1954

1954

1954. június 5-én Haydn koponyáját díszmenetben vitték Bécsből Kismartonba, hogy ott a földi maradványok többi részével egyesítsék. A csontokat Gustinus Ambrosini szobrászművész fektette a márványszarkofágba, s helyezte ezzel végső nyugalomra Joseph Haydn testét – 145 évvel a zeneszerző halála után.

1954. június 3.

Szabad Nép

Új tetemekre bukkantak a gizehi piramis alatt

A 4500 évvel ezelőtt a gizehi fennsíkon Cheops fáraó által épített nagy piramis kincseiből a közelmúltban újabb leletek kerültek a napvilágra – jelenti az AFP.

Útjavító munkások a piramis déli oldalánál véletlenül a fáraó temetkezési templomának eddig ismeretlen termeire bukkantak. A régészek temetkezési kellékeket és két negyvenméteres bárkát találtak ezekben a termekben. Az ötméteres evezők a helyükön voltak a bárkák oldalán, és mintha a padok az evezősökre vártak volna. (A bárkák körül egy csomó tárgy van felhalmozva, amelynek rendeltetése ismeretlen. A földalatti üregből gyantás illat árad: annak a cédrusfának az illata, amelyből a hatalmas bárkákat készítették. A régészek magyarázata szerint ezeknek a bárkáknak – amelyek a fáraót a Nílus vizén vitték – az volt a rendeltetésük, hogy erről a világról átvigyék a másikra, követve a nap pályáját és áthaladva a 24 jelképes kapun, amelyek a nap és az éjszaka 24 óráját jelentik.)

A labdarúgó világbajnokság hírei

Kijelölték a magyar válogatott első két döntőbeli mérkőzésének játékvezetőjét. Eszerint június 17-én délután 18 órai kezdettel Zürichben sorrakerülő Magyarország – Dél-Korea találkozót az urugvay-i Willy Wiott vezeti. A június 20-i baseli Magyarország – Nyugat-Németország mérkőzés játékvezetője a svéd Bergerus lesz. Ennek a mérkőzésnek a kezdési időpontja 16.45 óra.

A 24 világbajnoki mérkőzés egy és negyedmillió belépőjegye közül eddig 750.000-et adtak el. Két mérkőzésre már minden jegy elkelt. Így a június 20-i baseli Magyarország – Nyugat-Németország találkozóra és a július 4-i berni döntő mérkőzésre.

1954. június 4.

Magyar Nemzet

Átnyújtották a Nemzetközi Sztálin-dékedíjat N. V. Popovának

Moszkva, június 4. (TASZSZ)

Június 3-án a Kreml nagytermében a szovjet társadalom számos képviselőjének jelenlétében átnyújtották a >A népek közötti béke megszilárdításáért< elnevezésű Nemzetközi Sztálin békedíjat N.V. Popovának, a Szovjetúnió Szakszervezetei Központi Tanácsa titkárának, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottság elnökének, a kiváló közéleti személyiségnek.

N. V. Popova a díj összegét a hadiárvák nevelésére ajánlotta fel.

Szabad Nép

Chaplinnél, a Genfi-tó mellett

Átadták a nemzetközi békedíjat a nagy filmművésznek

A „Szabad Nép” kiküldött munkatársának telefonjelentése

(…) A magas kőkapun belép a küldöttség, amely a díjat hozza: Vercors, a híres francia író feleségével, Bonnard professzor, a nagy svájci tudós, Synge professzor, a Nobel-díjas angol vegyész, Zalamea, volt columbiai miniszter, a nemzetközi békedíjat odaítélő bizottság titkára.

Újságírók, fényképészek nem vagyunk sokan: tizenöt-húsznál aligha többen. Nem csinálnak nagy propagandát az ünnepségnek, mint ahogy a az egész díjátadás ezerszer inkább egy nagy emberi élet jutalma, mintsem valami propaganda-akció.

Chaplin elénk jön a tornácos ház sarkáig. Fiatal és életerős, a 65 esztendő alig hagyott nyomot rajta, az arca friss-piros, kék szeme fürge és érdeklődő, a ruhája is fiatalos: szilvaszín öltöny, ezüstös nyakkendő – csak haja, hófehér haja jelzi a kérlelhetetlen idő futását.

Kezet fog valamennyiünkkel, és egy perc alatt, mintha régi barátok lennénk.

– Köszönöm, hogy felkerestek – mondja. – Látom, mosolyognak és valamennyien jókedvűek… Ez a legfontosabb az életben: a mosoly és a jókedv…

Harc a viharral

Az ózdi hengerészek versenylendülete legyűri az akadályokat

(…)A gyár főkapuján betört a víz, percek alatt elöntötte az acélmű és a finomhengerde előtti térséget. A hömpölygő áradat, az ajtókon keresztül beszabadult a hengerde csarnokába. Az üzem északkeleti részében álló drótsor lejtős kanálisa egykettőre ciszternává változott. A munka azonnal leállt. Ki milyen szerszámot tudott megragadni, habozás nélkül védőgát készítéséhez fogott. (…) A tűzoltók kisvártatva szivattyúkkal érkeztek a veszélyeztetett üzemrészbe.(…)A délután 6 órára tervezett hengerigazítást 2 órával előbb elvégezték.(…)

1954. június 5.

Szabad Nép

Teljesítették félévi tervüket a sajókazai akna bányászai

A Sajókazai Szénbánya Vállalat sajókazai aknájának dolgozói a kongresszusi versenyben átlagosan 120 százalékra teljesítették tervüket. Péntek reggel újabb három győzelmet ünnepeltek: több mint három héttel a határidő előtt befejezték első félévi tervüket. E győzelem kivívásában nagy része van ifj. Farkas István vájárnak aki 178, és Mancza Gyula csapatának, amely 140 százalékos átlagteljesítményt ért el. A sajókazai akna bányászai elhatározták, a félév végéig tervükön felül 9000 tonna szenet küldenek felszínre.

Népszava

Korszerűtlen jelmezek – sok bosszantó hiba a Jelmezkölcsönző Vállalat munkájában

(…)Sajnos igen sok hasonló hibát és mulasztást tapasztalhatunk a jelmezellátásban. Mindez azt mutatja, hogy a jelmezkölcsönző vezetői nem segítik eléggé a művészi csoportok munkáját, túlságosan az üzleti szempontok vezérlik tevékenységüket. A közönség a legtöbb esetben viszont a színjátszó csoportot bírálja a korszerűtlen, rossz jelmezek miatt. A munkás és falusi színjátszók, valamint az előadásaikat látogató dolgozók ma már nagyon igényesek. Nem lehet korszerűtlen jelmezekkel, kellékekkel félrevezetni őket. Helytelen dolog „operett-tengerész” jelmezbe bújtatni szovjet matrózokat vagy „redingot”-ba esetleg „ferencjóská”-ba öltöztetni Gogol figuráit. Ilyenkor joggal bírál keményen a közönség, mint az újpesti kultúrotthon előadásán tette, amikor „Bánk bán” szereplőinek egy része reformkorszakra jellemző magyar ruhákban szerepelt. Vagy a II-es számú textil-és bőrvegyipari technikum előadásán, amikor a színjátszóknak Mozart-parókában kellett alakítaniuk Moliere „A fösvény” című darabjának szerepeit.

Edzőmérkőzés Solothurnban – tizennyolc góllal

Pénteken Solothurnban a magyar válogatott edzőmérkőzést játszott. Noha semmiféle hírverés nem volt, a városban és környékén futótűzként terjedt el az edzőmérkőzés híre, s mire a fiúk kivonultak az FC Solothurn kis pályájára, már több mint 4000 ember övezte a játékteret. Játékosain bemelegítésként passzolgattak, a kapura lövöldöztek. Kocsis, Puskás, Hidegkúti egy-egy hatalmas bombája után valósággal áradoztak az itteni szakemberek. (…) A fiúk kerülték a közelharcot, óvatosan könnyedén mozogtak, ennek ellenére is sok szép támadást vezettek. Védőink néhányszor zavarba jöttek. A hazaiak egyetlen gólja úgy esett, hogy Grosics a 16-oson lyukat rúgott, s Mühlebach az üres kapuba lőtte a labdát. Machos négy, puskás és Hidegkúti három-három, Kocsis és Csordás két-két, Czibor Tóth II. és Tóth M. pedig egy-egy gólt szerzett. A magyar csapat tehát végül 17:1 arányban győzött.

A néppel tűzön-vízen át

„A dolgozó népet szolgáló, a haladás eszméit hirdető új magyar irodalom és művészet jelentékeny fejlődésen ment át az utolsó évek folyamán” – állapította meg Rákosi elvtárs pártunk Központi Vezetőségének kongresszusi beszámolójában. Valóban, az elmúlt tíz esztendő, amely hazánkat elmaradt feudál-kapitalista országból élenjáró népi hatalommá, a szocializmus, a béke rohambrigádjává tette, gyökeres változásokat eredményezett irodalmunkban és művészetünkben is. Elmondhatjuk, hogy pártunk harcai nyomán megújhodóban van nemzeti kultúránk. Elmondhatjuk, hogy a marxizmus-leninizmus eszméi megtermékenyítették művészeti életünk minden területét, új távlatokat nyitottak íróink és művészeink előtt. Győzedelmeskedik művészeti életünkben a pártos, a népet szolgáló szocialista-realista művészet elve. Győzedelmeskedik az a gondolat, amelyet Kölcsey és Petőfi, Ady és József Attila, Munkácsy és Derkovits, Erkel és Bartók életműve egyaránt példáz, „a néppel tűzön-vízen át” éltető eszméje, amely új magasabb fokon, a marxizmus-leninizmus tudatosságával és eszmei vértezetével hódította meg az alkotó- és előadóművészeink legjavát.(...)

(…) A magyar falu szocialista átalakulásának ábrázolásában valamivel jobban állunk, de még mindig nem született meg az az irodalmi alkotás, amely parasztságunk életének nagy sorsfordulóját, a földreformot örökítette volna meg.

Négyszázötven traktort június végére

A traktorok újabb ezreit, tízezreit várja dolgozó parasztságunk a Vörös Csillag Traktorgyártól. Az elmúlt hetek igazolták, hogy a G-35-ös gyáregység forgácsoló II. üzemének dolgozói átérzik, milyen nagy a felelősségük. A kongresszusi héten letörlesztették április adósságukat és 6.7 százalékkal túlteljesítették havi előirányzatukat is. A szerelde idejében kapta meg tőlük háromszáz traktor alkatrészeit.

De itt sem állhatnak meg: júniusban háromszáz helyett ötszáz traktor alkatrészeit kell elkészíteniük. Így a gyár a hónap végén 450 G-35-ös traktort adhat a mezőgazdaságnak. Minden eddiginél nagyobb feladat ez! (...)

A budapesti színházak műsora:

Opera: A varázsfuvola (Kombinált V. és XIV.-bérlet, 4. előadás; 7)

Erkel Színház: Figaro házassága (7)

Nemzeti Színház: A nők iskolája (7)

Katona József Színház: Három egyfelvonásos (Bajza-bérlet; 7)

Magyar Néphadsereg Színháza: Tell Vilmos (7)

Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7)

Fővárosi Víg Színház: Szombat délután (7)

Madách Színház: Rómeó és Júlia (7)

Ifjúsági Színház: Darázsfészek (7)

Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: A titkos őrs (7)

Vidám Színpad: Utazás a viták körül (7)

Bábszínház: Kinizs Pál (5) Sztárparádé (fél 8)

Állami Faluszínház: Amerikai tragédia (7)

Kamara Varieté: Kellemeskedők (fél 7, fél 9)

Fővárosi Kis Színpad: Tréfa az egész (7)

Zeneakadémia: Beethoven-Bartók bérlet, 7. est (8)

Fővárosi Nagycirkusz: Barátság jegyében (4, 8)

A baráti országok rádióműsorából

Vasárnap, VI. 6. Moszkva I.: 23.30: Thomas- és Berloiz-művek. Varsó I. 21.25 Virtuóz-est. Szófia II. 21.00 Opera Berlin III.: 21.05 Táncest

Hétfő: VI.7. Moszkva I.:18.20 Zeneposta. Bukarest I.: 21.45 Népzene. Prága II: 20.15: Esztrád-hangverseny Berlin I.: 20.50 Vidám est.

1954. július 5.

Szabad Nép

Kiküldött munkatársunk jelentése a labdarúgó világbajnokságról

Magyarország csapata hősies küzdelemsorozat után második lett a világbajnokságon

Nyugat-Németország – Magyarország 3:2 (2:2)

(…)Vasárnap délelőtt tetőfokára hágott az izgalom Bernben. A pályaudvar előtti térségen óriási tömeg tolongott, s ebben a tömegben legalább annyi volt a Nyugat-Németországból jött szurkoló, mint a svájci. Délben újra zuhogni kezdett az eső. A nyugatnémetországi szurkolók örömmel látták ezt és mondogatták is, hogy ez az ő csapatuknak kedvez az előző mérkőzésektől nyilván fáradt magyarokkal szemben.

Az eső ellenére gyorsan gyűlt a közönség a pályára. A lelátókon 60.000 néző szorongott.

(…) Amikor kihirdették az összeállítást, nagy meglepetéssel hallotta mindenki, hogy a magyar csapat jobbszélére Czibor került át, majd Puskás nevének említésekor nagy taps harsant. A nyugatnémet szurkolók hasonlóképpen tüntetőleg megtapsolták csapatukat.(…)

És a 39. percben megszületik a világbajnokságot eldöntő gól… Bozsik a magyar térfélen mintegy 15 méterre a felezővonaltól nyugodtan elrúghatná a labdát, de cselezgetni kezd két német játékossal. Szerelik, és máris megy előre a hosszú labda a nyugatnémetek jobbszárnya felé, végül Rahn a kaputól 17 méterre tiszta helyzetbe kerül és éles lövése a sarokba vágódik. 3:2 Nyugat-Németország javára. Újrakezdés után gyors magyar támadás bontakozik ki a 40. percben. Kocsis leadást Puskás a jobbsarokba lövi, a partjelző intésére azonban a játékvezető les címén nem adja meg a gólt.(…)

Kincses Kalendárium az 1954-es esztendőre

Nap és holdfogyatkozások 1954-ben

1.Január 5-én gyűrűs napfogyatkozás. Magyarországon nem látható.

2.Január 19-én teljes holdfogyatkozás, amely Magyarországon is jól látható. A fogyatkozás lezdete 1 óra 50 perc, vége 5 óra 14 perc. A teljesség 3 óra 17 perctől 3 óra 47 percig tart.

3.Június 30-án teljes napfogyatkozás, mely nálunk részleges napfogyatkozásként lesz látható: 12 óra 55 perctől 15 óra 15 percig. A teljes napfogyatkozás öve Kanadán, Grönland déli csücskén, Svédország és Norvégia déli részén, Lengyelország és a Szovjetunió délnyugati területein, valamint India északnyugati részén húzódik át.

4. Július 16-án részleges holdfogyatkozás, Magyarországon is látható.(…)

5.December 25-én gyűrűs napfogyatkozás, nálunk nem látható.

Gyuri boldogsága

Gyurinak édesapja egy gépgyárban dolgozik. Esztergályos a mestersége. Szép mesterség ám az! Csillogó, szép hengerekké formálja gépével az idomtalan vasdarabokat. Bizony, sok gépnek az alkatrészeit elkészítette már! Esténként, amikor hazajön, sokat mesél fiának a gyárról. A múltkor szép szovjet gépet kapott. Azzal aztán öröm dolgozni! Sokkal több hengert készít el, mióta megkapta az új gépet.

Egy este jókedvűen, fütyörészve toppant haza.

– Örülj te is, kisfiam! Sztahanovista lett az apád…

– Mi az, hogy sztahanovista, édesapám? – kérdezte Gyuri.

– Az, kisfiam, hogy sok, nagyon sok hengert készít mér hónapok óta, az édesapád. Sokkal többet, mint amennyit előírnak neki. Igyekszik úgy elkészíteni ezeket a hengereket, hogy egyet se kelljen eldobni, mindet felhasználhassa a másik gyár. Ezért kaptam ezt a fényes, szép jelvényt és még pénzt is. Nézd csak, mit vettem nektek rajta!

Édesanya szép nyári cipőt, meg ruhaanyagot, Gyuri pedig igazi, kétkerekű biciklit kapott. Azt se tudta, hová legyen az örömtől.

– Ha megnövök, én is sztahanovista leszek! – mondta lelkendezve.

"Puskás tényleg kizárólag a labdát vette komolyan, csak a játékot tisztelte, az életet nem, mert - igen - a játék volt az élete. A pályán tudta, mi a méltóság, mi a végtelen, mi a halál." (Esterházy: Semmi művészet)

"Puskás nem osztotta Heisenberg nézetét, ő mindig egyszerre tudván tudta a labda helyét is, sebességét is (igaz, a futball Euklidész világa, ahol a kapufák szögeinek összege mindig 180 fok)." (Estreházy: Puskás, Gödel, passz; Élet és Irodalom)

"… Én nem láttam őt játszani, csupán egyszer 1981-ben, hogy úgy mondjam, post festa, amikor 56 után először visszajött Magyarországra, és rendeztek neki egy díszmérkőzést a Népstadionban. A rendszer mintegy megbocsátotta, hogy nagy fia elhagyta 56-ban, örült, hogy Puskás legitimálja őt, emlékszem az ez ügyben mondott sok megrohadt kádárista mondatra, amely, a rendszer alkatának megfelelően, mondott is valamit, meg nem is (...)

Ám amikor Puskás egyszer avval a bizonyos legendás bal lábával úgy indította a szélsőt, hogy a labda negyvenméteres röppálya után, a hátvéd frizuráját borzolva esett a hátvéd mögé, úgy, hogy a szélső éppen akkor ért, lépett oda, s evvel a lépéssel azonnal behozhatatlan előnyre tett szert, akkor a 100 000 fáradt embernek elakadt a lélegzete: színről színre megjelent előttük, akár egy angyal, az emberi zsenialitás. (Ezeket a hosszú átadásokat eredményesen lehet gyakorolni, minél többet, annál jobban tudja az ember. Én ott fölmértem, tehetséges kisfutballista, hogy nekem körülbelül 357 év gyakorlás kéne ahhoz, hogy ezt tudjam.)

A zsenialitás nem a képességek kiválóságával azonos. Czibor kiismerhetetlenül cselezett, Kocsis fejelt a világon a legjobban, a szintén zseniális Bozsik megbizhatóbb volt, Budai gyorsabb, Lóránt értelemszerűen keményebb, egyáltalán, Puskás jobb lába kizárólag emberi szempontból volt értékelhető, szakmailag nem.

Az ő géniusza abban állt, hogy azonosulni tudott a játékkal, egy volt vele, vagyis ő határozta meg a világot (a pálya négyszögéről beszélek), a modern álom maga, nem?, s nem a világ adta, meghatározta lehetőségek közt választott, választotta ki a legjobbat. Ez az időtlen benne."

(Utazás a tizenhatos mélyére)

Szepesi György, „az Aranycsapat 12. tagja”:

Később Guttmann Béla volt a Kispest mestere, aki nehezen tűrte, hogy a pályán egyre inkább Öcsi kénye-kedve szerint mennek a dolgok. Volt Öcsinek egy nagyszerű barátja – Patyi Mihály –, akit mindenféle módon támogatott, s aki focistának is nagyszerű volt. Miskának a tüdejével volt valami baj, egyszer a győriek ellen játszott a Kispest és Patyi Mihályt Guttmann Béla le akarta hozni a pályáról. Öcsi tudta, hogy a Miska „belehalt” volna, ha nem játszhatja végig a meccset. Guttmann látta, hogy Patyi nincs jó formában és bekiabált neki, hogy jöjjön le a pályáról. Erre Öcsi kiment Guttmannhoz, és azt mondta neki: Béla bácsi, márpedig Patyi nem megy le a pályáról. Erre Guttmann megint azt mondja: Patyi azonnal jöjjön le! Erre Öcsi: Miska, amíg én mondom, hogy a pályán maradsz, addig ott is maradsz. Így Puskásnak szót fogadva Patyi a gyepen maradt.

Puskás Ferenc:

Rákosit sosem hívtam fel, ’52-ben találkoztunk először, majd 1954-ben, az ezüstérem után lejött Tatára. Én sosem politizáltam, nem voltam párttag. Tartottam néhány beszédet: ha leírták, akkor fel kellett olvasni, nem volt más, oda kellett állni.

Szepesi György:

1953-ban a Wembley-stadionban egy önbizalommal teli csapat lépett pályára az évszázad mérkőzésén, és 6:3-ra győzött. Fél évre rá került sor a visszavágóra, 90 ezer ember ült a Népstadionban, de az angolok még az előzőnél is nagyobbat buktak. A mérkőzés másnapján szállóigévé lett a következő mondat: „Az angolok egy hétre jöttek és hét-eggyel mentek.”

Rainer M. János:

A rendszer eszközként tekintett rájuk, mint akik a kommunizmus fölényét igazolják az imperializmussal szemben. Még egy olyan viszonylag szelíd és józan ember, mint Nagy Imre is a 6:3 után azt találta mondani az Országgyűlésben, hogy Magyarország sportnagyhatalom.

1956. október 14-én a magyar válogatott 2:0-ra győzött Bécsben Ausztria ellen. Az első gólt Puskás szerezte, akkor még ő sem tudta, hogy ez volt utolsó mérkőzése szülőhazája nemzeti tizenegyében.

Puskás Ferenc:

Nem saját hibámból maradtam kint. A brazil túra után Bécsben találkoztunk egy Magyarországról érkezett küldöttséggel. Azt mondták, jöjjünk haza nyugodtan, de rám egy év eltiltás vár, mert én voltam a kapitány. Mondtam nekik, uraim, gondolják meg, másnap beszéljünk. Másnap ismét találkoztunk, megkérdeztem: van valami változás? Azt felelték, semmi. Köszönöm, a viszontlátásra. Így maradt kint a Puskás Öcsi külföldön.

Puskás Ferenc 1958-ban Österreicher Emil közvetítésével került a Real Madridhoz. Olyan csodacsapat játszott együtt a „blacók”-nál – Di Stéfano, Kopa, Rial, Santamaria, Gento, Domínguez –, hogy a szurkolók joggal kételkedtek, vajon van-e helye egy teljes szezonnyi kihagyás után a királyi gárdában a „bolygó magyarnak”.

Puskás Ferenc:

Amikor a Reálhoz kerültem, 16 kiló súlyfelesleg volt rajtam, amit három hét alatt le kellett adni. Pulóverben edzettem végig, 31 éves voltam, és tudtam, ez az utolsó lehetőség. Hét és fél évig nem ittam egy korty szeszes italt, figyeltem az evésre, az ivásra, az edzésre.

Az első év még az adaptációs és nyelvi nehézségek leküzdésével telt, de azután beindult az „Ágyúgolyó”, és másodvirágzása nem kevesebb hívet szerzett a „száguldó őrnagynak”, mint hazájában. Itt Öcsiből a szurkolók „Panchó”-ra keresztelték át, és rajongtak a gólvágó játékosért. Spanyolországban 5 bajnoki címet, 3 Európa Kupát, 1 Spanyol Kupát és egy Interkontinentális Kupa trófeát gyűjtött be. Spanyol és nemzetközi, tét- és barátságos meccsen összesen 372 alkalommal öltötte magára a madridiak mezét, és a tíz év alatt 324 gólt szerzett együttesének. Négy alkalommal gólkirály lett (1959-től folyamatosan), s ugyancsak négyszer magára öltötte a spanyol válogatott mezét, minekutána 1961-ben megkapta a spanyol állampolgárságot.

A Real Madrid hivatalosan 1969. május 26-án búcsúztatta el. A gálamérkőzésen nyolcvanezer madridi szurkoló ünnepelte a 41 éves Puskást.

Edzőként a Panathinaikosszal európai szuperkupa-döntőt játszott, megfordult a paraguayi Sol, a chilei Colo-Colo csapatánál, majd mint szakvezető eljutott Kanadába, Egyiptomba, Szaúd-Arábiába és Ausztráliába is.

Puskás Ferenc:

Nyugodtan élek, megvan mindenem, amire szüksége van az egész családnak. Nem lettem milliomos, legfeljebb pesetában, de nincs problémám. És ami a legfontosabb: mindenki a barátom.

1960 óta megvan a hivatalos írásom, hogy hazajöhetek, nincs mitől tartanom, mert nem bántottam senkit.

1977-ben Vitray Tamás „Csak ülök és mesélek” című sorozatában Sugár András készített interjút Puskással.

Puskás Ferenc:

Felhívtak, hogy szeretnének egy interjút, mondom, gyertek ide, Madridba. Megtörtént a beszélgetés, valamikor szeptemberben, októberben. A magyar nézők decemberben láthatták az adást, utána hívott a húgom: hallottad, mit csináltak? A Vitray azt hozta ki, hogy nem tudsz már magyarul, nem emlékszel a 6:3-ra. Mondom neki, hát, ha ezt hozta ki, mit tudok én innen tenni? Nem szoktam ilyesmikkel törődni.

Valakik valami miatt be akartak feketíteni, nem tudom, miért, hiszen jóformán nem is ismertek.

Szepesi György:

1981-ben MLSZ-elnök voltam, és felvetettem, hogy itt az ideje, hogy hazajöjjön. Volt két olyan meccsünk, ahol úgy éreztem, hogy Puskás hazajövetele nemcsak neki lenne jó, hanem fel tudná lendíteni a magyar csapatot is. A románok elleni meccsre gondoltam, de a pártközpontnak, pontosabban Korom Mihálynak más volt a véleménye. Azt mondja nekem Korom, nincsen más meccs, amit kiválaszthatnánk, nehogy Ceausescu miatt problémák legyenek? Mondom erre, válasszuk akkor az angolok elleni meccset, legyen előtte egy öregfiúk-gála Öcsivel. Azt mondja nekem Korom, öregem, hol a papír, aláírom. Kádár is kijött a meccsre.

Rainer M. János:

Emlékszem, amikor kijött az öltözőből Puskás a címeres mezben, irtózatosan ideges és feszült volt. Aztán a meccs elején egy előrevetődéssel gólt fejelt, és akkora ováció fogadta, hogy onnantól kezdve érezte: ismét elfogadták a régi szurkolói.

Puskás Ferenc:

Huszonöt év után jöttem haza először. A legnehezebb az volt, amikor kimentünk a pályára a százezer ember elé. Két-három percig tartott, amíg megszoktam, nem volt könnyű, de jól végződött.

A mérkőzés végén az egész csapat odament a dísztribün elé, ahol Kádár és az egész kormány tartózkodott. Puskás meghajolt Kádár előtt, Kádár ugyanúgy viszonozta. Puskás tudta, hogy a gálameccs nem jöhetett volna létre a hatalom engedélye nélkül.

Szepesi György:

A legnagyobb sztársága idején is meg tudott maradni jószívű, egyszerű, nyitott, kedves, vidám Öcsinek. Hihetetlen erős volt az empatikus érzéke. Barátainak, klubtársainak olyasmit is elintézett, amit magának nem tett volna meg. Ugyanakkor átlátott az embereken, és pontosan tudta, hogy kin segít. Bármelyik országban játszott vagy edzősködött, hamar felszedett annyit, amivel megérttette magát és rövid időn belül nagyszerű barátokra lelt mindenhol. Beszélt németül, olaszul, angolul, spanyolul.

Utoljára tíz nappal a halála előtt voltam nála a Kútvölgyiben. A budapesti körülményekhez képest egy kiválóan berendezett kicsi szobában feküdt a pszichiátriai emeleten.

Két évvel ezelőtt én is ott voltam vele a Puskás Ferenc Stadion felavatásánál. Az volt az utolsó pillanat, amikor valóban beszélgetni tudtunk. Már akkor is kocsival kellett körülvinni, de a labdát még akkor sem hagyta ki. Még akkor is ragadt a lábához.

Beszédes számok

Klubjai játékosként: Kispesti AC (1939–1950), Budapesti Honvéd (1950–56), Real Madrid (1958–1966).

Válogatottság: 85 mérkőzés, 84 gól (Magyarország), 4 mérkőzés (Spanyolország).

Válogatott sikerei: olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954).

Klubsikerei: ötszörös magyar bajnok, ötszörös spanyol bajnok, spanyol kupagyőztes, háromszoros BEK-győztes, kétszeres BEK-döntős, Világkupa-győztes.

Egyéni sikerei: négyszeres magyar gólkirály; négyszeres spanyol gólkirály; a BEK gólkirálya; a világ legeredményesebb játékosa; az évszázad magyar labdarúgója; az Évszázad gólkirálya (élvonalbeli találatok alapján); világ- (1963) és Európa-válogatott (1965).

Külföldi vélemények Puskásról

The Times: „A futball forradalma Puskással kezdődött. A miatta bekövetkezett 6:3-as londoni siker változtatott meg mindent a sportágon belül Angliában.

CNN: „A magyar legenda – aki a spanyol válogatottban is játszott – volt az első nagy labdarúgócsillag. Őt követte többek között Pelé, Beckenbauer és Maradona.”

UEFA: „Puskás tette le a modern magyar futball alapjait, teremtette meg a híres magyar stílust, és a magyar szívet, ami mindig jellemezte az Aranycsapatot.”

La Gazzetta Dello Sport, a világ egyik leghíresebb sportnapilapja:

„Sok szakértő szerint Puskás volt a futballtörténelem legpontosabban lövő játékosa. Luis Suárez, a nagy Inter legendás támadója mesélte, hogy látta egyszer egy edzésen, amint Puskás a tizenhatoson kívülről vette célba a kapufát, és húszból tizennyolcszor telibe trafálta.”

Alfredo Di Stefano, Puskás egykori madridi csapattársa:

„Egy barátot és egy kiváló játékost veszítettem el. Puskás minden idők egyik legnagyobb labdarúgója.”

Sir Alex Ferguson, a Manchester United vezetőedzője:

„Mintha egy másik bolygóról jöttek volna a magyarok, olyasmit mutattak be a pályán, amihez foghatót azelőtt sosem láttam, és ő volt a legnagyobb sztár ebben a show-ban.

Gil Merrick, a 6:3-as mérkőzés angol kapusa:

„Messze előttünk járt a futball-intelligencia tekintetében. Pedig a legjobb teljesítményemet nyújtottam. Puskás nemcsak egy nagy futballista volt, hanem egy nagyon szeretetre méltó ember is.”

A FIFA vezetői, M. Seeldrayers elnök, Rimmet díszelnök, Thommen és Rous

alelnökök így értékelték a világbajnokságot:

„Az 1954-es világbajnoki torna színvonala lényegesen magasabb volt, mint az előző világbajnokságoké. Nyugat-Németország megérdemelten győzött, de a legjobb együttes minden kétséget kizárólag a magyar csapat volt. A legjobb mérkőzés, amely nyugodtan beillett volna döntőnek is, a Magyarország-Uruguay találkozó volt. A világbajnokság legjobb játékosa címet Puskás Ferenc, a magyar válogatott kapitánya érdemelte ki. Utána Juan Schiaffino és Kocsis Sándor a további sorrend. A világbajnokság lebonyolításának rendszerét a legközelebbi tornán meg kell változtatni, hogy elkerülhető legyen az, ami az V. világbajnokságon előadódott: Nyugat-Németország előbb vereséget szenvedett Magyarországtól, de mégis a döntőbe kerülve legyőzte a magyar csapatot.”

(Összeállította: Kiss Mónika és Hodászi Ádám)

---