Beszélgetés Benedek Miklóssal
Most először dolgozik a Bárkán, de több színésszel nem ez az első találkozása.
Valóban, Kálid Artúrral, Kardos Robival, Telekes Petivel a főiskolán találkoztam, Dévai Balázzsal a Katona József Színházban dolgoztunk együtt… Szépen fogadtak, semmi fajta generációs probléma nem volt a próbák folyamán.
Göttinger Pállal viszont most dolgozik először.
Igen, ez az első közös munkánk. Sok jót hallottam róla, és a próbák igazolják a hírét, egyelőre teljes mértékben egyetértek azzal, amit a darabbal csinál. A próbáknak abban a részében vagyunk, amikor még kétesélyes, hogy milyen hatással lesz az előadás a közönségre. Képlékeny a dolog, és tulajdonképpen ezt hívják rendezői darabnak; nagyon fontos, hogy mit talál ki a rendező, mi az, amivel eléri, hogy az egész ne csak egy Esterházy-féle nyelvi bravúr legyen. Szerencsére Göttinger nagyon sokat tud a darabról, Esterházyról, és a zenéhez is ért. Ugyanakkor játéknak tekinti az egészet – nagyon szeretem, ha egy rendező nem erőszakosan kapar a körmével, hanem játszik a színészekkel. Ő nem az a fajta rendező, aki pontról pontra megmondja a színésznek, mit csináljon, hanem engedi játszani. Aztán bizonyos pontokon megmondja: ezt igen, azt nem. Nem tudom, hogy a próbaidőszak végén milyen lesz a természete, de ha véletlenül kiborulna, tombolna, mi majd megnyugtatjuk, lecsendesítjük. De az is lehet, hogy a zene nyugtat majd meg mindenkit.
Milyen élmény volt először olvasni Esterházy darabját?
Amikor felkértek Haydn szerepére, először a darab iránt érdeklődtem. Esterházynak nincs sok színdarabja, és azok sem nevezhetők szokványosnak. Az elején egy sokkal bővebb változatot olvastam – biztos, hogy nem hagyományos értelemben vett színdarab volt a kezemben. Éppen ezért kérdés, hogy az Esterházy-rajongókon kívül kinek hogyan fog tetszeni, mit fog megérteni a közönség – ezen sokat vacilálunk a próbákon.
Ön mennyit tud Haydn életéről?
Nagy gonddal áttanulmányoztam néhány életrajzot, mert bennem nem él bennem erős Haydn-ról – elvégre nem minden nap találkozik vele az ember. De az ő figurája inkább csak jelezve van ebben a darabban; a koponyáról szóló rész, a krimi tényleg róla beszél, de a személyét nyugodtan el lehet felejteni: ez itt Esterházyról szól, ahogy dolgozik, ahogy „kitalálja”, hallgatja a zenét, komponál, ír, szeret.
De közben mégis Haydn-ról kérdez.
Igen, megkérdezi, tetszik-e tudni, ki az a Haydn. És érdekes, hogy bár itt élt Magyarországon, általában nagyon keveset tudnak róla az emberek. A zenéjét is csak egy szűk réteg hallgatja. Jó lenne, ha az előadás megsegítené azt, hogy többen olvassanak Esterházyt, és többen hallgassanak Haydnt. Nem akármilyen muzsika: hol tánczene, hol istenes zene, hol szórakoztató, hol gondolkodtató, hol andalító; rengeteg fajtája van. Nagy zseni, ahogy Mozart is – róla sem véletlenül született az Amadeus című Shaffer-darab.
A darabnak egyáltalán nem hagyományos a dramaturgiája, harminchárom rövid, egymástól független jelenetből áll; színészként okozott ez nehézséget?
Nagyon nehéz. Van egy pici rész Haydn gyerekkoráról, egy kevés a herceggel való kapcsolatáról, aztán öregkorában látjuk: nagyon össze-vissza ugrik a történet. Ráadásul vannak Ionescora hajazó abszurd részek, ott az Angyal és az anya figurája, akik „brechti effektként” ki-belépnek a szerepükbe. Nagyon nehéz ezt mind úgy összerakni, hogy a végén egységes legyen az előadás, és mindenki egy stílusban játsszon. Az is kérdés, hogy mi lenne ez az egy stílus – naturalista, realista, abszurd vagy a három összevegyítése. Ráadásul jön még a díszlet, ott lesz a zenekar, és persze a klasszikus zene. Az Esterházy-nyelvezet is inkább szóözön, sőt muzsika
Föl tud, föl akar építeni saját magában egy egységes Haydn-figurát?
Ne várja senki, hogy egy elejétől elinduló sors, egy szépen befejeződő életpálya látszódjon. Mivel Esterházyt jobban ismerem, mint Haydn-t, egy kicsit bele tudok látni a fejébe, talán értem, mire gondolt; őt jobban lehet érzékelni, mint magát Haydn-t. De két jelenet között nem tudom átgondolni, hogy mint Haydn, itt éppen mire gondotam volna, mert pontosan elég arra koncentrálnom, hogy a darabban mi következik majd. Nagyon jó lenne, ha a néző értené, mi történik és miért; ez a legfontosabb. Próbálok sok dologra rákérdezni; megtudni, Göttinger Pali szerint mi miért van – ilyenkor ő megmagyarázza, vitatkozunk rajta, hol elfogadja, amit mondok, hol nem. Meglátjuk, mi lesz –az sem nagy baj, ha nem tökéletes az eredmény. Haydn tökéletes. Mi meg próbálunk, és nagyon jók a próbák – és én próbálni szeretek igazából.
Sz.A.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése