – felkészítsük agyerekeinket ezekre a kihívásokra.

TasnádiIstván – Vidovszky György

(beszámolókból)

Elkezdődötta buli, és akkor így, mittomén este 8-kor már a felüljáróig ért a sor,iszonyatosan durva mennyiségű ember volt ott, nyilván a fő probléma az az, hogytizenévesek, mert hát célirányosan erre is volt meghirdetve a buli, tudod, akikígy most 15-16 évesek, azoknak így ciki nem ott lenni valahol, tök mindegy,hogy nem elég érettek hozzá, hanem így az van, hogy bemegy az iskolába, ésakkor így: „voltál?” „nem voltam.” „hú de gáz vagy!”, ezek olyan dolgok, amikette így játszottál első-második osztályba, láttad a tininidzsákat, vagy nem, ésakkor azt mondták, hogy hú de gáz vagy, nem barátkozom veled, az embeributaságra és a tömegpszichózisra megy rá ez az egész.

Állta sor, elkezdték őket beengedni, ami így hiba volt, az az volt, hogy rögtön,szinte a bejáratba beraktak egy stage-et, ahol már rögtön zene szólt, tehát ottalapból megálltak emberek, nem kevés, tehát így 50 és 70 ember között, ami egyakkora helyen, ami ott van, pár négyzetméteren, az azért elég sok, az volt azegyetlen feljutási lehetőség, a liftek, azok nem működnek, ekkora tömeg eseténaz is életveszélyes. emiatt egy ilyen stagnáló tömeg alakult ki, amirefolyamatosan nyomódtak rá a többiek, mert a szervezők meg mondták, hogy„engedjétek, engedjétek őket”, amit az őrök ott kiálltak, azért így le akalappal, összesen arra a 3000 vagy 2000 emberre volt 10 darab biztonsági őr.abból 4 vagy 5 a kapuknál.

Énlent dolgoztam a pultban, és akkor így jött az infó 10-kor f11-kor, hogy bajvan, baj van, megkéseltek valakit.

Hogyha egyszer szeretsz valakit

2011-09-18T12:16:00.001+02:00

(Szabadesés próbanapló 3. – szeptember 13.)

„Én parancsoltalak magamnak erre a világra. És nekem kell téged most tönkretennem” - jut eszembe két sor Jónás Tamás Szeretőmnek című verséből, miközben Kálid Artúrt és Varga Anikót nézem a Bárka Cseh Tamás Termében. Húsz év után két ember rájön, hogy igazából saját eszményképeinek rabja. Hogy a társuk, akit ismerni véltek, a saját vágyaikból gyúrt ideál, (legyen bármennyire is kisszerű, gyarlóan emberi ez az ideál), és aki fizikai valójában mellettük él, arról voltaképpen nem is tudnak semmit. Két idegen összenéz, egy gondosan felépített kártyavár összedől.

Göttinger Pál rendező, mint egy jó párkapcsolati tanácsadó, gyakorlott terapeutaként ül le Kálid Artúr és Varga Anikó mellé a Bárka Kávézójából átmenekített kanapéra. >>

Nem véletlenül jut eszembe a díszletről a szép emlékű Jóbarátok című sorozat: mintha annak szereplőit látnánk, húsz év múlva, kiábrándultan, apatikusan és kiégve, amikor a sorozatírók végképp kifogytak a poénokból, és már nem marad más, csak a rideg valóság.
- Amit én szeretnék látni, hogy valaki egy buliban részegen kimondja, hogy miattad tartok itt – mondja Pali Varga Anikónak, aki támpontokat keres az egyik jelenethez. A rendező mintegy húsz percig magyaráz neki, majd a végén felkiált: Na, rajta!
- Jó, de akkor hogyan mondjam? – kérdezi nevetve Anikó, merthogy igazából a legfontosabb kérdésre nem kapott választ.
- Leginkább hangosan – nevet Pali is.
A nagy térben elvesznek a rendező halk szavai, amit intim közelségből mond a színészeknek. Az instrukcióinak csak mintegy fele jut el hozzám, de talán nem is baj, ha nem hallom, ugyanis valamiféle szakrális hangulat uralkodik a teremben, ahol az izzasztó reflektorok alatt minden csend metszően éles, és egy-egy hangosabb szó mintha megtörné ezt a varázst.
Ma két jelenetet vesznek át újra és újra, aprólékosan mennek végig a részleteken. Még most is van, ami hirtelen ötlettől vezérelve új felhangot kap. Például az a rész, amikor a feleség megcsalja a férjét. Varga Anikó az mondja, szerinte legalább annyira dominál ebben az erőszak, mint az élvezet. Elpróbálják ezzel az új jelentéstartalommal kibővítve. Palinak is tetszik így, tehát marad.
- A kempingnő – mondja valaki nevetve Szoták Andreára, akinek Kardos Róbert igazgatja éppen a testrészeit, hogy stabil pozícióba kerüljön a széken elbóbiskoló részegként.
- Na, ezt hívják úgy, hogy műhelymunka! – kontráz rá Pali is, majd nem sokkal később a szerepe szerint éppen hirtelen felébredő Andrea fél pár cipője Kálid Artúr ölében landol. Ez annyira tetszik mindenkinek, hogy ez is marad, bár van, hogy a cipő éppen az asztalon köt ki, vagy eltalál egy borosüveget, úgyhogy a célzást még gyakorolni kell, de van rá majdnem egy hónap. Ami csak nekem tűnik soknak. Másokat nyomaszt.
A szünetben Szoták Andrea bent marad a teremben, hogy egyedül gyakorolja azt a pár mondatot, amit az este folyamán már többtucatszor kellett elmondania: „A lényeg az, a lényeg az, hogyha egyszer szeretsz valakit, akkor szereted és kész.” Maga elé mondja, egy láthatatlan alaknak magyaráz, ám ezek a sorok a Szabadesés összes szereplőjéhez szólnak, akik pontosan erre az egy dologra képtelenek.
Az utolsó húsz percben Varga Anikó és Kálid Artúr egyik utolsó közös jelenetét gyakorolja.
„Megszállottan mást akarsz csinálni belőlem, mint aki vagyok” – mondja a feleség a férjnek, aki DNS tesztet akar végeztetni, hogy végre bizonyosságot szerezzen arról, amit mindezidáig titkon remélt. Rögeszme, bűntudat, szánalom – eddig ezek a hajtóerők segítették forgatni a rozsdamarta fogaskerekeket a házasságban. Amikor mindez kimondásra kerül, a színjáték immár véget ér.
- Én teljesen egyedül vagyok – mondja Anikó, bár ez már nincs benne a szövegkönyvben, csak kicsúszik a száján, amint továbbgondolja a szerepét.
- Mindenki egyedül van – zárja le a próbát Kálid Artúr, és hangjából egyszerre cseng ki a beletörődés és a remény, ami összhangban van azzal, ami voltaképpen a darab története is.
Valaki haldoklik. Ám mennyire tragikus ez, ha voltaképpen úgyis mindenki haldoklik?

A Dresch Quartet lemezbemutató koncertje

2011-09-16T12:56:00.000+02:00

FUHUN

Október 7. 20 óra – Cseh Tamás Terem
A Café Budapest - Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóestje, ahol nemcsak a az új lemezt, hanem a világhírű szaxofonművész találmányát, a fuhun nevű hangszert is megismerhetik az érdeklődők.

Közreműködik: Dresch Quartet (Dresch Mihály – szaxofon Lukács Miklós – cimbalom, Hock Ernő – nagybőgő, Baló István – dob), Szabó Attila – hegedű, ifj. Csoóri Sándor (Sündi), Kunos Tamás – brácsa, Bartók József – nagybőgő
A Liszt-díjas Dresch Mihály a mai magyar jazz kiemelkedő alakja, kiváló szaxofonos, a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki. „Jazzt kezdtem tanulni, egyszerűen megbabonázott, mikor egy osztálytársam a kezembe adott egy magnószalagot, amin jazz volt” – nyilatkozta.
Tizenhét évesen kezdett el komolyabban muzsikálni, Johnny Griffin játékának hatására választotta hangszerének a szaxofont. Zenei tanulmányait a jazz-konzervatórium előkészítőjében kezdte, később felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakára, ahol 1979-ben végzett.
Kezdetben elsősorban a klasszikus amerikai fekete jazz, valamint a gospel és a spirituálé iránt érdeklődött. A nyolcvanas évek elejétől kezdve rendszeresen koncertezik neves hazai jazzmuzsikosokkal. Első kvartettjét 1984-ben alapította, melynek a kilencvenes évek közepéig gyakorta változott a felállása.
Rendszeresen jár Erdélybe népzenét gyűjteni, gyakorta megfordul táncházakban, saját zenekarán kívül más együttesekkel is koncertezik.
A Fuhun az ő találmánya. A hangszert Dresch maga építette, évekig kísérletezett, hogy a fából elkészített és szaxofonbillentyűkkel megszólaltatott új konstrukció várakozásainak megfelelően szóljon.

IRÁNY RIÓ!

2011-09-15T08:37:00.000+02:00

Méhes Csaba és a Brass in the Five előadása
Október 1. szombat, 15 óra, Cseh Tamás Terem
Író és rendező: Méhes Csaba, Takács Tibor
A jegy ára 1500 Ft.

Ajánljuk mindazoknak, akik egy nívós zenei produkció mellett egy óra önfeledt nevetésre vágynak. Korhatár nélkül.

Hat utcazenész egy véletlen folytán a nagyvárosi forgatagban egymásra talál, majd együtt indulnak el egy kalandos világkörüli utazásra. Járműként a muzsikájuk és hangszereik szolgálnak, üzemanyaguk pedig a játékosság, a fantázia és a jókedv - miközben nem kímélik a nézők rekeszizmait.

Méhes Csaba hazánk kiváló komikusa, pantomimművésze szuggesztív játékával és humorával 25 éve bűvöli el a közönséget itthon és a világ számos pontján – szavak nélkül.

A Brass in the Five rézfúvós kvintett tagjai (Simai László – trombita, Tóth Tamás – trombita, Soós Péter – kürt, Koppányi Béla – harsona, Takács Tibor – tuba) Zeneakadémiát végzett, professzionális zenészek, hangszereik virtuóz mesterei. Nagy sikerű koncertjeiken mindig a zenei kifejezés új formáit keresik.
Közös útjuk 2008-ban a Brass Cirkusz című darabjuk létrehozásával kezdődött, mellyel még ebben az évben elnyerték a Budapest Fringe Fesztivál szakmai zsűrijének díját, és a gyermekzsűri különdíját. Egy évvel később született második, Irány Rió! című produkciójuk, mely a zsűri külön díját nyerte a 2009 Fringe+ Fesztiválon.

www.mehes.hu
www.brass5.hu

Rendhagyó évadnyitó pénteken

2011-09-14T16:06:00.000+02:00

2011. szeptember 16.

Mindenkit szeretettel várunk!

Kapunyitás 20 órakor. A megújult nézői fogadótér birtokba vétele.

A Keleti István Művészeti Iskola, azaz a KIMI-sek az Éjféli mesékhez kapcsolódóan különböző jelenetekkel lepnek meg minket este 8 és 9 óra között a fogadótérben.

20.55-kor Vlad Troickij, az előadás rendezője köszönti a nézőket és kinyitja előttük az évad első előadásán a Cseh Tamás Terem ajtaját.

A tavaly utoljára bemutatott Éjféli mesék c. improvizációkra is épülő produkciót láthatják az érdeklődők. Az előadást Vlad Troickij vezetésével és rendezésében a színészek alkották E.T.A. Hoffmann szövegeit felhasználva. Az Éjféli mesék lírai, érzelmes előadás, tele ritmussal, zeneiséggel.

Az előadás után rövid elemlámpa show-t készítünk a nézőkkel együtt. A látványos rögtönzött produkciót zenére, Szorcsik Kriszta színésznő vezeti le.

Körülbelül 23:44-kor Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója lép a színpadra, és mesél a 2011-2012-es évad új produkcióiról és beszél a Bárkát érintő változásokról.

Éjfélkor mindannyian kimegyünk az Amfiteátrum feletti hídra, és pezsgővel köszöntjük az új évadot. Annak idején, 1999. szeptember 17-én adták át a felújított Bárka Színházat.

Az eseményt zenés, táncos, hajnalig tartó mulatság zárja a Kávézóban.

Reméljük, sokan leszünk és ünnepelünk.
Elemlámpát mindenki hozzon magával!

Jegyrendelés: jegyiroda@barka.hu, 303 65 05, 483 13 25

Józsefvárosi Napok 2011 - Garamvári Gábor képbeszámolója

2011-09-14T11:28:00.001+02:00

Fotó: Garamvári Gábor

Könyvbemutató a Magyar Dráma Napja alkalmából

2011-09-14T08:54:00.000+02:00

2011. szeptember 20. kedd, 11 óra, Bárka Színház

A pódiumbeszélgetéssel egybekötött bemutató résztvevői:
Ónodi Eszter, Vidnyánszky Attila, Korniss Péter, Kornya István és Bócsi Krisztián.

A könyv a helyszínen kedvezményesen megvásárolható.

Egy előadás születése – színről színre

Werk-könyv Az ember tragédiája szegedi előadásáról

Vidnyánszky Attila, Bérczes László

Fotók: Bócsi Krisztián

Helikon Kiadó, 2011

A Szegedi Szabadtéri Játékok 2011-es évadját Az ember tragédiája nyitotta meg. A főszerepeket Rátóti Zoltán, Ónodi Eszter és Trill Zsolt alakította. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte. A produkció létrejöttéről és az előadásról született werk-könyvvel tisztelegnek a szerzők és a kötet megjelentető Helikon Kiadó Madách Imre halhatatlan műve, a 150 éves Az ember tragédiája előtt.

Egy előadás születése – színről színre. Ez az alcíme a werk-könyvnek, amely 2011. szeptember 21-ére, a Magyar Dráma Napján jelenik meg. Ezen a napon minden évben azt ünnepeljük, hogy 1883. szeptember 21-én mutatták be először Madách művét a Nemzeti Színházban.

Másfél évszázada született Az ember tragédiája. 1859-ben fejezte be Madách Imre a munkát. A kéziratot 1861-ben vitte bírálatra Arany Jánoshoz, akinek stiláris javításaival 1862-ben jelent meg először a „nagy mű” nyomtatásban. Az 1931-ben alapított Szegedi Szabadtéri Játékok története során a legtöbbet előadott mű a Tragédia volt, amelyet utoljára 2000-ben játszottak az impozáns Dóm téren.

Mivel lehetne méltóbban ünnepelni egy remekmű másfél évszázadát, mint az előadásával? 2011. július 1-jén és 2-án közel nyolcezer ember látta Madách „emberiségkölteményét”. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte. Ádámot Rátóti Zoltán, Évát Ónodi Eszter alakította, Trill Zsolt volt Lucifer, aki Vidnyánszky két korábbi Tragédia-rendezésében (Beregszász, 1999, Zsámbék, 2008) is ezt a szerepet játszotta. A nyolcezer ember egy átlagos vidéki színházat véve úgy tizenöt előadásnyi közönség, ami nem kevés. Ám mégiscsak tény: mindössze kétszer volt látható ez a Tragédia. S e két előadás is éppoly sok munkával készült, mintha tizenötször vagy még többször adták volna elő.

Ezért is született meg egy werk-könyv ötlete. Azt gondoltuk, hogy érdemes az előadás születését az indulás pillanatától a megvalósulás ünnepéig, az első olvasópróbától a színpadról elhangzó, nevezetes utolsó szavakig végigkövetni – egy könyv lapjain. Így azok is képet kaphatnak erről az élményről, akik nem láthatták az előadást. Akik pedig látták, megtudhatják, hogyan készült az előadás. Ezért fotózta Bócsi Krisztián a próbákat és az előadást. Bérczes László a próbák idején ezért beszélgetett a színészekkel szerepről, színházról: az életről. Vidnyánszky Attila ezért elevenítette fel írásában a tizenkét éves alkotói folyamat – három Tragédia-rendezés – szellemi útjának főbb állomásait, gondolatait. Hogy az ötletből valóság legyen, a Helikon Kiadó elkötelezettségének köszönhető.

A Tragédiában – Trill Zsolt szavaival – „az élet zeng fel a maga végtelen összetettségében”. A werk-könyv szerzői ennek létrejöttét kívánták megragadni, dokumentálni, megőrizni. Szóval és képpel. Színről színre.

/Kornya István, a kötet szerkesztője/

Részletek Vidnyánszky Attila írásából

„Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája Goethe Faustjához mérhető alkotás, a világirodalom egyik csúcsteljesítménye – írja a kötetben Vidnyánszky Attila rendező. Kozmikus távlatú mű, örök problémákat feszegető alkotás. Madách látomása az emberiség történetéről és lehetséges jövőjéről egyszerre profetikus és aktuális. Átmeneti korban élünk – ezt mi éppúgy gondolhatjuk korunkról, mint ahogyan Madách gondolhatta a sajátjáról. A londoni színből a falanszterbe való – ki tudja, milyen hosszú, pár évtizedes vagy évszázados? – átmenet idejét éljük. Madách leginkább az időtlenségével aktuális és profetikus. Azzal, ahogyan pontosan megragadta az azóta is jelenlévő létérzést, az átmenetiséget. A mű főszereplői, Ádám és Éva, az első emberpár és Lucifer, a bukott angyal. Miközben Madách rendkívül átgondoltan végigszáguld velük az emberiség történelmén, elképesztő mélységekkel írja meg magát az embert − indíttatásaival, fájdalmaival, elkeseredéseivel és lelkesüléseivel, gondjaival, örömeivel, vágyódásaival... Ír a nőről és a férfiról. A szerelemről. Az öregedésről. Olyan művet alkotott, amelyben minden kor embere önmagára, saját kételyeire ismer... Nem is lehet egyetlen színházi előadás keretében minden rétegét kibontani, ezért rendezem meg most már harmadjára, és már készülök a következő verzióra.”

„Ahogy világunk egyre erőteljesebben süllyed a politikai, gazdasági és legfőképpen az erkölcsi válságba, az érzékeny emberekben fokozódik a kiűzetés állapotának érzete – véli a rendező. – Miközben egyfajta józanodás jeleit is látni vélem, ami óvatos reménykedésre, némi derűre is okot ad. Amikor Az ember tragédiájával foglalkozom, fantasztikus inspirációt kapok arra, hogy – egyre több élettapasztalattal – újragondoljam saját és családom, szélesebben vett közösségem, hazám, világom sorsát. A korábbi, pesszimistább hangvételű előadásaimban kevésbé figyeltem a nő szerepére. Újra és újra elolvasva Az ember tragédiáját, rádöbbentem: annak ellenére, hogy a darabban Éva inkább elszenvedője és nem alakítója az eseményeknek, mégis benne található meg a jövő kulcsa. Úgy érzem, Madách Éva személyén keresztül belekódolta művébe a jövő reménységét” – írja Vidnyánszky Attila.

Részletek Bérczes László színészinterjúiból

A Lucifert alakító Trill Zsolt a következőket mondja szerepéről a vele készült interjúban: „Lucifer közelebb szeretne kerülni a nagy egészhez, felfogni azt. Érteni mindent, s benne az embert és önmagát. Ahogy a színházon, a színházcsináláson keresztül mi mást

akarhatnék magam is: megismerni önmagamat. Lucifer vajon miért válik ki az angyali kórusból? Miért képzel magáról többet? Tizenkét éve már, hogy Luciferrel küszködöm, és nem tudom feloldani ennek az embernek az ellentmondásait. Mert mi az ő reménye? Az ember bukása? Nem hiszem. Küzdést akar, ezt ki is mondja. És Ádám küzd, ahogy Lucifer is. Két küzdő férfi végigcsinál valamit. Ennyit tudok, nem sokat.”

Az Ádámot játszó Rátóti Zoltán felidézi az interjúban a pillanatot, amikor Vidnyánszky Attila felkérte a szerepre: „»Ilyen öreg Ádám kell nektek?« Ötvenévesen azt gondolja az ember, hogy ez a vonat már elment, és ha eszébe jut Az ember tragédiája, akkor már inkább Lucifert képzeli magának. Szóval meglepődtem. Hiszen mindannyian fiatal Ádámot és nálánál idősebb Lucifert képzelünk magunk elé. Mert mindig ezt látjuk a színpadon. Színházi sztereotípiák. Egy naiv, ártatlan és tudatlan fiatalembert képzelünk, aki kérdez, és nem tudja a válaszokat. Rácsodálkozik a világra – tehát fiatal, gondoljuk. Miközben nincs tudásunk arról, a Jóisten hány évesnek teremtette meg Ádámot. Valójában a rácsodálkozás nem az életkorból következik, hanem abból a puszta tényből, hogy először lát meg dolgokat. Lucifert például.”

Ónodi Eszter arról beszél az interjúban, hogy Éva öntörvényű lényét kell meglelnie, azt a Nőt, akit Lucifer kóstolgat ugyan, de sehogyan sem talál rajta fogást. Ádámot kézben tartja, Évával nem tud mit kezdeni. Ezért a kudarc fordítja mindig Ádám felé. Éva olyan pluszenergiákkal és kisugárzással bír, hogy arról lepattan bárki, még Lucifer is. Ezt az ösztönökből táplálkozó energiát a szegedi változatban Éva onnan nyeri el, hogy már kezdettől áldott állapotban van.

Üllői úti csend

2011-09-09T15:48:00.000+02:00

(Szabadesés próbanapló 2. - szeptember 7.)

Az Orczy Park lépteimmel felkavart avarának illata nem hagy kétséget afelől, hogy ősz van, méghozzá visszavonhatatlanul. Tizennyolc óra. A délutáni próba kezdési időpontja, így a koffeinbevitel esetemben elkerülhetetlen. A külső próbahelyként funkcionáló faház ablaka még nyitva, de a levegő már nem frissít, inkább diderget. Érezhető, hogy ez ma már a második, kemény munkával töltött etap, ám a fáradtság egy idő után mindenkit felvillanyoz. Finomhangolás, újragondolás, átstrukturálás, amibe persze némi komolytalankodás is belefér: így bontakoznak ki lassan az újabb rétegei a darabnak.
- Csak próbapoénnak gondoltam – mondja egy helyütt Kálid Artúr, de Pali egyből rákontráz, hogy megvette, maradjon csak benne, majd nem sokkal később jön is az újabb instrukció: - El tudnád játszani, hogy kigyúl egy kis lámpa a fejed fölött?
Kálid Artúr megpróbálja, és lőn világosság, és Pali mondá, hogy ez jó. >>

Jelen van a látványért felelős csapat egyik tagja, Tölli Judit kellékes is, aki a próba folyamán végig jegyzetel: honnan kerüljön majd elő egy teli borosüveg helyett egy üres, vagy például milyen legyen Kálid Artúr Közgáz könyve, amelyből szerepe szerint az egyik jelenetben éppen tanulni szeretne, amikor megzavarja őt a testvérét alakító Kardos Róbert, két tizenéves lánnyal (Varga Anikó és Szoták Andrea) karöltve.

- Részeget játszani rendkívül komplikált feladat – ezt maga Göttinger Pál is elismeri, amikor Varga Anikó a berúgott tinédzser gesztusait gyakorolja. A rendező végül saját életéből ragad példát: másodikos főiskolás korában el kellett játszania egy olyan részeg karaktert, akiből visszajönne, aminek kell, de mégis bennmarad, majd az alakítás nagyságát alátámasztandó egy rövid, ám a szemlélőben annál mélyebb nyomot hagyó rögtönzéssel be is mutatja, mitől volt annyira hiteles.
Jön a férj és a feleség „ágyjelenete”, amikor minden borul, amikor egyetlen mondat hatására értékelődik át egy „nem túl boldog házasság”, és egy nőben a maga nőisége, illetve ami után a minden rendben van látszatához már nem lesz elég havonta egyszer az az „unalomig ismételt otthonos izé”, amely a feleség szerint inkább vérfertőzés, hiszen ez a kapcsolat már olyan, mintha ők ketten voltaképpen testvérek lennének.
- Hallgatod a csendet az Üllői úton, és egyszer csak rájössz, hogy ez a legrosszabb házasság a világon, és te már évek óta nem érzel semmit – mondja halkan Pali a valóban az Üllői út irányába révedő tekintetű Varga Anikónak, aki keresi a megfelelő hangsúlyt az egyik mondathoz. A pillanat varázsa, ahogyan végre megtalálja, és előbújik a végtelen cinizmus védőburka alól az immár soha be nem gyógyulón megsebzett, esendő ember.

Lassan az összes szereplő megérkezik, ezért visszatérnek egy korábbi részhez. Pali közben magához ragadja az egyik jelenetben Ilyés Róbert által használt nádpálcát (Nem baj, ha ezt fogom?), majd azzal hadonászva instruálja végig a próba további részét. Mint egy karmester, nagy ívű kézmozdulatokkal, néha túljátszva kicsit a dolgot, parancsszerűen kiabálva, ám végtelenül finoman vezényel.
Kardos Róbert következetesen mindig „Luizének” ejti az egyik szereplő nevét. Pali azt mondja, ezt a beidegződést, ami még a Harminchárom változat Haydn-koponyára előadásból származtatható (ahol Kardos Róbert karakterének feleségét „Terézének” hívják), nagyon gyorsan ki kell irtani. Tanácsot is ad: egészen egyszerűen egy spanyol férfira kell gondolni. Sikerül is, legközelebb már valóban „Luíz” lesz Louise-ból.
- Remélem mindenki szereti az indiait – mondja el Kálid Artúr körülbelül tizenötödszörre este tízkor, és már az ő arcán is megjelenik egy halvány mosoly, amely szerepe szerint nem lenne indokolt. A kimerültség immár óriási röhögéseket szül, úgyhogy végül tovább nem odázva az Orczy Parkba amúgy is megállíthatatlanul begyűrűző elmúlást, Pali leinti a próbát a varázspálcájával.
Egyébként biztosan ért valamit a mágiához, mert hazafelé sétálva az Üllői úton mintha én is meghallani vélném azt a bizonyos csöndet.

Sós Eszter

Szombaton Modern Art Orchestra koncert a Bárkán!

2011-09-08T12:01:00.000+02:00

A Modern Art Orchestra 2005 októberében, a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél kezdeményezésére alakult a magyar jazz és klasszikus zenei élet legkiválóbb fiatal muzsikusaiból. A trombitaművész zeneszerző célja új együttesének megalapításával a kortárs klasszikus zene és a jazz határainak áthágása, új hangzások és stílusok keresése, létrehozása, mindemellett a progresszív jazz muzsika és a kortárs klasszikus zene népszerűsítése volt, különös hangsúlyt fektetve ezeken belül a magyar szerzők által írt darabok bemutatására.

„Manapság jazzmuzsikusnak lenni nem pusztán annyit jelent: jazzt játszani. Ez egyfajta hozzáállás a zenéhez… ez az a nyitottság, amivel képes lehet az ember bármit beágyazni a saját zenéjébe, és képes lehet önmagát beleképzelni mások zenei világába." (Fekete-Kovács Kornél)

Cseh Tamás Terem: november 26. 19 óra

Megváltozott pénztári nyitvatartás

2011-09-06T12:56:00.000+02:00

Ahogy azt már jeleztük, nyitva vagyunk a Rádayban és a Bárkában is.

Bárka Jegypénztár: H-P: 9-18-ig.
Az előadások napján, hétköznap 9-19 óráig.
Hétvégén előadás előtt 2 órával nyitunk.

A Ráday Kikötő Jegyiroda újra általános jegyiroda lett.
Nyitva: H-P: 10-18-ig.

A jegyárak változatlanok. A Szabadbérlet új. Idén nem 3, hanem 4 előadásra szól.

Még több információ az évadról itt.

A jegyekről itt.

Az új, évados Hajónapló a Bárkában és a Rádayban is beszerezhető.

Üdvözlettel: a Bárka Színház szervezői: Niki, Viki, Emese, Buksi

Mintha itt se lennék

2011-09-02T10:36:00.000+02:00

(Szabadesés próbanapló - augusztus 31.)

- Huszonkettedik oldal, de melyik mondat?
- Itt maradt velünk – sietnek a többiek a rendező, Göttinger Pál segítségére, és folytatják onnan ahol előző nap abbahagyták. Megfejtenek.
Négy óra alatt próbálom összerakni a szilánkokból a sztorit az első olvasópróbák egyikén, de nehéz: oda-vissza ugrálunk az időben. Kórházban vagyunk, majd kollégiumi szobában, egy baráti összejövetelen, aztán az iskolapadban. Egy kocsi lopás 1979-ben, egy szélütés 1998-ban. Ebben a flasback-kirakósban apránként rakódnak egymás mellé az információk. Elcsepegtetett félmondatokból, leheletnyi gesztusokból formálódnak a karakterek, bontakoznak ki a köztük lévő kapcsolatok. A befogadó (jelen esetben egyedüliként ez lennék én) „belezuhan” a történetbe. Kapkodja a fejét, elveszti a biztos talajt, keresi a kapaszkodókat. A szereplők (Varga Anikó, Kálid Artúr, Kardos Róbert, Ilyés Róbert és Szoták Andrea) azonban szintúgy.

Most akkor, hogy került ide ez a szamár? Miért használ a férj és a feleség egymással szemben archaikus indulatszavakat? Van-e többletjelentése, ha a női bugyi az egyik szereplő fején marad több jeleneten keresztül? Az eredeti előadásban így volt, a Bárka stúdiójában megoszlanak a vélemények ennek szükségességéről, így ebben a kérdésben egyelőre nem születik döntés.
„Jó változás, rossz változás” – a Kardos Róbert által játszott figura könyvének címe ez, melynek témája az ír hitelválság. Végre egy pont, amely biztosnak tűnik, egy momentum, amelynek segítségével párhuzamot lehet teremteni a mai magyar jelennel, mert az olyan kézzelfogható, és egy mankó az mindig jól jön. Mindez azonban egy pillanatig tart. Igen, valóban válság van, itt is, ott is. Pénzügyi, de még inkább értékválság. Középkorú embereket látunk, akik valahol elvesztek. Nem döntöttek, amikor kellett volna, és nem választottak, amikor lehetőségük volt rá. A szereplők közül valaki azt mondja, ez akár buddhizmushoz kötődő gondolat is lehetne. Majd kibontják, vagy nem.
- Ezeknek az embereknek nem kicsúszott a kezükből az életük, hanem pontosan azt kapták, amit akartak – mondja a rendező a Szabadesés „hőseiről”.
Hogy van-e rajtuk biztosítókötél, ami mindebből visszarántja őket? A kérdés, hogy egyáltalán akarják-e. Fejest ugrani a semmibe ugyanis ambivalens tett. Húszévesen izgalmas, negyvenévesen félelmetes. Mert adódnak ugye a kérdések. Ha a zuhanás közben lepereg előtted életed filmje, akkor azt fogod látni, amit gyerekként képzeltél a jövőről? Csalódnál vagy büszke lennél? És amit magad köré építettél, az kilátó, vagy tulajdonképpen börtön?
„Mintha itt se lettem volna, mintha az egész életemből hiányoztam volna…” Varga Anikó hangja elcsuklik. A színház büféjéből közben az ajtón át halkan beszűrődik egy dallam. Riders on the storm. Szerintem csak én hallom. A csapat közben összenéz. Szabadság? Végre? Most? Ebben is majd megegyeznek.
Pali lezárja a próbát.
- Holnaptól már járkálunk, és elhagyunk tárgyakat, hogy tudjunk majd mihez visszatalálni.

Sós Eszter

10% kedvezmény

2011-09-01T13:27:00.000+02:00

a Józsefvárosi Napokon és a Királyi Vásáron!

Szeptember 9-11. Józsefvárosi Napok a Bárkában és az Orczy Parkban!
Szeptember 10-11. Királyi Vásár a Király utcai Central Passage-ban.
Mindkét eseményen 10% kedvezménnyel várjuk vásárlóinkat!

Szeptemberben újra Józsefvárosi Napok!

2011-09-01T00:30:00.000+02:00

Szeptember 9-11-ig újra birtokba vehetjük kerületünk egyik legszebb és legzöldebb területét, a Bárka szomszédságában található Orczy Parkot, ahol a Józsefvárosi Napok keretében számtalan üdítő program vár minket, hogy még emlékezhessünk a nyárra.

Megnyitó Fekete-Kovács Kornéllal és barátaival, Orczy Jazz a Tátrai Trenddel és Török Ádámmal, családi programok Halász Judittal, Bartha Tónival és a nagyranőtt gólyalábasokkal, esti kikapcsolódás az aranyhangú Megasztárosokkal: Tóth Verával, Tolvai Renátával, Kökény Attilával és Kállay Saunders Andrással. Ha ennyi nem elég, lesz még a gyerekek körében oly kedvelt MeseLadik a Bárka Színház művészeivel, lesznek különleges társasjátékok, kézművesfoglalkozások, bemutatkoznak a múzeumok, és egy különleges túra keretében a Budapest Beyonddal megismerhetjük a VIII. kerület ezerarcúságát is.

A Józsefvárosi Önkormányzat rendezvénye
2011. szeptember 9-11. - a Bárka Színház szervezésében | Helyszín: Orczy Park

A teljes program alább olvasható:

JÓZSEFVÁROSI NAPOK AZORCZY PARKBAN

A JÓZSEFVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT RENDEZVÉNYE
A BÁRKA SZÍNHÁZ ÉS AZ ORCZY PARK SZERVEZÉSÉBEN

2011. szeptember 9-11.
Ingyenes rendezvény!
Rossz idő esetén is megtartjuk a programokat!

09. 09. PÉNTEK
18 óra – Bárka Színház
MEGNYITÓ - dr. Kocsis Máté polgármester és Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója

INNEN-ONNAN – a Fekete-KovácsKvintettel, az RTQ Vonósnégyessel és Kolonits Klárával

Fekete-Kovács Kornél - trombita, szárnykürt
Bolla Gábor – tenorszaxofon
Szakcsi Lakatos Róbert – zongora
Soós Márton – nagybőgő
Mohay András - dob
Az RTQ Vonósnégyes Bujtor Balázs vezetésével
Kolonits Klára - koloratúr szoprán

A műsorban helyet kap a két különböző formáció önálló repertoárja is, de ezek mellett a legfontosabb az együttjáték. Az erre az alkalomra és különleges formációra íródott átdolgozások közt éppúgy megtalálhatók barokk szerzők kompozíciói, mint jazz dalszerzők sokat játszott örökzöldjeinek újraértelmezései.

Orczy Nagyszínpad
ORCZY JAZZ EST - TÁTRAI TREND

20 óra - Előzenekar Török Ádám & Horváth Misi

Az első, az egyetlen és az utolsó magyar kereszteslovag, aki a mai napig gőzhajóval jár mindenhová….A Józsefvárosi Napokra is….
Török Ádám 1948. január 12-én született Budapesten. Gyerekkorában kezdett el fuvolázni, majd elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessztanszakának előkészítőjét. 1965-ben - gimnáziumi évei alatt - kezdett el zenélni zenekarban. Pár évvel később, 1968-ban, a Dogs együttes énekes lett, majd ugyan ebben az évben megalapította a progresszív-rock-ot, blues-rock-ot és jazz-rock-ot játszó Mini együttest. 1974-ben kivált a Závodi János a zenekarból és helyére Tátrai Tibor került a Syrius-ból. Ettől kezdve a Mini jazz-rock-ot játszott, számtalan hazai és külföldi helyszínen, de közben folyamatosan cserélődtek a tagok.
1976-tól rendszeresen felléptek az Ifjúsági Parkban a P. Mobillal, majd az 1980-as évek elejétől megszűnik a Mini, s megalapítja a Mini RC-t (Robot Company) és a Tátrai-Török Tandemet. 1987-től 1990-ig Török szólókarrierbe kezdett, s fellépet Amerikában, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. 1990-ben fellépett a philadelphiai Freedom fesztiválon a svájci Jammin együttessel, majd egy évvel rá megalapította a R.A.B.B. (Rhythm and Blues Branch) nevű zenekart Závodi Jánossal.
1998. január 31-én jubileumi koncertet adott a Petőfi Csarnokban, ahol 30 éves zenei pályafutását és 50. születésnapját ünnepelte, majd még ugyan ebben az évben újra indult az addig szünetelő Mini együttes, ezúttal Török Ádám és a Mini néven. 1999-ben Pro Urbe Budapest-díjat kapott[1], majd 2003-ban egy Best Of Mini Jubileumi Koncertet adott az együttesével a Petőfi Csarnokban. 2004-től 2007-ig turnékon és fesztiválokon vettek részt, többek között Tel-Aviv-ban és Erdélyben is, a 2005-ben megjelenő Éjszakai harcos című lemez megjelenése alkalmából pedig szuper-koncertet adott ugyancsak a Petöfi Csarnokban.

20.45 Tátrai Trend: Kis-Duna keringő

Néhány zenész találkozik, kedvük támad együtt muzsikálni, azötletek csak úgy sorjáznak – ebből szokott valami igazán érdekes és izgalmaskisülni. Az ország egyik legismertebb és legkedveltebb gitárosa, TátraiTibor többször volt részese hasonló „kalandnak”, amikor eleinte szinte mégazt sem lehetett tudni, milyen zenét fog játszani új együttese, a végén mégis sportcsarnokokszínpadán találta magát.

Hasonlóan indult a Latin Duó is, amely a nagy koncertekrekibővíti felállását, így zenélt együtt a két gitárossal pár éve a MűvészetekPalotájában Glaser Péter (bőgő), Pintér Tibor (gitár) és CzibereJózsef (ütőhangszerek). Tibusznak annyira megtetszett a velük való közösmuzsikálás, hogy 2008 őszétől már ez a négyes alkotja a Tátrai Trend együttest.

Tátrai Tibor –Józsefváros díszpolgára:

Folyton keresem az újat. Leginkább azért, mert az újbanmindig rengeteg energia feszül, mindenki éhes arra, hogy valami jót csináljon.Remek partnerekre találtam, már a próbák során kiderült, hogy a srácok mindentel tudnak játszani, s képesek vagyunk együtt lélegezni a zenében.

A Tátrai Trend szinte első koncertjét rögzítette és meg isjelentette. A Primőr című lemez nevéhez méltóan friss és talán kicsitnyers is volt, hiszen akkor még nem állt igazán össze a csapat. Egy év alattviszont nagyon egymásra érzett a négy muzsikus, fellépéseik élményszámbamennek, jazzfesztiválon éppúgy visszatapsolják őket, mint nagy rockrendezvényeken.Elérkezett az ideje az első stúdióalbum készítésének. A Kis-Duna keringő címetviselő, tíz remek dalt tartalmazó anyag 2009 novemberében jelent meg.

Tátrai Tibor:

Nincs agresszivitás az albumon, a „na, most megmutatom,mit tudok” attitűdöt teljes mértékben elvetve arra koncentráltunk, hogy aszámokat (még a gyorsabbakat is) a könnyedség, a játékosság és az eleganciajellemezze. A zenéről? Sorolhatnám a stílusokat, de inkább nem teszem,egyrészt, mert annyi van, másrészt nem volna több felsorolásnál. Mindent rálehet húzni – és semmit sem... Minden dalnak más hangulata van, mi ebbenérezzük jól magunkat, s úgy vettem észre, hogy kimondottan szereti a közönségis a változatosságot.

www.tatraitibor.hu

09. 10. SZOMBAT

11.00 - PARK
Bartha Tóni Bábszínháza
Rózsa Sándor, a betyárok Jancsija – vásári bábjáték

Bartha Tóni, a vásári bábozás sokáig vitatott származásútörténelmi alakját, Paprika Jancsit szólítja életre. A Rózsa Sándor, a betyárokJancsija című komédia pompás ötletre épül: Rózsa Sándor nem tud részt venni aróla szóló előadásban, mert éppen tömlöcben ül Szamosújváron, ezért PaprikaJancsi "ugrik be" helyette.

14.00-16.00 - PARK
Flamingo Cirkusz - Gólyalábasok felvonulása

A Flamingó társulata rutinos előadókból és lelkes kreatív fiatalokból alakult.Tízfős csapatuk tagjai képzett színészek, zenészek, artisták, képző- éséletművészek.

www.flamingocirkusz.hu

14.00-16.00 - PARK
Ethnosound – Világzenei hangszerek az Orczy Parkban

16 óra - PARK

MéhesCsaba és a Brass in the Five – „Utcai Hu-Morzsák”

Méhes Csaba és a Brass in the Five 2007 óta alkotnak, dolgoznakegyütt. Egyéni hangvételű, fergeteges humorú, élőzenés előadásaik osztatlansikert aratnak itthon és külföldön egyaránt, s több díjat tudhatnak magukénak.

Az „Utcai Hu- Morzsák” a korábbi közös előadások és másdarabok részleteiből összeállított interaktív produkció, utcai körülményekreadaptálva, rengeteg humorral, improvizációval - korhatár nélkül.

17.00-18.30 – OrczyNagyszínpad

Józsefvárosi Zenekar

Művészeti vezető: Kathy-Horváth Lajos hegedűművész-zeneszerző, Érdemes Művész

Az 51 fős józsefvárosi cigánymuzsikusokból álló zenekart másfél éve hozta létre az Önkormányzat közfoglalkoztatás keretében.
A Józsefvárosi Cigányzenekar már több ízben bizonyította, hogy értékes szereplője a kerület kulturális életének, színvonalas koncertjeiket, fellépéseiket számtalanszor ismerte el hatalmas tapssal a közönség. A zenekarban korábban munkanélküli cigánymuzsikusok kaptak munkalehetőséget, közfoglalkoztatás keretében, melyet a Józsefvárosi Kulturális és Sport Nonprofit Kft., mint munkáltató finanszíroz. A zenekar léte, nemcsak azért fontos, mert félszáz családnak ad megélhetést, hanem azért is, mert ezzel Józsefváros egyik értékes és különleges kulturális örökségét, a cigánymuzsikát sikerül megmenteni és népszerűsíteni.

16-tól BEYOND BUDAPEST SÉTA

’Józsefvárosibarangolás’ – látogatás a Körúton túl

Budapest Beyond Sightseeing
www.beyondbudapest.hu |beyondbudapest@gmail.com
Találkozó: Szeptember 10-én szombaton 16órakor az Orczy Parkban a ’faház/failak’ alatt.
Érkezés: Horváth Mihály tér
Tervezett létszám: érdeklődéstől függő, maximum 100 fő

Házigazdánk a Józsefváros. Mi pedig a kacskaringós utcák, a regélő terek, aszínházak fülledt öltözőinek, műtermek ihlető fényeinek vendégei lehetünk.

2 órás vezetett helytörténeti jellegű séta. A séta ingyenes!Előzetes bejelentkezés nem szükséges. A program során meglátogatjuk a BárkaSzínház nézők elől eldugott szegleteit, majd az Illésutca felé kanyarogva aKálvária téren át jutunk el a Mátyás térre. Útközben kiderül hová lett a Kálváriáróla Kálvária és miről lehetne nemcsak hírhedt, de híres is a Mátyás tér. Innét aJózsef utca rejtett művészeti kincsein át a Horváth Mihály térre sétálunk, hogymegemlékezzünk az alapítókról. A túra során számtalan helyi legenda éled újra,a homlokzatok mesélnek mesterségekről, szerelmekről a régmúlt szelleméről.

A Budapest Beyond sightseeng csapata 2007 óta vezetszocio-kulturális, városnéző sétákat Budapest VIII. kerületében. Specialitásuk,hogy a város mélyére hatolva annak valódi arcát, lakóit mutassák be.Programjaik során a múlt és a jelen átélhetővé, megérthetővé válik. Törekednekarra, hogy vendégeik interakcióba lépjenek a árosrésszel.

Budapest Beyond Sightseeing: 2010 Józsefvárosért-díj, 2009'Jó gyakorlat' – Európai Bizottság, 2008 ’Legígéretesebb fiatal vállalkozása’

20.00 – OrczyNagyszínpad
MEGASZTÁROK AZ ORCZY NAGYSZÍNPADON

Tóth Vera
2003 ótafolyamatosan léteznek hazánkban zenés tehetségkutató tévéműsorok. Az azótaeltelt évek alatt számos fiatal előadót ismerhetett meg az ország alegkülönfélébb zenei stílusokból. Az első Megasztár győztesének neve a 2003 ótaeltelt idő alatt méltán olvadt össze az Év legjobb hangja címmel, hiszen TóthVera varázslatos énekhangja és különleges egyénisége azóta is folyamatosanelbűvöli a közönséget. Négy albuma jelent meg, rengeteg önálló, saját dallal ésvideoklippel. A legnagyobb hazai ifjúsági zenei magazin olvasóközönsége BravoOtto díjjal, míg a szakma 2008-ban Artisjus Zenei Díjjal ismerte el a fiatalénekesnő kivételes tehetségét. Karrierje azóta töretlen ível felfelé.

Tolvai Renáta
A Megasztár V.győztese
A nagyváradi lány az egyetlen versenyző, akit nem a nézők, hanem a zsűri juttatotttovább az élő döntőkbe. Reni számára innentől kezdve nem volt megállás. 19évesen ő birtokolhatja az 5. Aranymikrofont, a 2010-es Év Hangja címet!

Kökény Attila
2010 Férfi Hangja
A jazzért és a klasszikusokért is rajongó Mega-jelölt tíz éve énekel és húszéve üti a zongorabillentyűket. Tehetségét a családja fedezte fel, méggyermekkorában. A Megasztárba egy váratlan ötlettől vezérelve kamasz fianevezte be. A döntőben mindössze pár szavazattal került a második helyre, így Őlett az év férfi hangja. Sokan Máté Péter, valamint Zámbó Jimmy utódjakéntemlegetik a tehetséges énekest.

Kállay-Saunders András
A lányok új kedvenceMester Tamás szerint át tudná alakítani a magyar popipart. Vajon jól látja azítész? A New Yorkból érkezett srác Bolyki Balázst győzte le párbajban. SokáigŐt tartották a műsor egyik favoritjának, végül a negyedik helyen végzett.

09. 11. VASÁRNAP

11.00 – Bárka Színház
MeseLadik

A MESELADIK a gyermekek élő fantáziájukkal, színház-teremtő kreativitásukkal ésszárnyaló képzeletükkel apró előadásokat hoznak létre együtt velünk, a Bárkaszínészeivel.

Azáltalában ismert, szokványos meseelőadásokkal ellentétben, itt a gyermekek nemcsak kívülről nézőként nézhetik és élvezhetik az előadást, hanem alétrejöttében is aktívan, alkotóan is részt vehetnek. Együtt - itt és most. Amese mindig más lesz - mindig új és spontán, igazodik az aznapielképzelésekhez. A színészek irányításával és segítségével együtt készítjük ela jeleneteket, a jelmezeket, a díszletet és az arcfestést is. Azt szeretnénk,ha a színház meghatározó spirituális élmény lenne a gyerekek számára.

16.00 - Orczy Nagyszínpad
HALÁSZ JUDIT előadása - "CSIRIBIRI"

Halász Judit színészi pályafutásával párhuzamosan új műfajtteremtett előadóművészként. Magyar költők verseit közel harminc éve énekli amagyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében - méghozzá gyermekeknek.Generációk nevelkedtek fel lemezeinek hallgatása közben.

18 megjelent lemez után először egész estés filmkoncertetforgattak a művésznővel. A "Csirbiri" koncerten a filmkoncert zeneianyagából hallható válogatás, amely csokorba fogja Halász Judit egyedülállópályafutásának legnépszerűbb alkotásait.

A gyerekek - Magyarországon elsőként - a Mosoly-Rendlovagjának választották. A Vígszínház tagja, - a magyarországi UNICEF elnökségitagja. A magyar állam Jászai Mari - és Érdemes Művész - díjjal, a MagyarKöztársasági Tiszti Keresztjével, valamint Kossuth díjjal jutalmazta eddigimunkáját.

Szombaton és vasárnap egész napos programok a PARKBAN - 10-18 óra között
Sziluett Műhely különleges társasjátékai
A Sziluett Műhely kézzel faragott mesés játékországában középkorilovagok sakktáblán, eltévedt hercegnők, dinoszauruszok, boszorkányok, sárkányokés sok más fantáziafigura várja a különlegességeket kedvelő kicsiket ésnagyokat.

Kézműves foglalkozások
Múzeumok bemutatkozása
Rendőrség-történeti Múzeum, Zászló Múzeum, Józsefvárosi Galéria,Természettudományi Múzeum, Nemzeti Múzeum

A Zászlógyűjtemény és a Józsefvárosi Galéria a fesztivál ideje alatt is nyitva lesznek.
Pénteken és szombaton a Józsefvárosi Galéria 10-18 óráig, vasárnap 10-16 óráig, a Zászlógyűjtemény mindhárom napon 11-17 óráig tart nyitva.

Bartha Tóni Bábszínháza bemutatja: Paprika Jancsi Csúzlizdája

A 15. évadunkban 5 bemutatót tervezünk

2011-08-24T11:42:00.000+02:00

Michael WEST: SZABADESÉS
Szereplők: Varga Anikó, Kálid Artúr, Kardos Róbert, Ilyés Róbert, Szoták Andrea m.v.
Rendező: GÖTTINGER Pál
Bemutató: 2011. október, Cseh Tamás Terem

TASNÁDI István: EAST BALKÁN (munkacím)
Szereplők: Varga Anikó, Dévai Balázs, további szereplők egyeztetés alatt
Rendező: VIDOVSZKY György
Bemutató: 2011. december, Cseh Tamás Terem

Dorota MASLOWSKA: MEGVAGYUNK EGYMÁSSAL
Rendező: KAMONDI Zoltán
Bemutató: 2011. január, Stúdió

Ödön VON HORVÁTH: A VÉGÍTÉLET NAPJA (munkacím)
Szereplők: Mucsi Zoltán, Gados Béla, Pásztor Tibor, Dévai Balázs, Varjú Olga, Spolarics Andrea, Parti Nóra, Szilágyi Csenge e.h.,
Rendező: FORGÁCS Péter
Bemutató: 2012. február, Cseh Tamás Terem

SZABÓ Borbála: A TELJES TÍZEDIK ÉVAD
Szereplők: Kardos Róbert, Dévai Balázs, Gados Béla, Kálid Artúr, Parti Nóra, Szorcsik Kriszta, Mészáros Tibor m.v., Péter Kata m.v.
Rendező: SZABÓ Máté
Bemutató: 2012. tavasz, Stúdió

Színikritikusok Díja - Három kategóriában a Nehéz is jelölt

2011-08-18T16:19:00.002+02:00

A Színházi Kritikusok Céhe idén 31. alkalommal adja át az előző évad legjobbjainak a Színikritikusok Díját.

Háy János Nehéz című előadásunkat, melyet Bérczes László rendezett a tavalyi évadban, és amely a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb férfi főszereplő díját hozta meg Mucsi Zoltánnak - a Színházi Kritikusok Céhe három kategóriában is jelölte a Színikritikusok Díjára: a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerés mellett a legjobb női mellékszereplő (Lázár Kati) és a legjobb új magyar dráma díjáért is versenyben van.

Hogy kik vehetik át a díjakat, az 2011. szeptember 25-én este kiderül a Magyar Színházban megtartott díjátadó ünnepségen. Az est rendezője Pelsőczy Réka, műsorvezetői Csákányi Eszter és Pál András. A színikritikusok életműdíjának első kitüntetettje, egyben az est fővédnöke Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház művésze.

Több mint díjkiosztó: színház és revü a Színikritikusok Díjának átadója
Először nyilvános a Színikritikusok Díjának ünnepi estje >>

Jelenetek a Paradicsomból
avagy a Színikritikusok Díja 2011
A Színikritikusok Díját a Színházi Kritikusok Céhe az évad legjobb színészeinek, rendezőinek, tervezőinek adja. Hogy idén a 15 kategóriában jelölt művészek közül ki kap díjat, az szeptember 25-én a Magyar Színházban megrendezett különleges gálaesten derül ki, amely a díjazás 31 éves történetében először nyilvános a közönség számára.

Műsorvezetők: Csákányi Eszter, Pál András

Szereplők:
Ács Norbert, Bercsényi Péter, Fillár István, Gémes Antos, Jegercsik Csaba, Kocsis Rozi, Krucsó Júlia Rita, Pavletits Béla, Ruttkai Laura, Soltész Bözse, Szatmári Attila, Szúkenyik Tamás

Díszlet: Kalmár Bence
Jelmez: Fodor Annamária
Zene: Nyitrai László
Koreográfia: Király Béla
Báb: Mátravölgyi Ákos
Videó: Tiszeker Dániel
Interjúk: Markó Róbert, Pelsőczy Réka, Rick Zsófi
Szöveg: Markó Róbert, Tasnádi István
Bábrendező: Tengely Gábor
Dramaturg, a rendező munkatársa: Markó Róbert
Produkciós vezető: Fenyvesi Kata
Producer: Orlai Tibor

Rendező: Pelsőczy Réka

Bemutató, egyben egyszeri előadás: Magyar Színház, 2011. szeptember 25.
A díjátadó először a díj történetében nyilvános lesz, jegyek a www.kritikusdij.hu weboldalon keresztül online is megvásárolhatóak.

Ha vörös szőnyeg nem is lesz, a gála mégis nagyon fog hasonlítani az Oscar-díjak átadására: 2011. szeptember 25-én este 8 órakor a Magyar Színházban 31. alkalommal nyújtják át a színikritikusok az elmúlt évad legjobb színpadi teljesítményeinek járó elismeréseket. A díjkiosztóra a magyar színházi élet kiemelkedő alkotói kapnak meghívást, s hogy közülük ki térhet haza majd díjjal, az csak az est során derül ki. Az viszont már nem titok, hogy a kritikusok idén először életműdíjat adnak, melyet Törőcsik Mari művésznőnek fognak átadni, aki egyben a gálaműsor fővédnöke is.

A nagyközönség számára nyitott estet Pelsőczy Réka rendezi, műsorvezetői Csákányi Eszter és Pál András. Az előadásban két óriásbáb gondoskodik a hangulatról: Éva ezúttal barátnőjével, Hédikével érkezik a színpadi páholyba, és – akár a Muppet show-béli rokonaik – kommentálják majd az eseményeket.

A különleges műsor azoknak a színházi alkotóknak a vallomásaira épül, akik az elmúlt három évtizedben díjat kaptak, vagy éppen nem kaptak díjat. És azokéra a kritikusokéra, akik szavaztak, vagy éppen nem szavaztak. Hogy mi köze mindennek a Paradicsomhoz, az a Tasnádi István által erre az alkalomra írt jelenetekből kiderül. Közreműködnek a Magyar Színház és a Vaskakas Bábszínház színészei.

Találkozzon a színházi élet színe-javával!

Az évente egy alkalommal megrendezésre kerülő Díjkiosztó gálaest igazi kuriózum a színházi életben. Képviselteti magát minden színházi műfaj, és felvonul rajta a színházi élet színe-java. Nemcsak a jelöltek és a fellépők, hanem a díjátadók sorában is találkozhat kedvenceivel.

Az idén a díjra jelölt művészek közül biztosan ott lesz Fullajtár Andrea, Szirtes Ági, Lázár Kati, Keresztes Tamás, Mucsi Zoltán és Kulka János. A rendezők közül Mohácsi János, Zsótér Sándor, Zsámbéki Gábor, Mundruczó Kornél és Bozsik Yvette.

A díjátadók között szerepel többek között Udvaros Dorottya, Für Anikó, Dolhai Attila, Mácsai Pál, Scherer Péter, László Zsolt, Pálmai Anna, Schell Judit, Eszenyi Enikő, Pogány Judit, Szabó-Kimmel Tamás, Nagy Ervin.

Váltson jegyet az estre, kezdődjön jól a színházi évad!

A szerencsés nézők nemcsak első kézből értesülhetnek a díjazottakról, akiknek társaságában egy felejthetetlen estet tölthetnek el, hanem extra ajándékot is kaphatnak tőlük. A díjakra jelölt színházak felajánlásával színházjegyeket, ajándékutalványokat és bérleteket sorsolnak ki a helyszínen az érvényes jeggyel rendelkező nézők között, a jelenlévő színészek közreműködésével.

Jegyvásárlás
a Magyar Színház közönségszervezésén (1073 Budapest, Erzsébet krt. 21. tel. 322-2879, 322-7877) minden hétköznap 10-19 óráig, hétvégén 14-19 óráig, a színház jegypénztárában (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4. tel.: 322-0014) minden nap 13-18 óráig, továbbá az ismert jegyirodákban.

Mozgóképes ízelítő a tavalyi díjkiosztóról:

További információ: http://kritikusdij.hu/

Az Éjféli mesékről a KuK-on

2011-07-11T13:04:00.003+02:00

(Kultúra és Kritika.) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékének kritikai portálján az Éjféli mesékről írt Vass Norbert. A teljes írás itt olvasható el. >>

A 7ora7.hu az Elvarázsolt disznóról

2011-06-29T10:43:00.002+02:00

A cikk az ő oldalukon olvasható>>>

Interjú Mucsi Zoltánnal a delmagyar.hu oldalon

2011-06-27T08:25:00.002+02:00

A szöveg itt olvasható>>>

Mucsi Zoltán POSZT-díjazott!

2011-06-18T22:05:00.001+02:00

Társulatunk tagja, Mucsi Zoltán kapta a LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ díját az ezévi POSZT-on, a Nehézben nyújtott alakításáért.

Nagy öröm mindannyiunknak, szeretettel gratulálunk!

A díjazottak listája itt olvasható.

A bizalom súlyai

2011-06-14T09:14:00.001+02:00

Beszélgetés Bérczes Lászlóval a szinhaz.hu oldalon.

Jeges-Varga Ferenc a Nehézről

2011-06-14T09:02:00.003+02:00

Az írás az olvassbele.hu oldalon jelent meg.

"Kilencven percet végigfocizni izomból"

2011-06-11T14:21:00.001+02:00

Kovács Bálint beszélgetett Mucsi Zoltánnal a POSZT-on. Az interjú az Origon olvasható. >>

Szekeres Szabolcs a Nehézről

2011-06-10T16:23:00.002+02:00

A kritika itt olvasható>>>

Jászay Tamás a Nehézről

2011-06-10T11:24:00.000+02:00

A teljes kritika a Revizoron olvasható. >>