Az utcámban
A jó öreg Montmartre sarkán
Lakom én, apám s anyám
Az egyik részeg minden este
A másik mos, hogy kenyér legyen
Én az ablakban álmodozom
Elsuhanó emberekről
S amikor Napba tűnik minden
Van úgy, hogy egy kicsit félek
Emberek járnak az utcámban
Hallom, hogy suttognak az éjben
És mikor álomba ringattak
Hirtelen sikolyra ébredek,
Kurta sípszó mindegyik lépés, csak
jön, és megy
Aztán a csendtől megborzong egész szívem
Halk árnyak járnak az utcámban
Én fázom, reszketek és félek
Egy nap apám így szól: „lányom,
Nem maradhatsz örökre
Nem vagy jó semmire sem,
Indulj, keresd kenyeredet
A férfiaknak gyönyörű vagy
Munkát ad az éjszaka
Tudod, hogy sok nő van, aki
„a járdán sétál” s abból él
Árva nők járnak az utcámban
Hallom, hogy dúdolnak az éjben
És mikor álomba ringattak
Hirtelen sikolyra ébredek,
Kurta sípszó mindegyik lépés, csak
jön, és megy
Aztán a csendtől megborzong egész szívem
Árva nők járnak az utcámban
Én fázom, reszketek és félek
Alig telik egy-két hét el
Már se házam, se pénzem
Nemtom mások hogy csinálják
De nekem sosincs vendégem
Az utcától kéregetnék
Egy darabka kenyeret
De nincs hozzá elég merszem
Most én vagyok az, kitől félnek
Egyedül járom az utcámat
Hallják, hogy zokogok az éjben
S mikor az égen ring dallama
Az eső fagyasztja testemet
De nem kell több, se jobb se már, csak
A Jóistent várom
Hogy elvigyen, és felmelegedjem
Angyalok járnak az utcámban
Elvisznek, s rémálmom véget ér
Fordította: Kardos Evelyn
Garay János Gimnázium, Szekszárd
A szerelem himnusza
A kék ég is összeomolhat
Még a föld is összeroskadhat
Nem érdekel mert ha szeretsz
Életem egy őrület.
Szerelemmel teli reggelek
Megremeg kezed alatt a testem
A gondok sem érdekelnek
Hiszen viszont szeretsz engem.
A világ végére mennék
Érted még szőke is lennék
Ha arra kérnél engem
Én lehoznám a holdat is
Képes lennék még lopni is
Ha arra kérnél engem.
Elhagynám szülőföldem
Feladnám az életem
Ha arra kérnél engem
A világ kinevethet
Érted bármit megteszek
Ha arra kérnél engem
Ha az élet elválaszt tőlem
Hogyha itt hagysz örökre engem
Nem érdekel mert ha szeretsz
Meghalok én is egyszer
Mienk az örökkévalóság
Vár a kék végtelenségben ránk
A fényes csillagok között
Végtelen szerelmünk örök
Egyesít majd Isten minket.
Fordították: Bárány Anna, Lévai Emese, Pótár-Bóta Dóra, Kálmán Kinga, Vitek Brigitta, Radics Nikolett 11.b
Varga Katalin Gimnázium, Szolnok
Pimasz Jean balladája
Figyelj, csak egy pillanat
Pimasz Jean-nak dalában
A nőket sérti a szó
De jegyezd meg jól
Az élet egyszerű játék
Lehetsz gazdag vagy szegény
Szerelem nélkül mit sem érsz
Imígy élt napról napra:
Selyem, bársony ruhákban
Szép ágyakban alhatott
De jegyezd meg jól
Az életben senki vagy
Amikor szíved nem él
Szerelem nélkül mit sem érsz
A báróknál ebédelt
Táncot járt nagytermekben
Sok tafiát megkóstolt
De jegyezd meg jól
Hiába a sok szép lány
Ha nézeted nem osztják
Szerelem nélkül mit sem érsz
Csupán néhány pengőért
Lett becstelen csibésszé
Ez nem volt ugyan vonzó…
De jegyezd meg jól
Egy nap még mind megbánjuk
Mikor a lélek se néz
Szerelem nélkül mit sem érsz
Most jól figyelj, ifjúság,
Húsz éved jól kihasználd
Ennyi csak egyszer lehetsz
És jól jegyezd meg
A selyemkötél talán
Egy nő nyakán még szebb ék
Szerelem nélkül mit sem érsz
Tisztelt hölgyek és urak
Pimasz Jean balladája
Egy dolgot üzen csupán:
Sze-ret-ni!...
Fordította: Gila Eszter
Apáczai Nevelési és ÁMK Gimnázium
Minek a szerelem?
- Óh! Minek a szerelem?
Mindig csak esztelen
Kis mesékkel etetni.
Jaj! Minek kell szeretni?
- Oka nem tudható,
Meg nem tanulható,
Nem tudjuk, honnan jön,
Elsöprő vízözön.
- Hallottam, úgy tartják,
A szerelem megaláz,
Láttatja könnyeid,
Hát minek kell szeretni?
- A szerelem mire jó?
Gyönyört, mámort hozó.
Szemünkben könnyekkel,
Keserűn édesebb!
- A szerelem csalóka,
Nem mindig jó móka,
Sőt gyakran azt mondják,
Nem is tesz boldoggá.
- Mégis, ha elvesztjük,
Akit úgy szerettünk,
Szerelmünk összetart,
Ajkunkon mézízt hagy.
- Ez így mind jó és szép,
De mikor véget ér,
Nem hagy ránk semmi mást,
Csak sikoltó magányt.
- Minden, mi jelenleg,
Úgy tűnik kegyetlen,
Holnapra nem egyéb,
Mint egy vidám emlék.
- Tehát te úgy véled,
Szerelem az élet,
Nélküle nincsen cél,
Értelmet nem nyer lét.
- Ez így van. Nézz csak rám!
Hiszem, hogy van, ki vár.
Szerelmet keresve,
Az idő végtelen.
Te vagy most a nekem tetsző,
Szívemben a legelső.
Előtted én nem is éltem,
Veled végre minden szép lesz.
Most aztán ne eressz,
Örökre Te kellesz.
Mert szívem lángra gyúlt,
Ça sert à ça l’amour.
Fordította: Oláh Krisztina
Miért van szerelem?
Miért van szerelem?
Mind mesélnek nekem
Esztelen meséket
Csak tudnám mi végett…
Nem kézzelfogható
De ez benne a jó
Nem tudom, honnan jön,
De elragad rögtön
Mily gyakran hallgatom:
Szeretni fájdalom
Sírás és szenvedés
Mire jó az egész?
Mi az, hogy mire jó??
Boldog, mámorító
Könnyel a szemünkben
Ríkat gyönyörűen
Mindenki azt mondja
A l’amour csalóka
Van egy a kettőből,
Akit csak meggyötör.
Néha elfelejtem,
Pedig a szerelem
Méz íz a szívedben
A l’amour végtelen
Ez mind-mind megható
De mikor vége, oh
Semmi nem jut neked
Siratod életed
Mind, ami ma még fáj
Holnap már csupa báj
Ma szívettépő kép
Holnapra szép emlék
Így, amint összegzem,
Ha nincsen szerelem
Se szív, se könny, se vér
Úgy élni mit sem ér
Pontosan; itt vagyok!
Hiszek, s hinni fogok,
És eddig is hittem
Ezért van szerelem!
Te vagy a sor végén
És te az elején
Nélküled meghalok,
Ha itt vagy, jól vagyok
Te vagy ki érdekel,
Csak te vagy, aki kell
Örökre már nekem
Ezért van szerelem!…
Fordította: Vilmos Eszter
Apáczai Nevelési és ÁMK Gimnázium, Pécs
Az idegen városban
Az idegen várost
Nem szeretem.
Az utcákat járom
szüntelen,
Végtelen utakon
kóborolok.
A kikötők,
És a kihalt körutak.
Aztán két ház között
Hallom a zajongást,
Egy vonat a hídon,
Ami megy valahová.
Az idegen városban,
Reggel és este
Mint egy kóborgó kutya
Eltűnök s visszajövök.
Sok járókelő
Kik úgy tűnik kerülnek
Nincs rá idejük,
hogy mosolyogjanak rád.
Az idegen városban,
Mikor eljő az éj
Félek a kopár,
szürke falaktól.
Félek a szobától
Az ágy túl hideg,
A reggel kínzó
Ne ébressz fel,
Aludni szeretnék,
Aludni nappal is.
Az emlékeimmel,
Szerelmesen.
Az idegen városban
Rád gondolok,
De Te emlékszel
Még egy kicsit rám?
Fordította: Gelányi Dóra 10.b
Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas
Az idegen város
Az idegen városban,
Semmit sem szeretek,
Utcáit járom mindig,
De sosem érek végig,
Végtelen utcák ezek,
Melyeken elveszek,
Rakpartokon, utakon,
Sivatagos körutakon,
Majd két ház között,
Hallom a harsogó zajt,
A hídon egy hosszú vonat,
Mely a semmibe tart.
Az idegen városban,
Este és reggel,
Mint ez a kóbor eb,
Elindulok és visszatérek.
Vannak itt járókelők,
Kik inkább menekülnek,
Mintsem idejüket pazarolva,
Mosolyt csaljanak az arcokra.
Az idegen városban,
Amikor eljő az est,
A sok csupasz szürke fal,
Rémisztőnek fest,
Ettől a fogadótól rettegek,
Melynek ágya túl hideg,
És megrémít a kínzó reggel,
Mely álmomból ver fel,
Mert aludnék még
Még nappal is aludnék,
Az emlékeimmel,
Szerelmes emlékeimmel.
Az idegen városban,
Te rád gondolok,
De Te, emlékszel-e még rá,
Hogy Én ki vagyok?...
Fordította: Dobos Ildikó 11.c
Varga Katalin Gimnázium, Szolnok
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése