fordította: Upor László
(16 éven felülieknek)
(16 éven felülieknek)
"Ott élek a csillagokban a Szent Anna park fölött. Sokezer karácsonyt megértem! Olyan öreg vagyok, mint… és még sokezer másikat fogok megérni, talán sokmilliót! Én vagyok az erő, amely szétválaszt! Vajon nem kéne ezt megőrizni tűzön-vízen át? Úgy látszik, nem. Nem, Ő szeret benneteket. Szeret benneteket, apró férgek… Ha ezt valaki megfejti."
Játsszák:
James "Sharky" Harkin - Ilyés Róbert
Richard Harkin - Mucsi Zoltán
Ivan Curry - Gados Béla
Nicky Giblin - Dévai Balázs
Mr. Lockhart - Kálid Artúr
díszlet: Sebő Rózsa, Magyarics Tibor
jelmez: Kovalcsik Anikó
asszisztens, ügyelő: Ivánovics Beatrix
(előadás 2 részben, 185 perc)
Conor McPherson 1971-ben született, kortárs ír szerző és rendező. Darabjait számos országban (Európában, Amerikában, Ausztráliában) műsorra tűzik. Sósvíz c. filmje 2000-ben a Berlini Filmfesztiválon Panoráma díjat kapott. A The Seafarer c. darabját a londoni Nemzeti Színház 2006-ban mutatta be, majd 2007 decemberében a Broadway-en debütált, mindkét esetben McPherson volt a rendező. Rengeteg díjat nyertek, az előadások óriási sikert arattak. 2008 májusától a dublini Abbey Színház is játssza, jövő év januárjában pedig a washingtoni The Studio Theater-ben adják majd elő.
Kinn azon a tengeren
Van Dublin fölött a hegyen egy erődszerű, elhagyott épület, kicsi ablakokkal, vaskos falakkal, templomra, várra egyaránt hasonlító ház. Ez a Hellfire Club, ahol az ördög kártyán nyerte volna el a monda szerint az ott tivornyázó angol urak lelkét valamikor régen. Éjszaka volt, zúgott a szél, és a többi, és akkor a tivárnyázó angol urak társaságába kicsit részeg, de elegáns, ismeretlen úr érkezett, hogy melegedne meg egy kicsit, mielőtt továbbindul. Le is telepedett, majd be is szállt a kártyajátékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget árulva el, sorra nyerte a köröket. Egyre nagyobbak lettek a tétek. Mikor egyik áldozata véletlen leejtett egy kártyát, lehajolva halálra váltan vette észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak. Mikor rémülten felegyenesedett, az ördög, más néven púca egy szempillantás alatt felröppent és eltűnt egy tűzgömbben, kénköves bűzt hagyva maga után. A borzalmas épület a mondában mondjuk legalábbis koponya alakú, de ez már nem olyan fontos - a ház ma is áll Dublinban, graffitis és mocskos ugyan belül, de megvan, Ballybodenből kell tovább felmenni a hegyre az R115-ösön Powerscourt felé. A Hellfire Club is valóban létezett, Sir Francis Dashwood vezényletével voltak nagyon gonoszak ott a tagok az ezerhétszázas évek közepén.
A Seafarer (Tengerész) egy óangol vers címe. Egyes szám első személyben beszél a számkivetettségről meg a dicsőséges múltról, de leginkább arról, hogy milyen kinn lenni a tengeren, magányosan. A szöveg egy angolszász nyelvű gyűjteményben maradt fenn, amelyet Exeteri Könyvnek szokás nevezni, és amelyet Leofric, az exeteri katedrális érseke állított össze 1072-ben bekövetkezett halála előtt. A verset sokan lefordították modern angol nyelvre, a körülötte kialakult valóságos divat magyarázható azzal, hogy a számkivetett tengerész ebben a versben megfogalmazott, több mint ezeréves képe hasonlít ahhoz a modern attitűdhöz, ahogy a művészek elszigetelik magukat a társadalomtól. A vers a szenvedések ecsetelésével kezdődik, de aztán átfordul abba, hogy a szerző szívesebben élne keserves életet kinn, azon a tengeren, mint a biztonságos parton, amelyet az értelmetlen hiúsággal azonosít.
Egy dublini házban, mit sem sejtve ezekről a dolgokról, egy vénember, aki nemrég vakult meg; az öccse, aki vak bátyját támogatni érkezett vissza vidékről, ahol hajóskodott is korábban; régi barátjuk, aki a feleségétől és a gyerekeitől szökött át ide; és egy másik ismerős, akiről tudható, hogy az öcs volt feleségével él most együtt - összegyűlnek pókerezni karácsony este. Szánalmasságuk, vesztességük, az életüket rajtuk állandóan számonkérő többi ember elöl ide zárkóznak be rengeteg whiskey-vel, ebbe a hegyoldalba épült házba, amelyik Howth-ban áll, pont a város másik végén, mint a fenti régi klub. A ház a Binn Éadair-hegy oldalában áll, amelyik jóságosan és védőn magasodik a dublini öböl bejárata fölé. Biztonságos hely. Ezen a szentestén a kinti viharból egy idegen érkezik...
16 éven felülieknek ajánlott!
Felhívjuk figyelmüket, hogy az előadás szövege durva, helyenként trágár kifejezéseket tartalmaz.
kb. 3 óra, 2 felvonás
Bemutató: 2008. december 19.
Kritikák:
- Kultúra.hu (Tarján Tamás)
- 7ora7.hu (ugr)
- jegevaga (jeges-varga)
- Köznevelés (D. Magyari Imre)
- Pepita Magazin
- Színház (Koltai Tamás)
- Prae.hu (Antel Nikolett)
- Ellenfény (Markó Róbert)
- Kultúrpart (VMR)
- Napvilág.net (Horváth Krisztina)
- Critical Lapok (Gabnai Katalin)
- Critical Lapok (Szántó Judit)
Vasárnap láttam a Tengeren című előadást és el voltam tőle ragadtatva. Remek darab, jó a rendezés, a díszlet, a zene és a színészek valamennyien. Sokat járok színházba de úgy érzem régen kaptam ilyen sokat egy előadástól, feltöltött és nagy örömet okozott. A Bárkában már láttam jó előadásokat (Sirály, Don Carlos), de ez a darab most az első helyre került.
VálaszTörlésKöszönöm a színháznak!!!
Március 15-én megnéztem a Tengeren c. előadást. Remek előadás volt! A színészek csodálatosak!
VálaszTörlésDe kérem, a WC büdös és koszos! A székek pedig...aki úgy döntött, hogy ezek a karfa nélküli, kis háttámlás székek alkalmasak arra, hogy a néző végig üljön benne egy három órás előadást az mondjon le!
Kedves Nézők,
VálaszTörlésŐszintén megvallva, Színházunk nagy dilemmában volt, amikor megvásároltuk a székeket. A De Sade előadás kapcsán volt szükségünk forgószékekre. Az előadás ezekkel a székekkel már jócskán meghaladta a költségvetést, de úgy éreztük, a maradéktalan élmény érdekében muszáj bevállalnunk a beszerzést. A műszaki vezetőnk a vásárlás előtt két hétig tesztelte a széket (abban ült munka közben), de tény, hogy egy íróasztalnál dolgozni más ezekben az ülőkékben, hiszen lehet könyökölni, stb.
A Bárka stúdió színpadára egyébként is szükséges volt már székek beszerzésére, és így a De Sade kapcsán arra gondoltunk - a költségvetés meghaladása miatt, a lelkiismeretünk megnyugtatására - hogy "két legyet ütünk egy csapásra", - tehát a De Sade-ra vásárolt forgószékeket felhasználjuk minden stúdiós előadásra.
A gyakorlat nem igazolta kellőképpen a döntésünket, valóban a székek nem olyan kényelmesek mint szeretnénk, ezért gondolkodunk a lehetséges megoldásokon.
Addig is, gerincproblémában szenvedő vagy egyéb mozgásszervi gondokkal küzdő nézőink kérésére hagyományos, karfás székeket helyezünk be.
Megértésüket és türelmüket megköszönve, tisztelettel:
Petz Annamária
Sajnos csatlakoznom kell székügyben az előttem szólóhoz. A De Sade-ban megvan a funkciójuk, ott kimondottan élvezet ezekben a székekben ülni (ki lehet használni és hintázgatni), de a stúdió többi előadásán, mozdíthatatlanul, karfa nélkül sokkal inkább szenvedést okoznak. :(
VálaszTörlésKedves Bárkások!
VálaszTörlésItt és most kérek elnézést a "Tengeren" minden szereplőjétől, amiért szombat este Nagyharsányban, a szünetben eljöttem az előadásról. (ÚGy látam, sokan tették még ugyanezt rajtam kívül.)
A hőséget és minden kellemetlen körülményt szívesen elviseltem volna, ha halottam volna az előadást. NEm is értem, miért nem tudják a színészek, hogy a hely akusztikája olyan csapnivaló, hogy kb. az ötödik sortól fölfelé már csak találgatni lehet, hogy mi hangzik el a színpadon. Mucsi Zoltán erős orgánuma még csak-csak legyőzte a problémát, de a többieké nem.
A karzaton dolgozó műszakiaknak ezt tudniuk kellett, úgyhogy tényleg nem értem!
Így aztán, élmény híján elviselhetetlenné vált a hőség, a szék kényelmetlensége, a zsúfoltság. Sajnálom, szörnyű érzés lehet a színészeknek, amikor lelép a közönség. Hát ezért történt. Részemről.
Üdvözlettel: Dobosy Éva, Pécs
Nagyon kedvelt és tisztelt Mucsi Zoltánnak gratulálok a díjhoz. A MANCS-os interjúja is nagyon tetszik. Igyekszem megnézni a De Sade-ban és a Tengeren-ben, mert rég nem láttam.
VálaszTörlésRégi Bárka-élvező Dallos Judit, Józsefvárosból
2009. szeptember 17, csütörtök
Kedves Dobosy Éva!
VálaszTörlésKöszönjük levelét, sajnos igaza van, a nagyharsányi Tengeren első előadásán valóban nem igazodtak színészeink a rossz akusztikához. Mentségükre szóljon, hogy a próbát, ahol ezt kipróbálhatták volna, megakadályozta egy a terem egészét és a jelmezeket is eláztató csőtörés, örültünk, hogy egyáltalán megtarthattuk az előadást. Ez magyarázat, de nem mentség.
Ezért fájdalomdíjként azt tudjuk megajánlani, hogy ebben az évadban bármikor, amikor erre jár, és játsszuk a Tengerent, két tiszteletjegyet biztosítunk Önnek.
Elnézést a kellemetlenségért, tisztelettel,
Bérczes László
XYZ: Tengeren
VálaszTörlésPár napja láttuk a Tengeren című előadást. Hát mit is mondjak.... A színészek jók, nagyszerűen alakítanak, de a színdarab megvalósításával nem voltunk megelégedve. Bár fiatalok vagyunk mind, mégis nehezen tudtuk elviselni, hogy minden második szó valamilyen szitokszó volt. Különösen kiverte a biztosítékot a "Jézus/Isten fasza" kifejezés. Nem vagyunk begyöpösödött vallásosak, de úgy gondolom, azért tiszteletben lehetne tartani alapvető dolgokat.
Most először jártunk nálatok, de azt hiszem, ennyi elég is volt.
2010. április 1, csütörtök
Tegnap láttam a Tengeren előadást, és azt kell mondjam, régen távoztam színházból ekkora élménnyel!!
VálaszTörlésValóban sokat káromkodnak benne, de ez a közeget jellemzi, és az előadás végén, véleményem szerint, plusz értelmet is nyer (XYZ által kiemelt kifejezés is)! Isten tiszteletben tartásával szerintem semmi probléma nincs az előadásban, sőt! Csak egy szokatlanabb formában szól az előadás éppen a hitről és a szeretetről...
Meg kell nézni, és érezni kell azt a felemelő érzést, amit a műben uralkodó "kettősség" után a befejezés okoz!!
Én biztosan szeretném még átélni! Köszönöm minden alkotónak, a remek színészeknek!
B. Éva
2010. április 29, csütörtök
Május 23-án láttam pár barátommal az előadást és mindenki pozitív érzésekkel, feltöltődve jött el az előadás végén. Nagyon köszönöm az élményt! Ritkán látni ennyire jól megrendezett darabot, nagyszerű színészekkel. Még most is eszembe jutnak jelenetek, amitől szinte könnyesre röhögtem magam az előadás alatt. Aki meg úgy néz darabot, hogy arányosítja a káromkodások számát az előadás időtartamával, annak javaslom, járjon jobban utána, milyen előadásra ül be!
VálaszTörlésEgy biztos, már keresem az időpontot, mikor nézhetem meg újra.
okt.6án láttam a Tengerent--
VálaszTörlésirdatlan jó....és nem érdekesek a székek...
November 9.:)
VálaszTörlésA bajai diákok.:) Nagyon jó volt. Felejthetetlen. Örültem/örültünk, hogy utána lehetőség volt közönségtalálkozóra. Vissza...:)
Egy remek, emlékezetes színházi este volt a dec. 18-i Tengeren, ritka az ilyen hangulatú, elejétől a végéig lebilincselően érdekes darab. Köszönettel tartozom egy bizonyos Mucsi Zoltán nevű úrnak, hogy a figyelmembe ajánlotta. ;-) És aki ebben a szerepben is brillírozott. Nagyon várom már, hogy még egyszer megnézhessem a darabot... aztán még egyszer...
VálaszTörlésTegnap láttam a darabot, kibaszott kurva jó volt.
VálaszTörlésJanuár 12-én volt szerencsénk megtekinteni Pécsett a Tengeren című előadást. Fantasztikus volt a darab, a színészek mind kiválóak voltak. Köszönöm szépen ezt az élményt!
VálaszTörlésZseniális darab, köszönet érte.
VálaszTörlésTegnap láttam a Tengeren című darabot.
VálaszTörlésA székek botrányosak, de az előadás hibátlan volt.
A káromkodást én sem szeretem, de ez a darab elengedhetetlen nélküle, egyszerűen kell hozzá.
Még most is folyik a könnyem a nevetéstől, Mucsi egy zseni!
A következőt előadást is megnézem, ezt látni kell újra!
B.K.
Barátok ajánlották a darabot, Mucsi Zoltán fergeteges alakítása miatt, és cseppet sem csalódtam. Fergeteges-könnyes-nevetős élményt okozott. Végül azonban nem is Mucsi Zoltán miatt marad emlékezetes a darab - természetesen ő is kiváló - hanem mert Ilyés Robert minden rezdüléséért megérte látni.
VálaszTörlésKöszönöm!