Ottlik Géza: Iskola a határon

(előadás 2 részben, 160 perc)

Bébé: Velem annyi csoda történt életemben, három, négy – nem, még több, öt -, hogy nem volna szabad írnom.

Szeredy: Hát ne írjál! Te csak fessél!

Bébé: És festeni szabad a csodákat?

Eynatten: Igen. Festeni szabad.

Az előadás elnyerte a 2007-es Gyermekszínházi Biennálé Üveghegy-díját.

Játsszák:

Bébé - Horváth Zoltán

Medve - Dér Zsolt

Czakó - Kulcsár Balázs

Szeredy - Vitányi-Juhász István

Halász - Koloszár András

Eynatten - Mesés Gáspár

Orbán - Blahó Gergely

Merényi - Juhász Lajos

Homola - Pomlényi Attila

Mufi - Bárdi Gergő

Burger - Márton  Gábor

Tóth - Egri Bálint

Schulze, Hanák, Orvos - Gados Béla

Anya - Varga Anikó

díszlet: Bozóki Mara m.v.

jelmez: Szuly Ágota m.v.

zene: Faragó Béla

mozgás: Gyevi-Bíró Eszter

dramaturg: Gyarmati Kata

kellék: Tarján Kati, Tölli Judit

asszisztens, ügyelő: Ivánovics Beátrix

RENDEZŐ: Vidovszky György

Az Iskola a határon színpadi adaptációjának előzménye két előadás a Bárkán. Az első négy évvel ezelőtt készült (A Pál utcai fiúk), a második pedig két éve (A Legyek Ura). A három produkciót - több hasonlóságon túl - leginkább a korosztályra szabott szereposztás fűzi laza trilógiává: mindhárom darabban tehetséges tizenéves fiúk játsszák a főbb szerepeket.

Ez a vállalás különös színpadi hitelességre ad lehetőséget, de persze kockázatos is: vajon színészileg "elbírják-e" a srácok a rájuk szabott feladatot. A már elkészült két előadás sikere bátorított fel minket, hogy az Iskola a határon színpadra állításán gondolkozzunk.

Ottlik Géza regénye sokrétű, bonyolult és szépséges kultuszmű, és szinte lehetetlen belőle klasszikus értelemben vett színművet írni. Az idősíkok váltakozása, az aprólékos szerkesztés, a lelki folyamatok ábrázolása olyan színpadi adaptációra ad lehetőséget, amely inkább szellemiségében, mint a cselekmény teljességében igyekszik megragadni az író által kreált világot.

Nem akartuk egyszerű lineáris szerkezetté fűzni a regény kiragadható történéseit, inkább egy hosszú, elnyújtott pillanat érzetét akartuk megragadni. Felmutatni a különböző emberekben született emlékek sokrétűségét, az egymáshoz tartozás gyönyörű, széttéphetetlen láncolatát.

1923. szeptember 3-án hét újonc vonul be a kőszegi kadétiskolába, köztük Bébé, Medve, Czakó. A beilleszkedés keserű nehézségei, a katonai fegyelem és az idősebb diákok kegyetlen basáskodása radikális változást hoz az életükben. Az iskola emberpróbáló légkörére mindenki másképp reagál: gátlástalanul, lázadva, önzőn, önmagába fordulva vagy sunyin. Kérdés, sikerül-e megőrizni a főhősöknek önmagukat, megmaradni függetlennek és becsületesnek. Vagy a lázadás és megalkuvás mentén elvész lelki szabadságuk és a tekintélyelvű közösség megalázott katonái lesznek. Az idő múlása alig érzékelhető: az iskolában eltöltött idő "egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére" (Ottlik). Éppen ezért is lehetetlen megragadni, pontosan felidézni az eseményeket, az összefüggéseket, kimondani a kimondhatatlan dolgokat: hogyan jutottak el egész létüket meghatározó életfelfogásuk kialakulásáig. (Vidovszky György)

A Bárka Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója
FOR AN ENGLISH DESCRIPTION CLICK HERE.

kb. 2 és fél óra, 2 felvonás

Előbemutató: 2006. szeptember 1. Bárka Színház

Bemutató: 2006. szeptember 8. Zsámbék

---