„Szabadesés” avagy egy haláli darab az életen át tartó zuhanásról
Adott egy kisebb színház, 5 színész és szellemes színpadi megoldások garmadával. Szórakoztató darab a békés eltávozásról és az azt megelőző zaklatott életről, ami – bár a folyamatos küzdelem közben nehéz szem előtt tartani, – mégsem hiábavaló. A Bárka Színház Göttinger Pál rendezésében tűzte műsorára Michael West első magyarországi bemutatóját.
A „Szabadesés” cím minden kommentár nélkül még tág értelmezési tartományt kínál. A kortárs ír író Michael West munkája nem hordoz univerzálisan meg nem emészthető, kizárólagosan ír jegyeket – olyat legalábbis nem, ami egy magyar gyomornak kihívást jelentene. Ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk a budapesti előadáshoz talán célszerűbb az ismerkedést a cím, a szerző vagy maga a darab helyett inkább egy olyan alkotással kezdeni, amely azon túl, hogy önmagában klasszis értékű, rendkívül érdekes viszonyítási pontként szolgál. Ez az „All that jazz”, magyarul „Mindhalálig zene” c. filmmusical, ami véleményem szerint mutat bizonyos hasonlóságokat – a cikkem fő tárgyát képző – „Szabadesés” c. darabbal. Ezért az alábbiakban olvasható a filmmusical rövid ismertetése, összevetése a darabbal, majd a darab előadásának részletesebb leírása.
Mindhalálig zene vs. Szabadesés
Az 1979-es – eredeti címén – „All that jazz” a show-business világában játszódik. Az önéletrajzi ihletésű filmmusicalt az a Bob Fosse írta, rendezte és koreografálta, akinek a nevéhez nem kisebb színházi produkciók fűződnek, mint például a később megfilmesített Chicago.
Főszereplője a sikeres rendező, nőcsábász és apuka, aki tudja, mitől döglik a légy, és akit hibáival együtt szeretünk. Ehhez képest a „Szabadesés” főszereplője mindent a társadalmi elvárásoknak megfelelően, vagyis jól csinál, mégis tehetetlen az őt körülvevő világgal szemben.
<3. kép. Képaláírás: A Szabadesés hőse (Kálid Artúr)>
A film magyar címe halványan jelzi a különbséget és a hasonlóságot a két mű között. Míg a mi jóravaló – Kálid Artúr által megformált – szabadon eső karakterünk a darab első 10 percében aktív csak – a darab jelenidejét tekintve- és hallucinációi során derül ki élete története, addig a mindhalálig zenélő Mr. Joe Gideon közel a film végéig tudatánál van. Éppen fordított mennyiségekben jelenik meg a két műben az aktív és passzív rész, ami igencsak jól alátámasztja a két főhős erősen eltérő jellemét is.
Mindkét történetben, mint ahogyan minden ember életében, ugyanazok a lélektani szakaszok zajlanak le a halál feldolgozásával kapcsolatban. A vázmomentumok ugyanazok. A tálalás szinte ellentétes. A lehető legnagyobb mértékben különböző két figura ugyanabba az általános emberi létbe ültetve egészen másként éli meg a – végeredményét tekintve megegyező – folyamatot, ami a búcsú magától az élettől.
Ha mindkét produktumot a maga nemében, objektív módon vetjük össze – műfaji sajátságaik figyelembevételével –, akkor a következő állapítható meg. Meglepő módon éppen az amerikai Fosse-é a – szó pozitív értelmében – fanyarabb megvalósítása a témának, amely olyan természetes, hogy szinte lehetetlen nem közhelyesen megfogalmazni.
Szabadesés
A „Szabadesés” nagyszerűségének lehetősége a kivitelezésben búvik meg. Számos kreatív ötlet egyenértékű variációja üti fel a fejét az előadás alatt egyenletesen kiosztva, s ezzel minden – például az eszközhasználatban tapasztalható – visszafogottsága ellenére telítettség érzetét keltheti a nézőben. Szimbolikus térben vagyunk, ami mindig éppen annyi konkrétummal van fűszerezve, amennyi a megértéshez szükséges. A néző számára jól követhetően prezentálják a múlt emlékeiből való csipegetést a térelosztást jelző függönyökön megjelenő évszámok felvillanásai. A jelenetek közt gyakran burleszk snittek váltanak.
Indokoltnak tekinthető, hogy ugyanaz az 5 színész több szerepkörben is megmutatkozik, éppen csak egy köpenyt felvéve, vagy más ruhát öltve egyik pillanatról a másikra, akár egy jeleneten belül is, amikor annak jelentése van. Ám előfordulnak olyan pontok, ahol a kívánatos puritanitással karöltve a praktikum is szerephez jut. Hasonlóan arányosan adagolt, üdítő csillanások tapasztalhatók a színészi játékban, a karakterek megjelenítésében, meglehet egy-egy cizelláltabb megoldás kellemesebben hatott volna.
Nem eldöntött kérdés, hogy főhősünk egy speciálisan érzéketlen közegben van, vagy a szerző üzenete szerint világunkra általában jellemző a tapasztalatoktól megfásult attitűd, amiben az egymással nemtörődés állandó. Mindamellett, hogy az előadás alatt egy nem igazán boldog élet hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, mégis az önfeledt szórakozás tölti ki az est nagy részét azok számára, akik ellátogatnak a Bárka Színházba.
Szándékosan kerültem a színdarab sziporkáinak és a történet részleteinek tárgyalását, mert a darab hatásának szerves része az információk fokozatos feltárása a néző számára. Remélem sikeres volt rébuszos kedvcsinálóm mindkét műhöz és azok összefüggéseinek kereséséhez. A Bárka Színház október 15-én bemutatott premierjétől kezdve játssza a „Szabadesés”-t az Üllői út 82. szám alatt. Diákjegy: 1900 Ft. További információ a darabról a www.barka.hu-n.
Forrás:
http://www.barka.hu/2011/08/michael-west-szabadeses.html
http://www.port.hu/ -Bob Fosse
http://www.imdb.com -All that jazz
Britannica Hungarica – szabadesés szócikk
Fülöp - KÁTÉ újság – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar
„There's a lady in Chicago, man,
wrote a book - Dr Kübler-Ross, with a dash
This chick, man, without
the benefit of dying herself,
has broken the process
of death into five stages.
Anger, denial, bargaining, depression and
acceptance.” - All that jazz
Adott egy kisebb színház, 5 színész és szellemes színpadi megoldások garmadával. Szórakoztató darab a békés eltávozásról és az azt megelőző zaklatott életről, ami – bár a folyamatos küzdelem közben nehéz szem előtt tartani, – mégsem hiábavaló. A Bárka Színház Göttinger Pál rendezésében tűzte műsorára Michael West első magyarországi bemutatóját.
A „Szabadesés” cím minden kommentár nélkül még tág értelmezési tartományt kínál. A kortárs ír író Michael West munkája nem hordoz univerzálisan meg nem emészthető, kizárólagosan ír jegyeket – olyat legalábbis nem, ami egy magyar gyomornak kihívást jelentene. Ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk a budapesti előadáshoz talán célszerűbb az ismerkedést a cím, a szerző vagy maga a darab helyett inkább egy olyan alkotással kezdeni, amely azon túl, hogy önmagában klasszis értékű, rendkívül érdekes viszonyítási pontként szolgál. Ez az „All that jazz”, magyarul „Mindhalálig zene” c. filmmusical, ami véleményem szerint mutat bizonyos hasonlóságokat – a cikkem fő tárgyát képző – „Szabadesés” c. darabbal. Ezért az alábbiakban olvasható a filmmusical rövid ismertetése, összevetése a darabbal, majd a darab előadásának részletesebb leírása.
Mindhalálig zene vs. Szabadesés
Az 1979-es – eredeti címén – „All that jazz” a show-business világában játszódik. Az önéletrajzi ihletésű filmmusicalt az a Bob Fosse írta, rendezte és koreografálta, akinek a nevéhez nem kisebb színházi produkciók fűződnek, mint például a később megfilmesített Chicago.
Főszereplője a sikeres rendező, nőcsábász és apuka, aki tudja, mitől döglik a légy, és akit hibáival együtt szeretünk. Ehhez képest a „Szabadesés” főszereplője mindent a társadalmi elvárásoknak megfelelően, vagyis jól csinál, mégis tehetetlen az őt körülvevő világgal szemben.
<3. kép. Képaláírás: A Szabadesés hőse (Kálid Artúr)>
A film magyar címe halványan jelzi a különbséget és a hasonlóságot a két mű között. Míg a mi jóravaló – Kálid Artúr által megformált – szabadon eső karakterünk a darab első 10 percében aktív csak – a darab jelenidejét tekintve- és hallucinációi során derül ki élete története, addig a mindhalálig zenélő Mr. Joe Gideon közel a film végéig tudatánál van. Éppen fordított mennyiségekben jelenik meg a két műben az aktív és passzív rész, ami igencsak jól alátámasztja a két főhős erősen eltérő jellemét is.
Mindkét történetben, mint ahogyan minden ember életében, ugyanazok a lélektani szakaszok zajlanak le a halál feldolgozásával kapcsolatban. A vázmomentumok ugyanazok. A tálalás szinte ellentétes. A lehető legnagyobb mértékben különböző két figura ugyanabba az általános emberi létbe ültetve egészen másként éli meg a – végeredményét tekintve megegyező – folyamatot, ami a búcsú magától az élettől.
Ha mindkét produktumot a maga nemében, objektív módon vetjük össze – műfaji sajátságaik figyelembevételével –, akkor a következő állapítható meg. Meglepő módon éppen az amerikai Fosse-é a – szó pozitív értelmében – fanyarabb megvalósítása a témának, amely olyan természetes, hogy szinte lehetetlen nem közhelyesen megfogalmazni.
Szabadesés
A „Szabadesés” nagyszerűségének lehetősége a kivitelezésben búvik meg. Számos kreatív ötlet egyenértékű variációja üti fel a fejét az előadás alatt egyenletesen kiosztva, s ezzel minden – például az eszközhasználatban tapasztalható – visszafogottsága ellenére telítettség érzetét keltheti a nézőben. Szimbolikus térben vagyunk, ami mindig éppen annyi konkrétummal van fűszerezve, amennyi a megértéshez szükséges. A néző számára jól követhetően prezentálják a múlt emlékeiből való csipegetést a térelosztást jelző függönyökön megjelenő évszámok felvillanásai. A jelenetek közt gyakran burleszk snittek váltanak.
Indokoltnak tekinthető, hogy ugyanaz az 5 színész több szerepkörben is megmutatkozik, éppen csak egy köpenyt felvéve, vagy más ruhát öltve egyik pillanatról a másikra, akár egy jeleneten belül is, amikor annak jelentése van. Ám előfordulnak olyan pontok, ahol a kívánatos puritanitással karöltve a praktikum is szerephez jut. Hasonlóan arányosan adagolt, üdítő csillanások tapasztalhatók a színészi játékban, a karakterek megjelenítésében, meglehet egy-egy cizelláltabb megoldás kellemesebben hatott volna.
Nem eldöntött kérdés, hogy főhősünk egy speciálisan érzéketlen közegben van, vagy a szerző üzenete szerint világunkra általában jellemző a tapasztalatoktól megfásult attitűd, amiben az egymással nemtörődés állandó. Mindamellett, hogy az előadás alatt egy nem igazán boldog élet hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, mégis az önfeledt szórakozás tölti ki az est nagy részét azok számára, akik ellátogatnak a Bárka Színházba.
Szándékosan kerültem a színdarab sziporkáinak és a történet részleteinek tárgyalását, mert a darab hatásának szerves része az információk fokozatos feltárása a néző számára. Remélem sikeres volt rébuszos kedvcsinálóm mindkét műhöz és azok összefüggéseinek kereséséhez. A Bárka Színház október 15-én bemutatott premierjétől kezdve játssza a „Szabadesés”-t az Üllői út 82. szám alatt. Diákjegy: 1900 Ft. További információ a darabról a www.barka.hu-n.
Forrás:
http://www.barka.hu/2011/08/michael-west-szabadeses.html
http://www.port.hu/ -Bob Fosse
http://www.imdb.com -All that jazz
Britannica Hungarica – szabadesés szócikk
Fülöp - KÁTÉ újság – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar
„There's a lady in Chicago, man,
wrote a book - Dr Kübler-Ross, with a dash
This chick, man, without
the benefit of dying herself,
has broken the process
of death into five stages.
Anger, denial, bargaining, depression and
acceptance.” - All that jazz
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése