(18 éven felülieknek)
Író? Filozófus? Anarchista? Perverz, erotomán őrült? A híres-hírhedt de Sade máig alaposan feladja a leckét mindenkinek. Doug Wright darabjában éles eszű, szellemes és kellemetlen alak: elbizonytalanító élő kérdőjel, szálka a „rendes emberek” szemében.
Az elmegyógyintézetben fogva tartott márki nem ismer tabukat (illetve dehogynem: szenvedélyesen döntögeti őket), nem hajlik a jó szóra, a büntetés nem töri meg. Két rabtartója – a humanista Coulmier abbé és felettese, az intézet keménykezű főorvosa – a legvégsőkig is elmegy, hogy őt lecsendesítse… vagy egészen elhallgattassa.
Fordította: Upor László
Mucsi Zoltán 2009. szeptemberében a Fővárosi Színházi Díjat kapott ebben a darabban nyújtott alakításáért.
Játsszák:
De Sade márki - Mucsi Zoltán
Dr. Royer-Collard, az intézet igazgatója - Seress Zoltán
De Coulmier abbé -Katona László m.v.
Madeleine Leclerc, varrónő -Szabó Emília m.v.
Monsieur Prouix, neves építész - Kardos Róbert
Renée Pélagie, a márki felesége - Spolarics Andrea
Madame Royer-Collard, a doktor felesége - Szabó Emília m.v.
Díszlet - Menczel Róbert
Jelmez - Nagy Fruzsina
Dramaturg - Upor László
Zeneszerző - Bolcsó Bálint
Asszisztens, ügyelő - Gábos Katalin
RENDEZŐ: Szabó Máté
Ki volt ez az ember, akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett? Élete nagy részét börtönben töltötte, személyét mind a mai napig borzongató homály övezi.
Donatien Alphonse François de Sade márki (Párizs, 1740. június 2. – Charenton-Saint-Maurice, 1814. december 2.) francia író, filozófus. A köztudatba mint bomlott elme, erotomán-pszichopata személyiség vonult be. Korának kiemelkedő filozófusa, az anarchizmus és a szexuális szabadság-szabadosság úttörője volt, aki ellenzett minden olyan társadalmi rendszert, amely korlátozza az egyént. De Sade az egyéni ösztönök létjogosultságát hirdeti. Műveiben logikusan és egyben cinikusan rajzolta meg a jövőképet, a szereplők tetteit abszurdba hajló racionalizmus irányítja, a cél annak bizonyítása, hogy az ész valójában emberellenes dolog.
Doug Wright műve nagyrészt fikció, Sade márki börtönéveiről szól. Felügyelője Coulmier abbé és az intézet igazgatója szinte megszállottan, módszeresen el akarják hallgattatni a márkit. Miután elvették tőle papírjait és tollait, az őrület határán a lángelméjű De Sade továbbra is ír, borral és vérrel...
Doug Wright műve alapján 2000-ben film is készült a történetből. De Sade márkit Geoffrey Rush alakítja, Coulmier abbé Joaquin Phoenix, Royer-Collard doktort Michael Caine és Madeleine Kate Winslet játssza a filmben.
Sade életművében az a budoár, mondja Jacques Lacan, ami Platónnak az Akadémia, Arisztotelésznek a líceum, a sztoikusoknak a sztoa. Ez lesz Sade-nek a charentoni elmegyógyintézet a Bastille-ból való szabadulása után, életének utolsó tíz évében.
A márki fantáziája, lelki priuszaink húrjait pendíti meg. Nem a márki lírájának bármilyen nemű esztétikai minősítése az érdekes, sokkal inkább a hallgatóság és az olvasóközönség fogékonysága, elutasítása vagy közönye, mely árulkodik az egyéni jellemfejlődésen belül mindarról, ami morális szerepvállalásainkat meghatározza. A Charenton-i elmegyógyintézetben Sade esetében a tudatos jelenlét szintjén találkozhatunk mindazzal, ami a többségben elfojtva, vagy a szublimáció szintjén van jelen, mégis, tulajdonképpen, mintha az elfojtás elfojtásáról lenne szó, regresszív kényszerről, thanatoszi szerepvállalásról, aki bár Erósznak hátat fordítva, mégis egyfajta művészi szintre emeli a kielégülést hozó képzelgést. Ez az „egyfajta művészi szint" az, ami inkább a műélvezőkről szól, mint az alkotásról, és a jelenség, az érzéki érintettség az, ami a márki munkássága által máig tetten érhető. A szabadságvágy célját sokszor az anarchiában leli meg, nem gondolván át az ellentmondásra a káosz és a szabadság lehetősége között.
A darab folyamán a humanizmus megbukik, az elmegyógyintézet falai közrefogják a szabadság lehetőségét elszalasztó emberiséget és a márki alakja, egyfajta negatív bizonyítási művelet folyamán túlnő az emberi mértéken és mitikus alakjává válik egy dekadenciába hanyatló generációnak.
Sade egy lehetőség. Rajta keresztül a világról lehet szólni, a humanizmus próbatételéről, egy feldobott labdáról, amit az arra alkalmas hajlam elementáris erővel csap le, szociálisan két lehetőséget teremtve: a kinzót és a szenvedőt, a harmadik út pedig a sorok között örök némaságra ítélve hallgat bölcsen mindörökké, ámen.
Bemutató: 2009. március 13.
Bárka Színház, Stúdió
Kritikák az előadásról:
Gratulálok minden szereplőnek az előadáshoz! :) Korhű, elgondolkodtató...
VálaszTörlésTelekes Péter szuggesztív, önmarcangoló abbéja felejhetelen volt!
Vendég: Sade Márki Pennája
VálaszTörlésA tegnap esti előadásra spontán ,véletlenül ,7 előtt 5 perccel estem be.
Láttam a filmet előzőleg, és tudtam mire számíthatok.
Az előadás várakozáson felüli volt. A leplezelten buja erotika, a burkolt kifejezések halmaza, a nézőtér körbe és keresztül való bejátszása hatásos, a végén megérdemelt nagy közönségsikert aratott.
Először jártam e színházban sajnos /Így nem tudom mit veszíthettem ezidáig, / de nagyon megfogott a légkör, a nívós és remek előadás.
Azt hiszem a jövőben több darabot nézek meg itt, ahol ilyen kiemelkedő és profi előadásokat produkálnak.
Gratulálok MINDEN szereplőnek, felejthetetlen élmény volt, köszönöm!!!
További szép és nagy sikereket kívánok, egy újonnan szerzett színház rajongójuk:
SZ.
2010. február 6, szombat
galf: De Sada Márki
VálaszTörlésÉn Pedig Telekes Péternek gratulálok, mert másodszor láttam a darabot, és úgy éreztem, hogy az Abbé szerepében sokat fejlődött, az egy évvel ezelött látottakhoz képest.
2010. április 9, péntek
De Sade márki ma lenne 270 éves :)
VálaszTörlésNem tudom, hogy mi a jobb eszköz a néző kezében: a hosszan tartó taps vagy az elismerő sorokat író penna, és egyáltalán fontos-e az alkotóknak a visszajelzés, vagy már a művészetcsinálás önmagában is elégedettséget ad… De az tény, hogy még mindig a tegnapi előadás hatása alatt állok, amit és ahogy mondott – maga a katarzis. Köszönöm az élményt, ezért érdemes színházba járni! Mucsi Zoltán a szívem csücske, és ezután is az marad. Kritizálni pedig nem szeretnék, pedig bennem is ott bujkál a kisördög!
VálaszTörlés