rés a présen: Idén harmadik alkalommal rendezitek meg az Ördögkatlant. Hogyan jött létre ez a fesztivál, és miért pont itt?
Kiss Mónika: A legelső lépés a Bérczes Lacival való találkozásunk volt, aki akkor már 6 éve volt a pulai Bárka Kikötő "kapitánya" a Művészetek Völgyében, nekem pedig ott volt Pécs, Európa akkor még csak készülődő kulturális fővárosa és a jó kapcsolat a baranyai művészekkel és művészeti intézményekkel, elsősorban Váczy Rékával, a Szoborpark igazgatójával és Iványi Emesével, a Vylyan Pincészet művészetpártoló marketingesével. Aztán elkezdtük dédelgetni egy közös fesztivál, egy új Bárka Kikötő gondolatát itt, Baranyában. Így amikor 2008-ban a Völgy elmaradt, egy szerencsés pénzügyi tranzakciónak köszönhetően alig másfél hónap alatt megszülethetett az Ördögkatlan.
rap: Pécsen voltál művészeti munkatárs. Feladtad azt a pozíciót azért, hogy átjöhess ide?
KM: Főállásban is összművészeti projekteken dolgoztam és dolgozom a mai napig. A sorsom ajándéka, hogy nem kényszerülök kompromisszumokra, mert nagy szabadságot kapok főnökömtől, a Pécsi Világörökség vezetőjétől, Bozóky Anitától, aki emberileg és szakmailag is támogatja a "katlant". Ez a mi motivációnk: egy olyan fesztivált álmodni, melyet saját arcunkra formálhatunk, ami nem a pénzről, az oly sok fesztivált jellemző fogyasztásról szól, hanem a művészeti sokszínűségről, az emberi találkozásokról, arról a néhány napról, amikor az emberek a világra és egymásra mosolyognak, amikor - ha csak kicsi időre is - ők is és mi is rálelhetünk elbitangolt "jobbik részünkre".
rap: Nem féltek attól, hogy a most még kellemes falusi környezet egyszer csak szűkösnek bizonyulhat?
KM: Félelem egyelőre nincs, csak a szándék, hogy megtartsuk a fesztivál emberi léptékét. Persze szeretnénk, ha minél többen ellátogatnának hozzánk, de bízunk abban, hogy a három falu több mint 10 helyszínén párhuzamosan zajló különböző műfajú programok "megosztják" a katlanlakókat, ezáltal élvezhető és élhető marad a fesztivál. Hogy az élet mit hoz, és milyen lépéseket kell majd tennünk, az a jövő fontos kérdése.
rap: Mi a szívügyed az idei programból?
KM: Nehéz bármit és bárkit is kiemelni, hisz' Lacival eleve a közös kedvencekből válogattunk. Nagy dolognak tartom a Kiss Tibi, ef. Zámbó István, Cseh Andris, Simon Edina és Surman Edit alkotta kvintett képzőművészeti akcióját, mert egy kicsiny baranyai település szívében 3 nap alatt kortárs művészeti galéria születik a fesztiválnak köszönhetően. Várom nagyon a buszszínházat és a Mediawave workshopjait: ezek számos szép és derűs pillanatra, találkozásra adnak lehetőséget a művészek, a látogatók és a helyi lakosok között. Ami viszont igazi szívügy, az a Cseh Tamás-emlékest augusztus 7-én. Tavaly a fesztiválon ért minket a hír... Jó lenne, ha az akkori fájdalmat sikerülne most egy szép estében feloldani, derűvel, méltó módon emlékezni.
