100.

Fiúk!
Túllihegni semmiképp! Ez most egy előadás, százból egy.
De hát komolyan venni, azt lehet. Végülis az életünk fontos része a színház. Azon belül mindannyiunk életében fontos a Mulatság. És akkor ez a századik mégiscsak ünnep. Az ünneplés rítusba helyezkedés. A rítus szent és profán találkozása, ezen a találkozási ponton, határvonalon egybeesik a dolgok öntudatlan ismétlése és egyszeri, először-történése. Századszor-először. Jobban tudjátok, mint én.
A Mulatság másfél hónap híján négy év.
Ki-ki tudja, mi történt ebben a négy évben. Gyerekek születése, halálok, találkozások-elválások. Négyünket összetart az előadás. Négyen összetartjuk az előadást. Pátosz. A pátoszt le kell rúgni magunkról. Meg magunkra húzni. Szerintem pont erre jó ez a darab, és ezért jó ez a darab. Mindkettőt megengedi, mindkettőt megköveteli.
Négy év – Mulatság felől nézve például
a józsefvárosi „próbaterem”, ahol Paja elsírja magát;
Csehtamás sarkosan eljárja a nótát;
„Aenikőőő!”;
Sutyi összeomolva hallgatja a basztatást, miután hóakadályok miatt megcsúszott;
Lovasságit barom férfiak otrombaságokkal bombázzák és ez jó neki;
a próbák utáni rituális berúgások: Bérczes megalkuvón hallgat, Kapa kipécézi Pepét (aki már árkon-bokron túl jár), majd biztos pontként Kapa-Rémusz verekedésküszöbig jut;
Orbánviktor felesége késik; Novákeszter a legszarabbat látja, dehát a Bárkán amúgy se vagyunk túl sikeresek; Mrozek is látja, neki speciel tetszik;
szajoli kecskék és Holt-Tisza-harmónia;
szar az eső a Kongresszusiban, Kapa őrjöng, Pepe soha többé nem játssza;
Rémusz sír a kolozsvári színpadon;
éjszakai telefonok, melyek furcsamód mindig Bérczesnél csörögnek;
százszor hét Sport-szelet;
Pula, ahol talán a legjobb volt;
hetven perc, amiből a kilencvenkilencediken százhúsz perc lett;
Kerekesmiki, aki röhögés miatt kitiltatik;
füstgép miatt elszabaduló tűzjelző, ami azért mégsem muzsika;
Táj: azaz Szajol kétszer, Győr kétszer, Eger kétszer, Pula kétszer, Szombathely, Csurgó, Gödöllő, Prága kétszer, Kolozsvár kétszer…
a szöveg, ami mindig mást (de mindig valami erőset, éppen fontosat) jelent; próba Pécsett, a Lila ákác díszletében, és utána Pepe nem jön velünk ebédelni, és jól teszi;
a Stalker, amire mindig hivatkozunk, és amit Pepe (szerintem) azóta sem látott; munkatársak: sutyi, enikő, lovassági, kissjulcsi, gribó, tóthpeti, töllijuci, csaba, vidaági, gerdáék, díszítők serege…;
kolozsvári vodka, amit megisznak a pálutcaiak;
zabawa hét óra előtt egy perccel;
Az ötvenedik, ami biztos, hogy Színházi Esemény volt, az, amire vágyunk: egyszeri, ünnepi, megismételhetetlen, minőségi együttlét.
Ezt kéne most is, máshogy. Különösebb bombaötlet nélkül. Megdögleni, és épen maradni. Ahogy ez a négy év is akart lenni. Elpusztulni és túlélni. És közben megszépülni, a legszebbnek lenni.

---